Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-310

310. országos ülés 1903 Julius 11-éri, pénteken. 373 sohasem adtam oly törvényre a szavazatomat, a melyet gazdaságuntra, vagy iparunkra, vagy kultúránkra nézve károsnak tartottam. Ha károsak lettek volna azok a törvények, melyekhez én szavazatomat adtam, akkor nem észlelhettük volna azóta azt a közgazdasági, közlekedési és kulturális fejlődést, melynek tanúi vagyunk. Magyarországon akkor, mikor mi kezdtük a képviseletét az országnak, alig volt 3—400 jóravaló iskola, s ma kétezernél több van. Akkor nem voltak vasutak, akkor nem volt, a viczinálisokkal együtt sem, ilyen nagy államvasuti hálózat az országban, a mely épen a gazdát segiti elő az ő munkája értékesítésé­ben. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Fáy István: Akkor nem is volt ilyen nagy adó! Rónay János: Azért ne méltóztassanak el­itélni azon közbeszólásomért, mely ilyen módon megnyilatkozott véleményük folytán bennem támadt. Bn igen méltánylom azt a törekvést, a mely a t. 48-as pártot alkotmányos életünk óta mindig vezette, de azt az egyet ajánlom, hogy többet észszel, mint erővel. (Helyeslés jobbfelöl,. Derültség a szélsöbaloldalon.) Polónyi Géza: Az erő ott lévén, az ész csak itt lehet. (Derültség a, szélsöbaloldalon./ Rónay János: Ott most nem erő, hanem erőszak van! Elnök: Csendet kérek, t. ház! Mezőssy Béla: Személyes kérdésben egész őszintén kijelenthetem, hogy soha semmiféle szán­dékom nem volt t. képviselőtársamnak akár hazafi­ságát, akár jó szándékát kétségbe vonni (He­lyeslés a szélsöbaloldalon.) és ha én neki vála­szoltam, azt tisztán és kizárólag annak méltóz­tassék tulajdonítani, hogy közbeszólott, hogy milyen nagy kárt tesz az én beszédem az or­szágnak. A mi pedig Gajáry t. képviselőtársam nyi­latkozatát illeti, én egyáltalában nem akartam az ő családi ügyeiket, melyek a szabadelvű párt kebelében történtek vagy nem történtek, ide a ház szine elé hozni; de miután a t. képviselő ur zavarólag közbeszólt, tisztán és kizárólag ebből az okból hoztam elő — holott nem is volt szándékomban erre a dologra kiterjeszkedni — azt a bizonyos perron-jelenetet. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Gajáry Géza: T. ház! (Zaj a szélsöbalolda­lon.) Bocsásson meg a t. ház, ha személyes kér­désben másodszor is felszólalok. A t. képviselő­társam ugy látszik annak a bizonyos perron­jelcnetnek, — a mely különben magán dolog volt már azon alkalommal — egy bizonyos jelentőséget tulajdonit. Én ezt a kérdést is egészen tisztázni akarom, (Halljuk ! Halljuk!) és azt hiszem, egész röviden tisztába is jöhe­tünk egyfelől azok után, a miket b. Fejérváry Géza távozása alkalmával a mi kebelünkben érzett aggodalmakra nézve már előadtam más­felöl, ha őszintén ós nyíltan megmondom, hogy igenis kiváncsiak voltunk teljes joggal arra, hogy miért mondott le b. Fejérváry Géza, és mert rész­ben ettől is tettük függővé jövő miheztartásunkat. Megmondtam, már az előbb, hogy miután ő is megnyugtatott, ezért és csakis ezért s azóta őszintén támogatom a miniszterelnök urat. (He­lyeslés jobbfelöl.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Trubinyi János jegyző: B. Kaas Ivor! B. Kaas Ivor: T. képviselőház! Pártom elnökének, alelnökének és számos tagjának tá­vollétében magától értetődik, — a magam mentségére hozom fel — hogy beszédemet ki­zárólag személyemnek tessék tulajdonítani. A párt, melyhez tartozom, a néppárt, ke­resztény társadalmi párt; országos párt, de nem felekezeti párt. Ez a párt^ az egyházpolitika következtében keletkezett. Es midőn most egy uj kormánynyal állunk szemben, ebből az követ­kezik, hogy első sorban a magunk specziális pártállásának szempontjából kell megítélnünk, hogy ezzel a kormánynyal szemben bizalommal viseltethetünk-e, igen vagy nem? Pártom elnöke a miniszterelnök beköszön­tőjére vonatkozó reflexiói alkalmával a követ­kező kijelentést tette (olvassa): »Mikor Széll Kálmán miniszterelnök itt a képviselőházban bejelentette a kabinet lemondá­sát, határozottan kijelentettük azt, hogy ha az ő lemondása a régi rendszer újjászületését je­lentené, akkor bennünket a legerősebb küzdők legelső soraiban fognának találni. A miniszter­elnök ur mai beszédéből, az ő személyes tulaj­donságaiból és kabinetje összeállításából én azt vélem konstatálhatónak, hogy az ő uralma Széll Kálmán szellemében a jog, törvény és igazság folytatásaként fog jelentkezni, és a mennyiben ezen feltevésünkben csalatkozni nem fogunk, már most kijelentem azt, hogy elvi álláspontunk sértetlen fentartásával ezen kormány ellen is teljes lojalitással fogunk küzdeni.« Ebben a kijelentésben van körvonalozva és megállapítva a néppártnak a Khuen-kormány­hoz való viszonya, még pedig vagylagosan. T. i. ez a kormány vagy a jog, törvény és igazság kormánya lesz, vagy a jogtalanság, törvényte­lenség és igazságtalanság kormánya. Az első esetben mi teljes lojalitással, de elvi álláspon­tunk fentartásával, tehát mint ellenzék állunk szemben ezzel a kormánynyal is és küzdeni fo­gunk ellene; a másik, a rosszabbík esetben a néppárt erejének egész teljességével és határo­zottságával fog küzdeni ezen kormánynyal s akkor ne várja tőlünk senki, hogy elnézők, pak­tálok legyünk, hanem nyíltan, határozottan és őszintén állást foglalunk a kormány ellenében. (Helyeslés a baloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom