Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-305

260 305. országos ülés 1903 Julius 11-én, szombaton. vitán, és régen folytathatnók a parlamentnek törvényes tennivalóit, a költségvetésnek tárgyalását, (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Természetes tehát a gyanú, hogy e mögött valaminek rejleni kell, a mit majd csak később tudunk meg. Magában a parlamentben tehát nem felel meg a helyzet az igazi alkotmányosság követeléseinek. De hasonló helyzetet találok részemről a választó polgároknál is. Eltekintve attól, hogy az én felfogásom szerint maga ez a képviselőház sohasem fejezte ki és nem is fejezheti ki a mostani választási törvény szerint a többségnek akaratát, csakis véletlenül, mert nem hivatkozhatik rá, nincsen bebizonyítva, hogy a többség a nemzet többsége, ép azért azt hiszem, hogy a parlamenti többség még kevésbbé hivatkozhatik arra, hogy ő a nemzet többségét képviseli. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Hiszen a szabadelvű pártra súlyos vád az, hogy bár 1867. óta kormányozza az országot és mindig a szabadelvű irányt emlegeti, mindig a szabadelvüségre, annak fenségére, annak érdekeire hivatkozik, de szabadelvű lépést vajmi ritkán tett előre. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Ez csak jelszó, a melynek azután a cselekmények eredményei nem felelnek meg. Hiszen 1848-ban a lakosság 17 százaléka volt a szavazók között, és ma csak 5 százalék. Szabadelvű haladás az ilyen ? Tény az, hogy lakosságunknak, a nemzetnek legnagyobb része a szavazó jog gyakorlásából ki van zárva, még pedig nem a jogegyenlőség, hanem a jogban való egyenlőtlenség alapján. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Tény az, hogy épen a magyar faj, a mely ezt az országot elfoglalta, ezer év viszontagságai között megtartotta, a melynek történeti hivatása az, hogy ennek az országnak a jellegét megadja, ez van leginkább kizárva a szavazók köréből. Hiszen a gazdag és nagy adót fizető alföldi tereken van a legkevesebb szavazó aránylag, — pedig ott vannak a legnagyobb kerületek, — ugy, hogy pl. némely vármegyékben, a hol szomszédos a magyar meg az oláh lakosság, a magyar sokkal magasabb czenzus alapján bír szavazó joggal, mint a szomszéd községbeli oláh lakos, ép azért, mert maga a szavazó jog alapja sem egyforma. Hogy ezt hogyan tűrheti ez a párt 37 esztendőn át és hogy nevezi magát e mellett a visszaesés mellett még szabadelvűnek és hogyan akar érdem gyanánt hivatkozni arra, hogy ő a szabadelvüség nevében követeli a bizalmat, ezt közönséges polgári észszel megérteni nem lehet. Holló Lajos: Apponyi a nemzeti becsülethez kötötte ezen kérdést! Veres József: Nincsen Európában egy állam sem, talán Oroszországot és Törökországot kivéve, a melyek ugy sem alkotmányosak, a mely a választói jog terén ennyire elmaradt volna a haladásban, mint épen Magyarország, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Még abban az Ausztriában is, a mely voltaképen a magyar nemzet szabadelvüségének köszönheti alkotmányát, még ott is sokkal nagyobb lépéseket tettek a szavazó jog kiterjesztésében, mint nálunk Magyarországon. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Mikor az a párt, a mely Magyarország sorsát a szabadelvüség czégére alatt vezeti évtizedek óta, erre, mint érdemre hivatkozik, ez minálunk, a mi szemünkben inkább vád, hogy a szabadelvüséggel visszaéltek, azzal úgyszólván szemfényvesztést űztek, de eredményt a szabadelvüségben, sajnos, semmikép sem mutattak. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) A legutóbbi időben igenis tett a többség e tekintetben egy-két lépést; de ez nem válik dicsőségére, mert kényszerűségből tette, sarokba volt szorítva és előbbeni működését már saját maga is szégyelte és nem akarta ezt a szégyent továbbra is a világ előtt viselni. Nem válik egy pártnak a dicsőségére, hogy paktum alapján kellett kierőszakolni tőle, hogy tiszta választások legyenek, és nem válik dicsőségére az oly törvény, a mely az olyan dolgot, a mi azelőtt tiltva volt, az etetést és itatást és effélét törvénybe iktatta és ezzel azt mintegy szentesitette. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Nemcsak a parlament összealkotásában, hanem a parlamenti választásokban a nép között is meg van rontva, meg van mételyezve az alkotmányos élet ugy, hogy, valljuk meg őszintén, ritka az olyan kerület, a hol a képviselőjelölt meg nem kísérli, hogy költsön az ő választására; ritka az a kerület, a hol a nép azt mondaná, hogy nem pénzért akarjuk jogainkat gyakorolni, hanem önként hazafias kötelességből. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) És ha a választási törvény alapján egy-két mandátumot meg is semmisítettek, ezzel sem lehet a t. többség nagyra a közvélemény előtt. Miért? Mert ugyanazon okok alapján, a melyek miatt meg kellett semmisíteni egy-két mandátumot, nagyon sok mandátumot meg lehetett volna semmisíteni, de mert nem volt panaszos, nem lehetett ítéletet hozni. Hogy a közönség nem becsüli meg a maga jogát és mennyire helytelenül gondolkozik jogáról, arra nagyon sok szomorú példát lehetne találni. Hiszen a közönség elvárja a képviselőjétől, hogy pártállását okok nélkül meg ne változtassa; de már magának megengedi ezt a luxust, és épen azért a legkevésbbó következetes, mert ezen Ítéletében szigorú. Ha a választópolgárok komolyan és következetesen gondolkoznának, nem történhetnék meg ugyanazon egy kerületben, hogy pl. az a kerület, a mely miniszterelnök korában báró Bánffy Dezsőt egyhangúlag megválasztotta, mindjárt bukása után egyhangúlag Ugron Gábort választotta meg, Bánffy Dezsőnek épen az ellentétét. Akkor nem történhetnék meg, hogy Temesvárt báró Fejérváry Gézát miniszter korában egekig magasztalták és megválasztották képviselőnek, és most lemondása után meg akarják választani a