Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-309

309. országos ülés 1903 Julius iG-án, csütörtökön. 349 idéztük elő. Mi csak kötelességünket teljesítettük. A törvényenkivüli állapotot az illetékes körök, az illetékes hatalom, a kormányzat erős, de nemzeti irányú fellépésével elháríthatta volna. A törvényenkivüli állapotért a felelőség tehát azokat terhelje, a kik nem teljesítették hazafiúi kötelességüket. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Milyen könnyű lett volna egy határozottan formulázott Ígérettel, a melyet talán még nem is kellett volna rögtön beváltani, csak néhány hónap múlva, mondom, milyen könnyű lett volna megnyugtatni ezt a nemzetet és elhárítani ezt az állapotot! De nem tették ezt sem. Még ígérni sem mernek nemzeti irányban, Ígéretet sem mernek tenni magyar érdekben. Ezért kellett nekünk üldözni, ezért kell folyton korbácsolnunk őket, mindaddig, a mig czélhoz nem jutunk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Beszélnek a velünk szemben ülő képviselő urak s beszél a sajtónak egy része az obstrukczióból eredő nagy károkról. Pedig ha e károkat egybevetjük a kormánypárt 35 esztendős áldatlan uralma alatt bekövetkezett kárvallásokkal, ugy azt hiszem, hogy azok ezt a mostani kárvallást az igazság mérlegének serpenyőjében erősen lenyomják. (Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Ez számba sem vehető csekélység amahhoz képest, és az a párt, a mely árkon-bokron keresztül követ mindig s minden körülmények között minden kormányt; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) az a párt, a mely minden körülmények között megszavaz mindent a maga parancsnokának, a miniszterelnöknek és a kormánynak: az nem leczkéztethet minket arra nézve, hogy politikai kötelességünket miképen teljesítsük. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Szomorú és szégyenletes, hogy ilyen dolgokért ily sokáig tartó küzdelmet vagyunk kénytelenek folytatni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen a komolyan gondolkozó külföld, a mely a nemzetek jogairól, a nemzetek nagy czéljairól, a nemzetek nyelvéről, haderejéről másképen gondolkozik, mint itt a közösség fogságában nevekedett s alkalmazkodáshoz szoktatott férfiak, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) vagy kinevet vagy boszankodik a felett, hogy egy nemzetnek azért, a mit az Isten adott neki: nyelve használatának jogáért, valóságos harczot kell folytatnia. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Szégyen és gyalázat az is, hogy itt Magyarországon a magyar katona csak német vezényszó mellett lelkesedhetik; csak német vezényszóra indulhat harczba és szállhat szembe a halállal, sőt talán még akkor is, a mikor a golyó átjárja testét, az általa gyűlölt idegen nyelvet kell hallania. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nincsen arra példa a világon, hogy egy nemzet a maga nyelve használatának jogáért ilyen erős harczot legyen kénytelen folytatni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Es én azt kérdezem, hogyha ki-ki magába szállva honfiúi lelkiismeretét megkérdezi: akadhat-e egyetlenegy ember is, a: ki akcziónknäk nemességét, küzdelmünknek tisztaságát és jogosságát: kótségbevonhatná ? (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Szomorú lenne, ha ilyenek akadnának, mert azok a nemzet nyelvének ellenségei gyanánt mutatnák be magukat. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mennyit panaszkodnak és zajongnak itt a t. szabadelvüpárti képviselő urak a törvényenkivüli állapot miatt! (Halljuk! Halljuk!) Pedig nincs rá okuk, hisz ez a mostani ex-lex igen kényelmes. Az emberek fizetik az adót; a hivatalnokok szedik a vámot, a fogyasztási adókat. Lássák, mi még annyira veszedelmes ellenzék sem vagyunk, hogy kioktattuk volna a népet, pedig kötelességünk lett volna kioktatni arra, hogy nem tartozik most sem fogyasztási adót, sem vámot, sem semminemű egyéb adót fizetni. De ezt mi elmulasztottuk, tehát csak félig tettük meg a tekintetben kötelességünket, minélfogva nagyon kevés szemrehányással illethetnek önök bennünket. Sokan felhasználták, különösen azok, a kiknek választói között nagy számmal vannak tisztviselők, ellenünk a tisztviselők fizetésemelóléséről szóló törvényjavaslat tárgyalásának hátráltatását és azt mondták, hogy milyen nagy károkat okozunk mi, küzdő ellenzék, ezáltal sok szegény családnak. Egész nyíltan és magyarán megmondom . . . (Halljuk! Halljak! Eqy hang jobb felöl: Tessék, ha jól esik!) Nekem jó, mert jól esik kimondani, de azt hiszem, hogy sokaknak nem lesz jó . . . hogy én általánosságban, minden részletezés és distinkczió nélkül a tisztviselői fizetésemelésért nem lelkesedem, mert én bizony Lukács László ur gárdájának, a pénzügyi tisztviselőknek, a kik örökké leselkednek a gazdaemberre és a kik nehezebben várják az aratást és a gazda termésének betakarítását, mint maga az éhező gazda és a kik csak mindig arra törekesznek, hogy lefoglalják, a mit verejtékével szerez a munkásnép, fizetésemeléséért nem lelkesedem és egyetlenegy finánczagenturához tartozó hivatalnok fizetését sem emelném. Ha van a tisztviselői karnak olyan része, a kiknek igenis emelni kell a fizetését, akkor én mindenekelőtt az igazságszolgáltatás terén működő tisztviselők fizetését emelném, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert kell, hogy az igazságszolgáltatás hozzáférhetlen, ideális magaslaton álljon, hogy sohase legyen büntetőtörvényszéki tárgyalás az igazságszolgáltatás terén működő emberek ellen. Ezt ugy lehet elérni, ha olyan fizetést nyújtunk nekik, a melyből egy család tisztességesen, uri módon megélhet. Mégis csak nevetséges dolog az, hogy egy albirónak 1200 frt legyen a fizetése és hogy egy törvényszéki bírónak alig pár ezer forintra menjen a fizetése, (Egy hang a szäsöbaloldalon: 1600 frt.) hozzávéve minden járulékot. Az a nagy tanulmány, az az előkészület és az a- nagyfontosságú hivataloskodás, a melyet ezek: töltenek be, igazán nevetséges módon van Magyarországon fizetve.