Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-310

372 310. országos ülés 1903 Julius 17-én, pénteken. ur, mint még nem deszignált miniszterelnök ide jött, mi egyenkint és összeségünkben is bizonyos aggodalmakkal fogadtuk őt és mikor később a hatalom a kezében volt, mi ezen nézetünknek egyenkint is és összeségünkben férfiasan és nyíltan iparkodtunk kifejezést adni a miniszterelnök úrral szemben, és ezt meg is tettük. (FelMáltások a szélsőbaloldalion : Itt a házban !) Nem a házban. A még nem deszignált miniszterelnökkel a házban nem beszélhettünk. A tényt kívánom csak konstatálni, hogy igenis nekünk volt férfias bátorságunk a miniszterelnök urnak akkor ezt őszintén szemébe is mondani, és csak a mikor ő meggyőzött bennünket arról, hogy aggodalmaink alaptalanok és mi megismerve őt és benne az egész embert, és olyan liberális magyar embert, (Zajos közbekiáltások a szélsőbaloldalon.) a kire a jelen viszonyok között az országnak kormányzását nyugodt lélekkel bizhatjuk, akkor és csakis akkor, s azóta férfiasan és nyiltan tüntettünk tapsviharral is a miniszterelnök ur mellett. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hol van az a miniszterelnök, a kit nem tapsoltak meg? TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Most mondtam épen nyiltan, hogy mikor tapsoltunk. De nem maradhatok adós a t. képviselő urnak a felelettel a báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter távozásával összeköttetésbe hozott argumentácziójára sem. Egészen őszintén kimondom, hogy igenis fájt nekünk és fáj ma is, hogy az az egyéniség, aki a szabadelvüség előharczosa és oszlopos tagja volt, közülünk távozott ós ezen fájdalmunknak nyiltan és őszintén kifejezést is adtunk. És mert akkor még azt hittük, hogy távozása összeköttetésben van miniszterelnök ur jövetelével, egészen nyiltan megmondottuk akkor is a véleményünket. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mit mondtak ?) Azzal már azután nem tartozom, hogy feltárjam mit mondtunk; azt hiszem, a lényegét elmondtam. Mikor azonban báró Fejérváry Géza is meggyőzött bennünket arról, hogy az ő távozása a miniszterelnök ur jövetelével semmiféle összeköttetésben nincs olyan értelemben, mint azt mi hiszszük és ő maga garantirozta, — a mire beszélgetésünk után már nem is lett volna szükség, — hogy a miniszterelnök ur egész férfiú, amit különben bebizonyított ő tegnapelőtt is, kijelentve, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mivel bizonyította be?) hogy az ország békéjének helyreállítása és a parlamentarizmus megmentése érdekében törvényes utón minden tőle kitelhetőt el fog követni: akkor és csak akkor s azóta egész, férfiasan tapsoltunk neki és én legalább — részemről — kijelentem, hogy testtel és lélekkel őszintén fogom őt követni.- (Helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Rónay János képviselő ur kért szót személyes kérdésben és én ezt neki megadtam ! Rónay János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nemigen szoktam visszaélni azzal a jogommal, hogy itta képviselőházban akár nézeteim kifejtésével, akár személyes kérdésben valc felszólalás által pazaroljam a t. ház idejét, de ez alkalommal, midőn oly inszinuácziókat hallottunk Mezőssy képviselő ur beszédében, (Ellenmondás a szélsőbaloldalion.) a melyek engem is, mint e párt egyik tagját, igazán mélyen sértettek, nem állhattam meg, hogy ezekre ne reflektáljak. (Felkiáltások a szélsobalóldalon: Ez nem személyes kérdés! Halljuk! a jobboldalon.) A mikor a t. képviselő ur a miniszterelnök ur dialektikáját mintegy gúnyosan emlegette, egy mesét mondott arról, hogy ő, mint fiatal diák a tanárjától feladatul kapta, hogy mondatot irjon, a mely mód-, idő- és okhatározó legyen, és akkor neki ennek a mondatnak a megszerkesztése nagy fáradságába került. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a miniszterelnök ur beszédét ő alkalmasnak tartja arra, hogy az iskolákban az ok-, mód- és időhatározók alkalmazása tekintetében a tanárok mintaképen adják elő, hogy a mennyiben ilyen példa kell a diákoknak, ebből a beszédből tanulhatják a dialektikát. Erre én közbeszóltam, bár megvallom, hogy illetlenségnek tartom mindig a közbeszólást, (Ellenmondás a szélsobalóldalon.) de érzelmeim ezúttal belevittek ebbe a hibába. Gál! Sándor: Gajáry nem igy gondolkozik ! Gajáry Géza: Ha lehet beszélni, közbeszólás helyett én bármikor szívesen beszélek is! Rónay János: Azt kiáltottam közbe: »A sok beszéddel népünket nem tarthatjuk el, ebből nem él meg a nemzet.« (Helyeslés a jobbóldalon.) T, kéjiviselőtársam ! Mióta képviselő vagyok, nekem erkölcsi alapom az volt, hogy czélul tűztem ki magam elé, hogy a törvényhozásban legalább annak a 40.000 polgárnak az érdekeit szolgáljam, a kiket közvetlenül képviselek, és ezzel közvetve a haza érdekét is szolgáltam; tőlem telhető módon minden érdek nélkül cselekedtem ezt és saját egyéniségem volt mindig az utolsó. Mezőssy Béla: Nem vontam kétségbe, Rónay János: Itt közbeszólásomra egyik képviselőtársam azt mondta: »Te meg a hallgatásoddal nem tartod el a népet,« és erre, gondolom, Mezőssy képviselő ur azt mondta: hogy »hiszen azokkal a megszavazásokkal, a melyekkel a kormányoknak annyi törvényt megszavaztál, többet ártottál a népnek, mint a mennyit mi ártunk a beszéddel.« (Igaz! a szélsobalóldalon.) Nos, t. képviselőtársam, nem ártottak ezek a törvények, a melyeket én is megszavaztam. Megjegyzem, hogy két esztendeig mint ellenzéki szolgáltam a hazát ebben az országházban. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Azután, mióta Tisza Kálmán alatt a fúzió megtörtént, kormánypárti vagyok, és higyjék meg, hogy