Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-308

308. országos ülés 1903 is, a magyar nyelv, a magyar záBzló és a magyar jelvények érvényesüljenek. (Helyeslés a szélsobal­óldalon.) És a hat és fél hónapi küzdelem után megesett az, hogy más miniszterelnök foglalta el a helyet, más vette át a kormányzást; ennek is már 15 napja elmúlt. Tizenöt nap óta a képviselőház napirendjét nem képezi egyéb, mint a további teendők iránti intézkedés, vagyis össze­jövünk ma azért, hogy holnap határozzunk és ez a végtelenségig megy tovább. Ez igy nem maradhat. (Mozgás a jobbol­dalon.) Ez olyan bizonytalan állapot, a melyből az országot ki kell hozni és a nemzet közvé­leményét feltétlenül megnyugtatni arra, hogy az Isten és a természet által adott jogai csorbát nem fognak szenvedni és hogy azok érvénye­sülni fognak. (Elénk éljenzés és taps aszélsobal­oldalon.) E nélkül megoldás nem képzelhető, e nélkül megyünk tovább a bizonytalanságba, megyünk esetleg a veszedelembe, de az bizonyos, hogy a küzdelem, a melyet mi folytatunk, addig fel nem adható, mig eredményt a nem­zetnek felmutatni nem tud. (Éljenzés és taps a szélsobalóldalon.) És, ismerve a politikai viszonyokat, nekünk kötelességünk a kormány szorult helyzetét fel­használni, (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon. Mozgás a jobboldalon.) mert nekünk nincsen más erőnk és fegyverünk azzal a rideg maga­tartással szemben, a melylyel egy alkotmányos többség harminczötéven keresztül ezt a nemzetet csak ámította. (Éljenzés és taps a szélsőbalol­dalon. Nagy zaj a jobboldalon és felkiáltások: Rendre! Rendre!) Elnök: Kérem a képviselő urat, ilyen kife­jezéseket ne tessék használni. (Nagy zaj a szélső­baloldalon és felkiáltások: Éljen Barabás!) Barabás Béla: Én elismerem, t. képviselő­ház, hogy az ország most súlyos helyzetbe ju­tott. Elismerem azt, hogy a törvényenkivüli állapot nagy anyagi áldozatokkal jár az ország minden rétegére. (Igaz! Ugy van! a jobbolda­lon.) Ámde, t képviselőház, áldozat nélkül ered­ményeket és sikereket elérni nem lehet, (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Holló Lajos: Azért hoztuk meg az áldoza­tot, hogy eredmény legyen! Barabás Béla: Az az áldozat pedig, a melyet most kell meghoznia a nemzetnek, el­törpül azon óriási áldozatok mellett, a melye­ket 54 esztendővel ezelőtt kellett meghoznia, a midőn ez a nemzet jogaiért, önállóságáért és függetlenségeért küzdött. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ma már nem forradalomra van szükség; ma nem véráldozattal kell szembe állanunk a hatalommal, hanem ma a rendelkezésre álló egyetlen fegyvert, a parlamentáris ellenállás jo­gát ragadjuk meg, mint végső és utolsó fegy­vert, (Éljenzés és taps a szélsobalóldalon. Moz­gás a jobboldalon.) és ezzel a fegyverrel, a mely kezünkben van, nekünk győznünk kell. (Éljen­KÉPVH, IÍAPLÓ, 1901 1906, XVII, KÖTET. Julius 15-én, szerdán. 321 zés és taps a szélsobalóldalon. Mozgás a jobb­oldalon és felkiáltások: Nem parlamentáris eszköz!) Ez parlamentáris fegyver, mely a kisebb­ségnek van kezébe adva. hogy a végletekig küzdjön vele; ha nem parlamentáris fegyver volna, nem biztositanák ezt részünkre a ház­szabályok. S nekünk kötelességünk megragadni ezt az alkalmat a végből, hogy nemzeti jogaink biztosítása érdekében eredményeket érjünk el, mert a mi öreg királyunk előrehaladott élet­korban van, s nekünk a hátralevő kevés évet kell megragadnunk, bizva az ő alkotmánytiszte­letében, bizva az ő esküjében, arra. (Élénk he­lyeslés a szélsobalóldalon.) hogy a nemzet jogait biztosítsuk. Azt ugyanis minden magyar ember tudja, hogy az ő elmúlásán túl a legszerencsét­lenebb és a legborzasztóbb események következ­hetnek erre a nemzetre. Meg kell tehát ragad­nunk az alkalmat, fel kell használnunk a hátra­lévő éveket és napokat, mert csak akkor lesz erős ez a nemzet, hogyha hadseregében és had­erejében nemzeti öntudat és nemzeti becsület lesz. (Éljenzés a szélsobalóldalon.) Holló Lajos: Saját törvényeiket hajtsák végre a királyok! Barabás Béla: Epén azért, t. képviselőház, mi nem félünk semmiféle ijesztgetéstől. (Fel­kiáltások a jobboldalon: Miféle ijesztgetés ?) Bennünket hiába fenyegetnek abszolutizmussal, ennek réme nem tántorít el bennünket utunk­tól. (Éljenzés a szélsobalóldalon. Mozgás a jobb­oldalon és felkiáltások: Ki fenyeget? Egy hang jobbfelöl: Beőthy Ákos kívánja az abszolu­tizmust !) Nekünk ezt a harczot most, ez idő szerint, feladni nem lehet. (Elénk helyeslés a szélsobal­óldalon.) Az ország nyugalma és békéje tehát a kormány magatartásától függ, és attól: meg­hajlik-e a nemzet előtt, teljesiti-e annak jogos kívánságait, teljesiti-e azokat a kötelességeket, a melyeket a magyar nyelv, a magyar zászló és a mag3 r ar jelvények tekintetében teljesítenie kell. Eljött, t. ház. a legfőbb ideje annak, hogy ebben határozat hozassák. ]NFe tétovázzunk to­vább, mert a napoknak elmúlása csak fokozza a veszedelmet. Azoknak a döntő köröknek ki kell nyitniok szemüket, ki kell nyitniok lelkü­ket, hogy lássák és befogadják a magyar nem­zet igazát. Az igen t. miniszterelnök ur azt mondotta bevezető beszédében, hogy ő Széll Kálmán politikájának folytatása lesz. Hát Széll Kálmán használta többször a jog, törvény és igazság szavát. Ezt a szót a miniszterelnök ur ajkáról még sohasem hallottuk. Klobusiczky János: Magától értetődik ! B. Dániel Ernő: Magától értetődik! Barabás Béla: Ha magától értetődnék, akkor Széll Kálmán se mondta volna. De mert sajnos, nem értetődik magától, ezért hirdetni kell. És, t. ház, mert a magyar nyelvnél nagyobb joga, szentebb törvénye és bölcsebb igazsága ennek 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom