Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-309

348 309. országos ülés 1903 szoczialisták meghívóját letépték, Verbászon és Nagyváradon, a mikor az egyik helyen a szoczialista képviselőjelöltet, a másik helyen a képviselőt beszélni nem engedték, hanem kormánypárti zászló alatt lévő férfiak zavart és rendetlenséget okoztak. TJgy látszik a rendőrség magaviseletéből Pesten és Verbászon és a szabadelvű párt tagjainak viselkedéséből Nagyváradon, hogy már kezdik felnyitni szemeiket az éj állatai, a denevérek és a baglyok, azt gondolván, hogy elérkezett az ő idejök, és a mit négy esztendőn keresztül nem merészeltek megtenni, azt most a bánnak rövid tizenötnapi itt tartózkodása alatt minden félelem nélkül megtehetik, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Már a tegnapi napon, itt a képviselőházban is, kezdte mutogatni a foga fehérét, sőt kezdte csattogtatni farkasfogait is. Én azonban azt hiszem, hogy azokat a farkasfogakat nekünk rövid idő alatt sikerülni fog egyenkint kiszedegetni. A ki ily módon vállal el egy ilyen nagyfontosságú állást, a ki nem képes határozott, egyenes, nyilt programmot adni; a ki beszél az ő összeszorult szivéről és ereiben a vér megdermedéséről és azonkívül nem mond semmit: arról azt kell mondani, hogy nem egyéb, mint egy közönséges politikai kalandor. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Kalandoroktól pedig nem vártunk mi nagy dolgokban sohasem kellő kiigazodást; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) tőlük nem láttuk még soha a nagy bajoknak orvoslását, itt sem lesz semmi a nagy dolgok eligazításából és a nagy bajok orvoslásából; nem lehet semmi a nagy betegnek : a politikai közélet betegének, meggyógyulásából. Egyelőre tehát nem mondhatunk innen, erről az oldalról egyebet a miniszterelnök urnak, mint a mit Garibaldi himnuszában, az olaszoknak ezen Rákóczi indulójában, olvasunk: »E1, el e hazából, eljött ime az óra! El, el e hazából bátor idegen ! (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Minthogy azonban kevés a kilátás arra, hogy ezt a mi szivesen marasztaló szavunkat a bán ur elfogadja és ezen szavakban foglalt tanácsunkat követi, nekünk kötelességünk vele szemben felvenni a harczot, felvenni és tovább folytatni azt a küzdelmet, a melyet hét hónapon át önzetlenül folytatunk. Igen, önzetlenül, mert azt csak nem fogja senki sem mondani, még a ki legjobban agyarkodik is reánk e küzdelem folytatása miatt, hogy talán önzésből cselekednénk; kötelességünk ezt a harczot folytatni teljesen önzetlenül, lelkesen és csüggedhetetlenül. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hogyha ezen magatartásunkkal szemben talán valami fenyegetés hangzik felénk, ettől a fenyegetéstől mi nem félünk. Abból, hogy a t. kormánypárt akkor, midőn nagyobb számban van együtt, mint most, olyan nagyon lelkesedik. július 16-án, csütörtökön. hadonász, fenyeget és lármázik a bán ur háta mögött, nem lehet egyébre következtetni, mint arra — a mi a bán ur szavából is kitetszik — hogy közel van az uj ex-lex-választás. Ez a zajongás, ez a hadonázás csak azt mutatja, hogy a gárda érdemet akar szerezni magának egy könnyen bevehető kerületre. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hát én azt mondom, nem baj, ha lesz is egy választás; hadd ismerje meg a bán ur, hogy nem Horvátországban van; hadd ismerje meg a magyar népet, a magyar becsületet. Jó lenne tehát próbára tenni ebben az időben, milyen hát az az igazi magyar hazafiság és magyar becsület a népben: elfogadja-e, akczeptálja-e azt az idegent, a ki ide tolakodott s elveti-e azt a pártot, mely a nemzeti nyelvet, a nemzeti érdeket, a nemzeti jogot védelmezi a törvényhozásban ? Elnök: Közjogi szempontból azt a megjegyzést kell tennem, hogy a miniszterelnök urat nem lehet idegennek nevezni, mert ez olyan félreértésekre adhatna alkalmat, a melyeket a mi közjogi helyzetünkben különösen ki kell kerülni. (Helyeslés jobbfelöl.) Kecskeméthy Ferencz: De ha egyszer idegen! Marjay Péter: Én az idegen szót ugy értem és minden közönséges ember ugy értelmezi, hogy a ki 20 esztendeig nem lakik itt Magyarországon, a ki 20 esztendeig másutt él, másutt uralkodik, másutt zsarnokoskodik, az nekünk idegen. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Hazafisága kétségtelenül idegen. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.} Ebben az értelemben kivánom ezt a kifejezést érteni. Beőthy Ákos: Helyes! Marjay Péter: Ha a t. bán ur bármily körülményeknél fogva arra határozná magát el, hogy választást csinál, mi a választási barczba megint a Garibaldi-indulónak eme szavaival, eme harczi riadójával indulunk: »Az osztrák igának mi nem hajolunk már, erősb kisem leszen a mi hadunknál, a zsarnok uralmat lerázza a magyar bon, tovább már ne tartson, tűrtünk eleget.« A Kossuth-nóta mellett ez lesz a függetlenségi pártnak a zászlajára irva ezzel a himnuszszal megyünk a választási küzdelem elébe. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon. Zaj a jobboldalon.) A mig azonban a bán urnak becses jóakarata megengedi azt, hogy vele itt tárgyalhassunk, addig az a kötelességünk, hogy a küzdelmet egy perczig se hagyjuk szünetelni. S erre a küzdelemre nekünk mély jelentőségű okaink vannak. Nem hétköznapi csatározás ez, hanem nagy eszmékért, nagy nemzeti jogokért, nagy igazságokért való kötelességszerű küzdelem. Ezért nem irtóztunk e küzdelem folytatásánál még a törvény enkivüli állapottól sem. Mi meg vagyunk győződve, lelkiismeretünk nyugodt a I felől, hogy a törvényenkivüli állapotot nem mi