Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-310

310. országos ülés 1903 Miért szakadt szét, t. ház, a kölcsönös bi­zalom és szeretet fonala? Kik azok, a kik a magyar nemzet lelkesedését lehűteni akarják, azt a forró és önzetlen ragaszkodást, a melylyel ez ország minden egyes állampolgára az alkot­mányosan uralkodó királyt övezte? Ez az ut nem a kibékülés, nem a kiengesz­telődés útja; ez az ellentétek politikája, a mely, lehet, hogy végzetekbe fogja sodorni ezt a nem­zetet, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de végze­tekbe fogja sodorni, ugy lehet, magát az ural­kodóházat is. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én a nemzetek aspiráczióját olyannak tekintem, a mely ma még csak kér, de holnap már kö­vetel, (Ugy van! a szélsöbaloldalon!) mert kis dolgok megszülhetik a nagy eseményeket, épen ugy, mint a hogy a jégcsucsok tetején egy ma­dár szárnyának lebbenésével indítja meg a hó­pehelyt, és mire az a völgybe ér, lavina lesz belőle, a mely házakat seper el. Épen ilyen a nemzetek aspirácziója is. Ma legális alapon ki­engesztelődve, lecsillapítva, az ellentétek kíegyen- | ütésével békén lecsöndesülhet, de ki fogja majd viselni a felelőséget a történelem ítélőszéke előtt, ha a magyar nemzet törvényes aspiráczióit nem teljesítvén, a beláthatatlan bonyodalmak útvesz­tőibe kergetik ezt a szerencsétlen népet és vele együtt a királyt? (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez az én álláspontom. És épen azért, mert a t. miniszterelnök ur egész programmjában. felszólalásában semmiféle megnyugtató mozzanatot nem látok, ezért egy határozati javaslatot nyúj­tok be, a mely igy szól: (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Utasitja a ház a miniszterelnököt, hogy jelentse ki, illetve tájékozza az iránt a há­zat, hogy a véderőtörvény benyújtásánál czélba­vett megvalósítása az 1867 : XII. t.-czikken alapuló nemzeti jogoknak a korona beleegyezését birja-e ?« (Elénk helyeslés. Éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Elnök: Gajáry Géza képviselő ur személyes kérdésben kér szót! Gajáry Géza: T. képviselőház! Személyes kérdésben kérek szót. (Felkiáltások a szélsöbal­oldalon : Éljen Mezőssy ! Éljen Mezőssy!) Előbb csak mulassák ki magukat, majd azután be­szélek ! Madarász József: Nem mulatság ez, hanem az igazság érzetének kitörése! Bartha Miklós: Szégyelje magát! Gajáry Géza: Miért szégyeljem én magamat ? Bartha Miklós: Azért, mert mulatságnak nevezi ezt. (Nagy zaj bal felöl. Elnök csenget.) Gajáry Géza: Ezek után tehát most Bartha képviselő urnak kell először felelnem. Perczekig vártam a méltó ünnepeltetés végét arról az oldalról. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nahát akkor miért nevezi mulatságnak?) Emiatt szó­hoz sem juthattam személyes kérdésben. Ezért fakadtam ki és hogy ezért miért szégyeljem magamat, ezt nem értem, Bartha képviselő ur. Julius 17-én, pénteken. 371 Különben tulajdonképen személyes kérdésben Mezőssy Béla t. képviselőtársamnak válaszolok, a ki az imént ehangzott beszédében az én neve­met megemlítve . . . Mezőssy Béla: Mert közbeszólt! Gajáry Géza: Azt hiszem, hogy akkor épen nem szóltam közbe! A képviselő ur nevemet megemlítve, a miniszterelnök politikai pro­grammja feletti támogatásom őszintesége tekin­tetében kijelentette, hogy azzal nincsen tisztá­ban. Hogy miért épen engem választott ki erre nézve, kutatom és keresem az indokokat. Mezőssy Béla: Semmi czélzattal! Fáy István: Azért, mert mindig közbe­kotyog ! Gajáry Géza: Én tényleg magam sem talá­lok más indokot, mint hogy gyakran szólok közbe — de kotyogni én sohasem szoktam. Elnök: Ilyen kifejezéseket ne tessék hasz­nálni ! (Helyeslés jobb felöl.) Fáy István: Ő mondta tegnap, csak az ő szavait idéztem! (Zaj.) Elnök (csenget): Helytelen volt a mondás és helytelen volt a czitálás! Gajáry Géza: Fáy István t. képviselőtársam rávezet, különben magam is csak annak tulaj­donithatom, hogy azért nevezett meg t. kép­viselőtőrsam Mezőssy Béla, mert én az utóbbi napokban többször közbeszóltam. De szerinte tegnapelőttől kezdve tapsviharban is törtem ki. (Jligy hang a szélsöbaloldalon: Nemcsak ön, ha­nem az egész párt ') Én azonban most magam­ról beszéltem. (Halljuk! Halljuk !) Meg fogom tehát magyarázni, hogy miért szóltam közbe csak most az utóbbi napokban és miért törtem ki tapsviharban csak tegnapelőtt óta. Csak közbeszólottam azért, mert — habár lenne na­gyon, de nagyon sok mondani valóm, (Felkiál­tások a szélsöbaloldalon: Halljuk! Halljuk !) de az obstrukcziót én ezzel elősegíteni, és azt az áldatlan állapotot, a mely az országban az ex­lex folytán van — ezzel is előmozdítani, hosszab­bítani nem akartam. Hogy pedig csak tegnap­előttől kezdve tapsoltam, erre nézve is, hogy tisztában legyen az én politikai véleményemmel a t. képviselőtársam is, egész őszintén fogok nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy mi, és talán első sorban engem értett . . . Mezőssy Béla: Mondtam, hogy csak azért emiitettem meg, mert közbeszólott. Gajáry Géza : Helyes, tehát másokkal együtt tapsoltam és pedig azért, mert a miniszterelnök már hatalmon van. Ezzel szemben azt is mondta — és nem tudom, vád akart-e ez lenni, vagy feljelentés,— hogy mily aggodalommal fogadtuk a miniszter­elnök urat. Hogy ez a két argumentum miként illik össze, azt én nem tudom megérteni, de legyen róla meggyőződve Mezőssy barátom, hogy a talányt meg fogom fejteni. (Zaj a szélsöbal­oldalon.) Hát igenis, mikor a t. miniszterelnök 47*

Next

/
Oldalképek
Tartalom