Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-312

404 3/2. országos ülés 1903 Julius 20-án, hétfőn. Megboszulta magát az, hogy a "nemzet akarata ellen akartak kormányozni és kormányoztatni. Megboszulta magát az utóbbi időben az, hogy nem őszintén csináltak politikát, mert itt fejlődésről szó akkor nem lehet, ha nincs őszinteség. Én sajnálom legjobban, bár tudom azt, hogy legalább ebben a cziklusban az én ideáljaimat, a melyek tulajdonkéjjen minden magyar embernek ideáljai, hogy az önálló Magyarországot a 48-as törvények alapján épitsük ki, hogy erről ebben a cziklusban alig lehet szó, de nagyon szívesen láttam volna azt a fokozatos fejlődési törekvést, a mely ide vezet, mert nem hiszem, hogy a t. miniszterelnök ur szándékai ellen volna az, hogy az önálló, minden irányban független Magyarország egyszer már megalkottassék. És akkor, mikor ebben a politikai kérdésben a miniszterelnök ur egyéniségét vizsgálódás tárgyává teszem, (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) nem zárkózom el annak az őszinte véleményemnek kifejezése elől, hogy a t. miniszterelnök úrtól többet várok, mint bármelyik más elődjétől és pedig azért, mert az én véleményem szerint nagyon kevesen vannak, bár a háznak vannak igenis érdemes tagjai, többek közt Apponyi Albert tisztelt elnökünk is, a kik ezen szigorú bírálatom alá nem tartoznak, de a legtöbbje a régi bűnben fogantatott és a hatalmi érdekeket tartják első sorban szem előtt és nem a nemzet jóvoltáért való nemzeti politikát. Azt hiszem, a t. miniszterelnök ur, a ki távol állott a magyar közügyek vezetésétől, ha csakugyan jó magyar ember, a mint nem is kételkedem benne, hogy az, akkor ebbe a bűnbe nem fog beleesni és tekintetbe fogja venni nem egyes képviselők akaratát és nem tolja itt előtérbe a többség elvét, hanem igenis iparkodni fog magának az országnak hangulatát kipuhatolni és leszámítva a leszámitandókat, azok szerint fogja a többség kérdését is kezelni ebben a parlamentben. A. miniszterelnök ur múltja, az ország hangulatát tekintve, nem alkalmas arra, hogy én véleményeimet ebből alkossam meg magamnak, de vannak máa egyéb erkölcsi és tényleges szempontok, a melyek az ő egyéniségének megbirálásánál engem ide vezettek véleményemben. Most, hogy ezek a vélemények valósággá legyenek, ez teljesen a miniszterelnök úron áll. A t, miniszterelnök ur múltjából csak annyit idézek, hogy valahányszor mi ellenzék a többség-akaratával szemben nem jól viseltük magunkat, mindig azzal ijesztgettek, hogy jön a bán. Odaát a miniszterelnök ur pártfelei közül többen, komoly politikusok mondották: ne csináljanak zenebonát, mert ennek következménye az lesz, hogy nyakunkra küldik a bánt! (Felkiáltások a jobboldalon : Ki mondta ?) Többen! Sokan! (Ellenmondások jobbfelöl.) Elég az, hogy mondták, ezért helyt állok. Jövetelére nézve pedig a következőket hangsúlyozom — és ezzel nem követek el indiskrécziót, hiszen parasztember mondta. Ezen parlamenti harczok alatt ugyanis siettem az én jó magyar kerületembe, a Tisza mentére, és beszámoltam, választóimnak a politikai helyzetről, a mit mindig Péter és Pál napja körül szoktam megtenni. Elmondtam nekik egyet-mást, hirdettem a győzelmet, hogy a korona szóba állott a függetlenségi párttal, a mi még soha nem következett be. (Felkiáltások a szélsöbaloläalon: Dehogy nem!; Én ezt ugy mondtam el. Most nem politikai véleményt mondok, hanem elmondom azt, a mit akkor mondtam választóimnak. Azt hiszem, ezzel igazat is mondtam; mert honorálnom kell azt mint magyar embernek, Hiszen, ha a külföldön előfordul az ilyen, ugy ebből ott az következnék, hogy tulajdonképen Kossuth Perenczet kellett volna megbizni a kabinet megalakításával; mert az ő politikája érvényesült, és az ő határozati javaslata alapján tárgyalunk itt ma is. Tehát nem Széll Kálmán politikája, hanem a Kossuth Ferencz politikája győzedelmeskedett (Mozgás jobbfelöl.) és erre helyezkedett a miniszterelnök ur is, A miniszterelnök urnak első szava, tudomásom szerint, az volt, hogy kérdést intézett az iránt, vájjon Kossuth Ferencz állja-e a határozatát, nevezetesen az indemnitás és a költségvetés tárgyalását, ha a katonai javaslatok visszavonatnak? Erre Kossuth Ferencz azt felelte, igenis állom; a miniszterelnök ur pedig azt mondta, hogy elfogadom. Tehát a Kossuth Ferencz politikája győzedelmeskedett Széll Kálmán politikájával szemben. Ebből tehát következik az, hogyha Széll Kálmán politikája megbukott és győzött Kossuth Ferencz politikája, akkor őt kellett volna megbizni a kabinet alakításával. (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelöl.) Nem tudok felelni e nagy zajban a túloldalnak, mert nem értem. (Halljuk! Halljuk!) A követelményekre nézve jellemző, a mit a kibocsátott manifesztum mond. Ezen manifesztum szerint elmondtam, hogy győzedelmeskedtünk, visszavonattak a katonai javaslatok, hogy a nemzeti engedményekért harczra szállunk és nem fogunk nyugodni, míg el nem nyerjük. Választóim megbíztak bennem. Egyhangú választáshoz volt szerencsém a kerületemben. És akkor a rakamazi főbíró azt mondja a beszámoló után, hogy hát mi elhiszszük magának a szavait, t. képviselő ur, de mi csak azt vizsgáljuk, hogy mig itt nem volt függetlenségi követ megválasztva, német volt a királyunk, most pedig, mikor függetlenségi követet választottunk, van horvát miniszterelnökünk is. (Nagy zaj és mozgás jobbfelöl.) A mint választóim akaratával helyezkedtem szembe akkor, mikor Kossuth Ferencz álláspontját foglaltam el, épugy választóim ellenére van az is, hogy most Barabás álláspontján vagyok, Én ugyan ebből nem alkotok magamnak véleményt a miniszterelnök ur egyéniségére, de számolnia kell a t. miniszterelnök urnak ezzel a tény nyel és ezért azt hiszem, nem adok neki