Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-305

305. országos ülés 1903 Julius 11-én, szombaton. 261 t. miniszterelnök urat, a ki miatt Fejérvárynak távoznia kellett. Hiszen Fejérváry azzal búcsú­zott el tőlük, hogy: »elvesztettem a csatát és megyek*. A miniszterelnök ur miatt kellett megbuknia és most a közönség azt hiszi, hogy abban nincs különös megfontolni való, abban nincs semmi olyan, a melyet meg kellene ma­gyarázni, mert a közönségbe belevette magát az a gondolat, hogy szavazat és szavazat nem egyenlő. A képviselőre nézve meg van az inkompati­bilitás, hogy bizonyos érdekek ajánlásában el nem járhat; de a közönség ezt az inkompati­bilitást nem tartja meg, meg a minisztert jobb képviselőnek tartja, a kinek szabad kerülete ér­dekében eljárni. A fogalmak összezavarására mutat az, hogy az ottani szabadelvű pártban feliratot indítvá­nyoztak, hogy örömmel üdvözlik a szabadelvü­ség hajnalhasadását. Hát 37 év óta most hasad csak a hajnal és mikor előhozzák a kívánalma­kat a 67-iki törvényre alapítva, a szabadelvű párt végrehajtó-bizottsága még csak szavazásra j sem meri bocsátani, hanem azért marad szabad­elvű, a mi azt jelenti, hogy bizik a mindenkori miniszterben és keres minden alkalommal egy­egy miniszter-képviselőt. Van egy törvényes intézkedés Magyarorszá­gon, a minek értelmét, azt hiszem, csak a ré­gebbi törvények és törvényes szokások magya­rázzák meg és ez az, hogy, ha ő Felsége valakit miniszterré kinevez, annak képviselői megbizá- , sáról le kell mondania, és líj választásnak kell magát alávetnie. Vázsonyi Vilmos: Naivitás! Veres József: Igazán megáll az ember esze, hogy 37 évi gyakorlat után valaki még felteheti, hogy egy férfit, a kit miniszterré neveznek ki, a a régebbi kerületben meg ne válaszszanak. Vázsonyi Víímos: Fordítva kellene! Veres József: Ha megválasztották akkor, a mikor nem volt miniszter, tízszeresen megvá­lasztják akkor, mikor már miniszter lett. Meg kellene fordítani a dolgot. Próbálnák meg a miniszter urak és államtitkár urak, hogy a mi­kor megválnak állásuktól, tegyék le akkor a képviselői megbízást, vájjon megválasztanák-e őket akkor is? (Felkiáltások a jobboldalon: Merj!) Ha akkor is megválasztják őket, ez lesz az igazi bizalom jele, ez lesz egyúttal a legőszintébb nyi­latkozat. Mert az, hogy minisztert megválasz­tanak, fájdalom, Magyarországon a mai alkot­mányos gyakorlat mellett, előre is egész bizo­nyosnak vehető. (Mozgás a szélsobaloldalon.) Benedek János: Tisza Kálmán miniszter­elnök megbukott, mint fó'gondnokjelölt. Veres József: Ez akkor őszinte nyilatko­zat volt. Barabás Béla: Hieronymi Károly is meg­bukott Nagylakon. Veres József: A miniszterelnök ur curn benefício inventarii vette át a Széll Kálmán-féle kormány ígéreteit, vállalkozásait. Ezzel, igaz, hogy jelezte az ő irányát, de talán Magyaror­szágnak 20 milliónyi népe mégsem szeretne oly kormányt látni az élén, a mely programmot maga nem tud adni, hanem kölcsön vesz egy másikat örökségképen. Mégis megilletné, hogy a miniszterelnök ur az egyéniségét mutassa ki, mert egy és ugyanazt a dolgot is különféle szí­nezetben lehet tárgyalni és vezetni. (Igaz ! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Mégis azt szeretnők, ha megismernők a mai miniszterelnök urat, ha tudnók, hogy ugyanazon elvek és dolgokra nézve mi a miniszterelnök urnak egyéni felfogása ? És épen azért, mert az előző miniszterelnök ur sok Ígéretet tett, a miket nem váltott be, — pedig be kellett volna váltania és be is lehetett volna váltania, — egy-két kérdéssel vagyok bátor a miniszterelnök úrhoz fordulni és a mennyiben azokat válaszra méltatja, remélem, a közvéle­ményt hathatósan fogja tájékoztatni. (Halljuk! a szüsöbcäoläahn.) Nevezetesen az előbbi miniszterelnök ur Ígérte ugyan, hogy pl. a főrendiházban az ösz­szeférhetlenségi kérdést rendezi, a gyülekezeti jogot, az egyesülési jogot szintén megteremti; gondolom, 30—35 év óta ígérgetik ezt, és több ily dolog is van még. A választási tör­vény átdolgozását szintén megígérte a minisz­terelnök ur, de nem cselekedte meg. Ezeket ugy vette át a t. miniszterelnök ur, hogy mint ígéreteket akarja fentartani, vagy pedig való­sággal akarja őket végrehajtani? Mert, bocsá­natot kérek, megint szégyene a magyarnak, hogy 35 esztendei kormányzás és pedig szabad­elvű kormányzás mellett egyesülési, gyülekezeti törvényünk ma sincs, választási törvényünk pedig telve van a legnagyobb képtelenségekkel. Magyarországon még most is ugy vagyunk, hogy az egyik kerületben 60 korona után bír valaki szavazási joggal, a másikban pedig 18 fillér után. Ez pedig olyan dolog, a melyet, ha a külföldi meghall, és azt mondjuk neki, ez mégis alkotmányos állam, ennek magyarázatát alig lehet adni. Lovászy Márton: Még pedig a magyarság rovására. Veres József: Az egyik kerületben 11.000 választó van, mig a másik kerületben 150 a választó. Erről is kell tenni, ez is egyike a leg­sürgősebb tennivalóknak, annyival is inkább, mert a nemzetiségek erre alapítják követelései­ket és jogaikat. Azt mondják, hogy náluk más czenzus van és ezért nem jutnak a képviselő­házba. Én ivedig teljes meggyőződéssel azt mon­dom, hogy legyen az egész országban egyforma czenzus, legyenek a kerületek lehetőleg egyfor­mák, legyen titkos községenkinti szavazás. En nem félek a nemzetiségektől, mert most oly nagy különbség van a magyar és más nyelvű polgár között az adóczenzusban, hogy mihelyt egygyé teszik, az alföldi szavazók száma megtízszerező­dik, más vidéken pedig, a hol most nagyon ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom