Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-294
594. országos ülés 1903 június 25-én, csütörtökön. 23 engemet gyanúsítani, mert akármi volt az én véleményem, vagy bármit fognak is én rám, azt hiszem, ez teljesen irreleváns. Bartha Ferencz: Akkor ne tessék kritizálni! Nem vett részt a küzdelemben! Lovászy Márton: Az nem áil! (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: Legalább is annyit, mint a képviselő ur, minden vitában résztvettem és itt voltam a házban. Ezt tehát határozottan visszautasítom. (Mozgás.) Okolicsányi László: És résztvett a sajtóharczban. (Ugy van! bal felöl.) Vázsonyi Vilmos: A mikor a szabadelvű párt három csoportra oszlott, mikor kabinetje nincs, mikor költségvetése nincs, mikor ujoncza nincs, akkor a küzdelmet nem folytatni az ellen, a kinek a küldetését én a magyar parlamentarizmus megalázásának tekintem és erre fektetem a fősúlyt . . . Justh Gyula: Ki mondja azt, hogy nem küzdünk ellene? (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: Ne tessék türelmetlenkedni ! Justh Gyula: Ne tessék gyanúsítani! Vázsonyi Vilmos: Nem gyanúsítok én, csak azt mondom, hogy ez nem helyes taktika. (Zaj.) Justh Gyula: Akkor tartsa is magát ahhoz, a mit mond. (Zaj.) Ugron Gábor: Jogában van azonban beszélni ! Elnök: Csendet kérek! (Felkiáltások jobhfelol. Ez is pártegység!) Papp Elek: Nem tartozik hozzánk. Nem veszünk mi minden embert be a pártba! (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: Nekem igenis az a véleményem és ha magam maradnék, még akkor is az a véleményem, hogy midőn nem a párt köréből választanak miniszterelnököt . . . (Zaj.) Thaly Kálmán: A bán főrendiházi tag! Tanuljon közjogot! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Vázsonyi Vilmos: . . . midőn azt küldik ide Magyarországba, a ki húsz esztendő óta nem vett részt a magyar nemzeti aktív politikában, a ki nem ismerheti (Zaj a szélsöbaloldalon.) a mi törekvéseinket, a ki csak távolból ismeri ezt az országot: akkor én ezt igenis a magyar parlamentarizmus megalázásának tekintem, (Zaj a szélsöbaloldalon.) s mert ezt konstatálom és megállapítom, a különben is tárgytalan javaslathoz hozzá nem járulok. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Elnök: Polónyi Gréza képviselő ur személyes kérdésben kér szót. (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: T. képviselőház! Személyes kérdés czimén . . . (Folytonos nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Géza: . . . kérek szót, de félremagyarázott szavaim helyreigazítása érdekében is kell szólnom. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur beszéde folyamán vádat emelte ellenünk, hogy mi szóba állottunk a horvát bánnal. Komjáthy Béla: Mi köze neki ahhoz ! (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak Polónyi Géza képviselő urat meghallgatni, neki van joga szólani. Polónyi Géza: Erre én, minthogy a képviselő ur magát azt a tényt kifogásolta, hogy mi egyáltalában szóba álltunk a bánnal, mint a királynak megbízottjával, közbe szólottam és azt mondottam, illetőleg azt a tényt konstatáltam, hogy a t. képviselő urnak vezére is szóba állt vele. Az más kérdés, hogy helyesen jártunk-e el, vagy nem ? a megállapodás tekintetében. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Ez nem tartozik arra a kérdésre, hogy szabad volt-e nekünk a bánnal szóba állani, vagy sem? Tudtommal — legalább ezt olvastam — Szederkényi barátom és Holló Lajos is szóba állt, vele. Ezt a tényt azonban a t. képviselő urak egyike sem diffikultálta, sőt nem is lehetett diffikultálni, mert a horvát bán, mint ilyen, zászlós ur, a főrendiháznak, tehát a magyar parlamentnek, a magyar országgyűlésnek tagja. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez az egyik. A másik dolog pedig az, hogy a mi politikai dogmáinkba még nem férkőzött bele a demokrácziának az a tantétele, hogy mikor a Felség először teszi meg azt az alkotmányos kötelességét, hogy megbízottját közénk leküldi, mi erre azt válaszoljuk, hogy a magyar királylyal szóba nem állunk. Csak nagy urak számára tartatott fenn . . . (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Széll is azt tette! Folytonos zaj a baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem tárgyaltam semmit! Polónyi Géza: Nem szeretném, ha félreértenék valamit. Vázsonyi t. képviselő ur azt mondotta, hogy nincs vezére. Ugy látom, hogy ez félreértésre adhat okot. Én nemcsak tiszteletlenül nem emlékeztem meg Eötvös Károly t. képviselő úrról, de kijelentem, hogy nem is fogok tiszteletlenül megemlékezni róla. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Nekem azonban jogom volt azt hinni, hogy Eötvös Károly ur vezére ennek a pártnak. Es pedig miért? Először, mert tehetségben talán mégis előtte van . . . Vázsonyi Vilmos: Ezt százszor is elismerem! Polónyi Géza: . . . másodszor, olvastam a lapokból egy gyűlést, a mely Eötvös Károlyt a demokraták elnökéül választotta meg. Joggal hihettem tehát, hogy ez Vázsonyi képviselő urnak támogatásával történt, mint a ki ugyanazon szervezetbe tartozik. Végezetül, a mint olvastam, a bán a pártok vezérférfiaival érintkezett. Sajnálom, hogy a bán ugy ítélte meg, hogy nem Vázsonyi a vezér, hanem Eötvös Károly. (Zaj a baloldalon.)