Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-309

350 Á09. országos ülés 1903 július 16-án, csütörtökön. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Idejárul még, hogy az előléptetésnek mostani módja következtében a legjobb erők, a legmunkaképesebb egyének le vannak szorítva protekczió nélkül; és akármilyen jő konduitlisztája is van valamelyik tisztviselőnek, ott vész kint a provinczián, mert senki sem vesz róla tudomást, a mennyiben mindig van soron kivül előléptetendő. Ezek elsősorban nagy bajok s jó volna bizony ezekről komolyabban gondolkozni. Másik ágazata a tisztviselőknek, a melyet érdemesnek tartok fizetés felemelésére, a tanügyi téren szolgáló tisztviselők. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez az első.) Igaz, ez az első; mert még a birót is ez tanítja meg első sorban irni és olvasni, azután a tudomány fokozatos ismeretére is tanítók tanítanak mindenkit, még a minisztert is. Ennélfogva, hogy itt Magyarországon 400 forinttal, legfeljebb 600 forinttal fizetik meg a tanítót, legalább az állam már igy fizeti, de a felekezetek erre nem képesek, ez nem válik az ország díszére és nem szolgál a mai szabadelvű kormányok becsületére. Azután a középiskolai tanároknak a fizetése szintén emelésre vár. E tekintetben sajnálom, hogy az a törvényjavaslat nem jöhet ide tárgyalás alá. Majd ha eljön az ideje annak, hogy ez a tisztviselői fizetésről szóló törvényjavaslat tárgyalás alá kerül, akkor ismét gondoskodni kell ám arról is, hogy ez a fizetésemelés ne megint az adózó nép nyakába essék. B. Solymossy Ödön : Hanem ? Marjay Péter: Hanem, már előre is jelezhetem, hogy vannak itt a budgetben oly tételek, melyek könnyű szerrel, minden aggodalom nélkül törülhetők. Vannak oly hivatalok, a melyek megszüntethetők. így kívánatos lenne, ha igazán belyes irányban működő doktor akar lenni a t. bán ur, hogy bocsátaná el minden főispánját, mert ezeknek se Isten, se ember, sem senki hasznát nem veszi; ezek ártalmára vannak minden jó ügynek, nagy fizetésüket és javadalmazásukat egészen korhelységre költik el. (Felkiáltások jobb felöl; Tessék bebizonyítani. Rendre!) B. Solymossy Ödön: Hogy beszélhet igy a főispánokról! (Nagy mozgás.) Elnök (Csenget): A közhivatalnokok minden kategóriájának tevékenységét itt szigorú bírálat alá venni, helyén van kinek-kinek a meggyőződése szerint; de ilyen kifejezésekkel illetni egy tiszteletreméltó hivatalnoki kart a .parlamentben nem szabad. (Helyeslés jobbfelöl.) Pozsgay Miklós: Azt mondta, hogy fizetésöket korteskedésre költik el! Elnök: Ha korteskedést emiitett a képviselő ur, akkor visszavonom figyelmeztetésemet. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem ezt mondta! Felkiáltások a szélsobaloldalon: A korteskedést értette.) B. Solymossy Ödön: Talán csak akarta ezt mondani! (Ugy van! jobbfelöl.) Perczel Dezső: Ezt nem lehet letagadni. Elnök: Meg kell kérdeznem a képviselő urat, hogy a korteskedés kifejezést használta-e? {Nagy zaj és felkiáltások: Nem azt használta ') Marjay Péter: Azt hiszem, a legczólszerübb megnyugodnunk az elnök urnak magatartásában. Hiszen mindenki ugy értette, a hogy akarja. Elnök : Bocsánatot kérek, a t. képviselő úrra appellálok, hogy azt a kifejezést használta-e: hogy korteskedett, vagy mást ? Marjay Péter: Nemcsak akartam használni, de mondom is, hogy minden főispán csak kortese a kormánynak és vigyáz arra, hogy az alárendelt tisztviselők is jó kortesek legyenek. Elnök: Erre a kifejezésre, minthogy ez politikai bírálat, politikai véleményt mond, nekem elnöki szempontból nincs észrevételem. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sacelláry György: Visszaszítta! Marjay Péter: Engedelmet, az elnöki székből csak igazságot hallunk, nem is hallunk mást. Az igazság pedig mindig igazság marad. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Aztán van más téren is megtakarítható pénz, a miből a tisztviselők fizetését lehetne emelni. Nevezetesen ilyenek a miniszteri nyugdijak. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Ha valaki a minisztériumba kerül, — mert nem mindig az érdem viszi oda az embereket, (Igaz! a szélsobaloldalon.) némely ember csak ugy kerül oda, és el volt már mondva itt máskor is, hogy más országokban micsoda előzetes nagy szolgálatokkal, milyen nagy érdemeket kell szerezni arra, hogy valaki miniszteri székbe bejuthasson, nálunk pedig csak csepegnek-csorognak a miniszteri székbe egyes alakok, a kiket azelőtt alig ismert valaki, — mondom, a mikor valaki igy a miniszteri székbe kerül, mint a katona, de nem olyan keservesen, hanem vigan, kitölti a három évét, és a mikor az idő letelt, akkor megnyílik számára a nyugdíj szép nagy összege. Pozsgay Miklós: Például a horvát miniszteri szék! Marjay Péter: Nem gondolom, hogy valaha miniszter leszek, (Derültség.) de ha lennék, igazán mondom, akkor sem tudnám elfogadni azt a nyugdijat. Szeretem hinni, hogy lesz még itt oly irányzat, oly akczió, a mely a nyugdíjtörvény revízióját fogja sürgetni és keresztül is fogja vinni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Hiszem, hogy akkor a miket most itt mondok és a miket abszurdumnak mondanak némelyek és a miket megmosolyognak, meg fogják valósítani. Meg is kell lennie ennek az időnek, mert már is óriási módon zuhantunk alá az anyagi és erkölcsi elgyengülés posványába. A lapokból olvassuk, hogy 17, 18, 19 dikére fokozatosan fel vannak rendelve a főispánok. (Mozgás a baloldalon.) Bárcsak azt adná tudtukra a bán ur, hogy rövid időn belül el lesz-