Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-310

310. országos ülés i'.)03 Julius 17-én, pénteken. 36!) miniszterek kormányoznak, és a Beainten-ini­niszterek nyíltan megmondták azt, a mit a ma­gyar alkotmányos miniszterek mesésen letagad­nak, azonban tényleg teljesítenek, hogy ők semmi egyebek, mint, a császári akaratnak fel­tétlen végrehajtói. És ime egy ilyen szürke Beamten-miniszter veszi magának a bátorságot és egy memorandummal áll a császár elé, (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások a szélsobaloldalon: Hall­juk I Sálijuk! Elnök csenget.) és az a memo­randum 11 napig alaposan megfontoltatik, meg­vitattatík és ennek eltelte után megjelenik egy legfőbb császári kézirat, a mely miniszterelnö­kének állásfoglalását és programmját a legha­tározottabban magáévá teszi és bizalmának me­legéről biztosit] a a t. miniszterelnököt ott Ausz­triában és jogczímet akar neki teremteni arra, hogy necsak Sommer-miniszter, hanem a Herbst­szezonban is állandóan az ő minisztere legyen. (Derültség.) Sajnos, nekünk nincs módunkban tudni azt, hogy mi foglaltatott Körber miniszterelnök ur memorandumában. De, hogyha egy Beamten­miniszter arra a szerepre vállalkozik, hogy ő a czászárnak programmot ir elő, azt nem a maga szakállára tette, — hogy a t, miniszterelnök ur szavaival éljek — hanem tette abban a hitben és abban a biztos tudatban, hogy az ő háta mögött Ausztriának osztatlan közvéleménye és a katonai köröknek egyhangú állásfoglalása sora­kozik. {Ugy van! Jjgy van! a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Beck és társai! Mezőssy Béla: Programmjához megnyerte a a császárnak tetszését. Ezzel az ő politikája diadalt aratott, de egyben a magyar nemzeti aspirácziók ügye, ez az akta a koronánál az én felfogásom szerint már most le van zárva. Mondják — ezt a t. miniszter urak minden­esetre sokkalta jobban fogják tudni, mint én — hogy az osztrák miniszternők urnak, Körbernek nagyon fájt az a dolog, hogy a koronatanács­ban az 5900 főnyi legénységnek megszavazása feltétlenül követeltetett és daczára a korona­tanács megállapodásának, ez a kérdés Magyar­országon elejtetett. Lovászy Márton: Az ő feje felett! Mezőssy Béla: Igen, az ő feje felett! Mondják, hogy ezt a megállapodást az osztrák miniszterelnök ur tisztán és kizárólag az újságokból tudta meg, és az e felett érzett mély keserűség érzete vitte ó't oda, hogy már most gondoskodjék arról, hogy ilyen esetek az őszi véderő-javasíat tárgyalásánál soha és semmi körülmények között meg ne ismétlődjenek. Az tehát a kérdés, hogy ha Körber miniszterel­nöknek joga volt azon puszta tény alapján, hogy Magyarország országgyűlése az ujoncz­felemelést czélzó javaslatot nem szavazta meg, ha ez alapon joga volt odaállani az osztrák császár elé, és egy határozott katonai pro­grammot előírni az őszi tervekre vonatkozólag: EÉPVFf. NAPLÓ. 1901 1906. XVII. KÖTET. akkor nekünk fel kell vetnünk azt a kérdést, hogy vájjon abban a programmban nem vol­tak-e olyan nyilatkozatok, a melyek a magyar politika jövendőjével is elválhatatlan kapcsolat­ban vannak ? (Igaz ! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) A magyar nyelv, a magyar zászló, és más szervezeti kérdések eldöntése tisztán és kizáró­lag a magyar országgyűlésnek és a magyar ki­rálynak szuverén joga, és tiltakoznunk kell már most azon orvtámadás ellen, a melyet az osztrák kormány elnöke Magyarország álJami önállósága és függetlensége ellen intézett. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Régóta tudjuk, hogy a mi államiságunk, a mi szuverenitásunk csak fikczió; de hogy any­nyira lealázó helyzetben legyünk, hogy maga az a puszta tény, hogy a magyar országgyű­lés egy törvényjavaslatot meg nem szavaz, jog­czimül szolgáljon egy idegen kormánynak arra, hogy a mi jövendő politikánkat ő előírja: ez egyenesen képtelenség. (Igaz! TJgy van! a a szélsobaloldalon.) Még csak egy dologra kívánok reflektálni, a mely — ugy látszik — ebben a házban a legnagyobb port verte fel, t. i. az u. n. abszo­lutizmus kérdésére. (Halljuk! Halljuk! a szélső­baloldalon.) Ebben a kérdésben az én álláspontom na­gyon is egyszerű. (Halljuk! Halljuk!) A ki Magyarországon az abszolutizmust óhajtja, az egyszerűen hülye; a ki kísérletezni akar vele, az őrült; de a ki fél tőle, az gyáva. (Éljenzés és taps a szélsobaloldalon.) Holló Lajos: Ez a jó disztinkczió! (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsobal­oldalon.) Mezőssy Béla: Ez se tetszik talán a t. túl­oldalnak ? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbal­oldalon.) Az kétségtelen, hogy sem Rátkay László, sem Beőthy Ákos t. képviselőtársam ultima ratio alatt egyebet nem érthetett, mint azt, hogy az ultima ratiót nem mi fogjuk alkal­mazni, hanem a hatalom. (Igaz! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Hiszen, a ki ennek a nemzetnek vérrel áz­tatott históriáját ismeri . . . (Zaj a jobbolda­lon.) Igazán sajnálnám, ha akadna olyan ma­gyar képviselő, a ki kétségbe merné vonni, hogy a magyar história lapjai vérrel vannak áztatva. Hiszen az kétségtelen tény, hogy a Habsburgok uralkodásának az abszolutizmus épen olyan vissza-visszatérő fegyvere volt, mint a golyó vagy a kötél. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Az abszolutizmustól a magyar nemzetnek nincs oka félni. Megkisérlették és vele soha sem értek el olyan eredményt, a milyent elérni czéloztak, sőt ellenkezőleg, elvesztett országok, bukott csa­ták, elzüllött uralkodói tekintély, elégedetlen népek: ezek azok a hatalmas határkövek a ma­gyar história mezején, a melyek a megkisérlett 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom