Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-310

310. országos ülés i'.)03 Julius 17-én, pénteken. 36!) miniszterek kormányoznak, és a Beainten-ininiszterek nyíltan megmondták azt, a mit a magyar alkotmányos miniszterek mesésen letagadnak, azonban tényleg teljesítenek, hogy ők semmi egyebek, mint, a császári akaratnak feltétlen végrehajtói. És ime egy ilyen szürke Beamten-miniszter veszi magának a bátorságot és egy memorandummal áll a császár elé, (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások a szélsobaloldalon: Halljuk I Sálijuk! Elnök csenget.) és az a memorandum 11 napig alaposan megfontoltatik, megvitattatík és ennek eltelte után megjelenik egy legfőbb császári kézirat, a mely miniszterelnökének állásfoglalását és programmját a leghatározottabban magáévá teszi és bizalmának melegéről biztosit] a a t. miniszterelnököt ott Ausztriában és jogczímet akar neki teremteni arra, hogy necsak Sommer-miniszter, hanem a Herbstszezonban is állandóan az ő minisztere legyen. (Derültség.) Sajnos, nekünk nincs módunkban tudni azt, hogy mi foglaltatott Körber miniszterelnök ur memorandumában. De, hogyha egy Beamtenminiszter arra a szerepre vállalkozik, hogy ő a czászárnak programmot ir elő, azt nem a maga szakállára tette, — hogy a t, miniszterelnök ur szavaival éljek — hanem tette abban a hitben és abban a biztos tudatban, hogy az ő háta mögött Ausztriának osztatlan közvéleménye és a katonai köröknek egyhangú állásfoglalása sorakozik. {Ugy van! Jjgy van! a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Beck és társai! Mezőssy Béla: Programmjához megnyerte a a császárnak tetszését. Ezzel az ő politikája diadalt aratott, de egyben a magyar nemzeti aspirácziók ügye, ez az akta a koronánál az én felfogásom szerint már most le van zárva. Mondják — ezt a t. miniszter urak mindenesetre sokkalta jobban fogják tudni, mint én — hogy az osztrák miniszternők urnak, Körbernek nagyon fájt az a dolog, hogy a koronatanácsban az 5900 főnyi legénységnek megszavazása feltétlenül követeltetett és daczára a koronatanács megállapodásának, ez a kérdés Magyarországon elejtetett. Lovászy Márton: Az ő feje felett! Mezőssy Béla: Igen, az ő feje felett! Mondják, hogy ezt a megállapodást az osztrák miniszterelnök ur tisztán és kizárólag az újságokból tudta meg, és az e felett érzett mély keserűség érzete vitte ó't oda, hogy már most gondoskodjék arról, hogy ilyen esetek az őszi véderő-javasíat tárgyalásánál soha és semmi körülmények között meg ne ismétlődjenek. Az tehát a kérdés, hogy ha Körber miniszterelnöknek joga volt azon puszta tény alapján, hogy Magyarország országgyűlése az ujonczfelemelést czélzó javaslatot nem szavazta meg, ha ez alapon joga volt odaállani az osztrák császár elé, és egy határozott katonai programmot előírni az őszi tervekre vonatkozólag: EÉPVFf. NAPLÓ. 1901 1906. XVII. KÖTET. akkor nekünk fel kell vetnünk azt a kérdést, hogy vájjon abban a programmban nem voltak-e olyan nyilatkozatok, a melyek a magyar politika jövendőjével is elválhatatlan kapcsolatban vannak ? (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar nyelv, a magyar zászló, és más szervezeti kérdések eldöntése tisztán és kizárólag a magyar országgyűlésnek és a magyar királynak szuverén joga, és tiltakoznunk kell már most azon orvtámadás ellen, a melyet az osztrák kormány elnöke Magyarország álJami önállósága és függetlensége ellen intézett. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Régóta tudjuk, hogy a mi államiságunk, a mi szuverenitásunk csak fikczió; de hogy anynyira lealázó helyzetben legyünk, hogy maga az a puszta tény, hogy a magyar országgyűlés egy törvényjavaslatot meg nem szavaz, jogczimül szolgáljon egy idegen kormánynak arra, hogy a mi jövendő politikánkat ő előírja: ez egyenesen képtelenség. (Igaz! TJgy van! a a szélsobaloldalon.) Még csak egy dologra kívánok reflektálni, a mely — ugy látszik — ebben a házban a legnagyobb port verte fel, t. i. az u. n. abszolutizmus kérdésére. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ebben a kérdésben az én álláspontom nagyon is egyszerű. (Halljuk! Halljuk!) A ki Magyarországon az abszolutizmust óhajtja, az egyszerűen hülye; a ki kísérletezni akar vele, az őrült; de a ki fél tőle, az gyáva. (Éljenzés és taps a szélsobaloldalon.) Holló Lajos: Ez a jó disztinkczió! (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Mezőssy Béla: Ez se tetszik talán a t. túloldalnak ? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az kétségtelen, hogy sem Rátkay László, sem Beőthy Ákos t. képviselőtársam ultima ratio alatt egyebet nem érthetett, mint azt, hogy az ultima ratiót nem mi fogjuk alkalmazni, hanem a hatalom. (Igaz! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Hiszen, a ki ennek a nemzetnek vérrel áztatott históriáját ismeri . . . (Zaj a jobboldalon.) Igazán sajnálnám, ha akadna olyan magyar képviselő, a ki kétségbe merné vonni, hogy a magyar história lapjai vérrel vannak áztatva. Hiszen az kétségtelen tény, hogy a Habsburgok uralkodásának az abszolutizmus épen olyan vissza-visszatérő fegyvere volt, mint a golyó vagy a kötél. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Az abszolutizmustól a magyar nemzetnek nincs oka félni. Megkisérlették és vele soha sem értek el olyan eredményt, a milyent elérni czéloztak, sőt ellenkezőleg, elvesztett országok, bukott csaták, elzüllött uralkodói tekintély, elégedetlen népek: ezek azok a hatalmas határkövek a magyar história mezején, a melyek a megkisérlett 47