Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-310

368 310. országos ülés 1903 júliusi 17-én, pénteken. sítására, a mely ;a véderőjavaslat és az ujonczlétszám felemelését a nemzet jogainak érvényesülése nélkül is keresztülvinni Ígérte. Ez lehet az egyedüli alap arra nézve, hogy a t. miniszterelnök ur ma itt Magyarország miniszterelnöki székén üli. Én ugy fogom fel a dolgot, hogy azokban a magyar: államférfiakban, a kiknek mindegyike előtt'tisztelettel hajlott meg a nemzet, nem bizik. a korona. Ellenben bizott a t. miniszterelnök úrban. Bizott azért, mert nem követelte a nemzeti: jogok érvényesülését. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És épen azért, mert a miniszterelnök ur a korona feltétlen bizalmát birja, fel kellene tárnia a korona előtt azt a hangulatot, hogy ma Magyarországon pártkülönbség nélkül az a meggyőződés, hogy az ujonczlétszám felemelése a magyar nemzet jogainak elismerése és érvényesítése nélkül semmi esetre sem vihető keresztül. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És meg vagyok róla győződve, hogy a miniszterelnök ur szavának . a korona feltétlenül hitelt is adna. (Igaz! Ugy van •! a szélsöbaloldalon.)) Ugy látszik, hogy a t. miniszterelnök ur ennek a szerepnek a teljesítésére nem igen hajlandó és egészen más irány az, a melyet ő a magyar politikai közélet térén érvényesíteni kivan. Az ő megbízatása annyit jelent, hogy a magyar nemzet jogai a véderő terén nem fognak megvalósulhatni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én ezt hiszem és nagyon fogok rajta örülni, ha engem megczáfolna a jövő, De nekem okom van ezt hinni, még pedig kettős okom. A t. miniszterelnök ur itt egész önérzettel hivatkozott arra, hogy az ő nyilatkozatai senki mást a világon nem köteleznek, mint tisztán és kizárólag magát és kormányát. Kijelentette, hogy a koronára és annak akaratára nem hivatkozik, mert ez nem parlamentáris felfogás. Tökéletes igazsága van. Osak az a kár, hogy azt a felfogását osztrák kollégái egyáltalában nem osztják és nem is osztották. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Egy hang a jobboldalon: Mi közünk hozzá?) Nagy a közünk, bár ne volna hozzá közünk. Madarász József: Törüljük el 1723-at! Mezőssy Béla: Mikor azok a dolgok történtek, a melyekre a most közbeszólt képviselő ur azt mondja, hogy mi közünk hozzá, akkor még a miniszterelnök ur más dolgokkal volt elfoglalva Horvátországban és azok annyira igénybe vették idejét, hogy nem ilesz érdektelen, ha az osztrák parlamentben történteket nagybecsű figyelmébe ajánlom. A megboldogult ujonczlétszám javaslat tárgyalásánál történt, hogy több osztrák képviselő felszólítására Welsersheimb honvédelmi miniszter a következő nyilatkozatot tette (olvassa) : »Es scheinen gewisse Besorgnisse über die Erhaltung der Gemeinsamkeit der Armee zu obwalten. Eben darum bin ich in der Lage zu erklären, es ist. der ah. Wille, dass das geineinsajne ;

Heer, nicht nur in der ,Form und in - den. Beitragsleistungen, sondern auch ím Wesen durchaus gemeinsam bleibe.« Ebből nyilvánvaló, hogy az osztrák honvédelmi miniszter hivatkozott arra a legfőbb császári akaratra, hogy a hadsereg necsak formájában és hozzájárulási arányában, de lényegében is sértetlenül és érintetlenül maradjon, ugy, mint eddig volt. Nem akarok hiva.tkozni, pedig volna tenger adatom, akár az osztrák urakháza tagjainak véleményére, akár a képviselőház tagjainak egyértelmű felszólalásaira, csak újból egy hivatalos tényét az osztrák képviselőháznak kívánom a miniszterelnök ur figyelmébe ajánlani és ez az, hogy az osztrák quótabizottság, túllépve a maga hatáskörét és jogkörét, kijelentette, hogy a quóta egy évre való meghosszabbításába is csak az esetre egyezik bele, ha a közös hadsereg a maga szervezetében és lényegében érintetlenül fentartatik. (Ellenmondás jobbról.) Vágyén nem értettem meg jól, vagy a lapok nem helyesen közölték ezt a határozatot; de az már csak tény, hogy az osztrák parlamentben nyílt hivatkozás történt az allerhöchster Wille-re, a császári akaratra. Ehhez a császári akarathoz hozzájárult az osztrák törvényhozás mindkét háza egyhangú • határozatával, tehát Ausztriában egyáltalában nem tartják alkotmányellenes dolognak a korona akaratát már előzetesen lekötni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezzel szemben hogy áll a helyzet magyar részről? A t. miniszterelnök ur mindig csak annyit mond, hogy ő a Széll Kálmán politikájának folytatása, hogy annak a véderő terén tett nyilatkozatait minden tekintetben magáévá teszi, hozzáadva azt a csomó feltételes okhatározói mellékmondatot, a melyek nélkül a t. miniszterelnök ur felszólalása nem is képzelhető. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Már most az a nyilatkozat, a melyet Széll Kálmán ezekben a kérdésekben tett, kötötte a Széll-kabinetet; még azt is nagyon lazán kötötte, mert báró Fejérváry Géza emlékezetes »lassan, lassan, lassan« szavaival egyáltalában nem helyezte ezeknek a kérdéseknek valami villámgyors megoldását kilátásba. De hát ez a kabinet már megbukott, s igy azt nem kötelezi, s nem kötelezi a koronát sem. Kötelezi a t. miniszterelnök urat. De mi a t. miniszterelnök ur garaneziája a tekintetben, hogy az Ausztriában kijelentett legfelsőbb császári akarattal és az osztrák közvéleménynek egyhangú állásfoglalásával szemben még ezek a minimális kívánságok is ikeresztülvihetők lesznek? (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez még mind nem elég, t. képviselőház. Hivatkozom a legközelebbi múltban történtekre, a Körber minisztériumnak lemondási színjátékára. Holló Lajos: Nagyon érdekes tragédia volt! Mezőssy Béla: Tudjuk, hogy Ausztriában nincs parlamentáris minisztérium, ott Beamten-