Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-304
246 5Ö4. országos ülés 1903 Julius ÍO-én., pénteken felírva: igazság. (Elénk helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) Ezért én a miniszterelnök ur határozatlan, színtelen és az én nemzeti eszméimmel nem kongruens állásponcját el nem fogadom. (Hoszszantartó, többször megújuló zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Dedovics György jegyző: Hódossy Imre! Hódossy Imre: T. képviselőház! (Nagy zaj. Felkiáltások a bal- és a szélsőhaloldalon: Holnap ! Holnap ! Éljen Hock! Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: Éljen a főváros harmadik ellenzéki képviselője! A többi útban van! Szentiványi Árpád: Mindennek van határa! (Zaj és felkiáltások a hal- és a szélsőbaloldalon: Éljen Hock!) Szatmári Mór: Igaz, mindennek van határa, még a lemondásnak is! (Zaj. Halljuk! Halljuk '.) Elnök: Csendet kérek ! Hódossy Imre: T. képviselőház! Alig remélhetem, hogy azon ragyogó szónoklat után, a melyet mostan hallottunk Hock János t. képviselő úrtól, az én szerény fejtegetéseim itt bármily csekély figyelmet is keltsenek. (Halljuk! Halljuk!) De én is azt vallom, a mit a képviselő ur mondott, hogy mindenki köteles a maga meggyőződését nyíltan kijelenteni. Első feladatom, hogy azokra reflektáljak, a miket előttem szóló t. képviselőtársam itt előadott. (Halljuk! Halljuk!) Ez a feladat egyike a legnehezebbeknek, különösen azért — a mint a képviselő ur is magát kifejezte — mert igen nehéz a politikai tartalmat a rajta levő retorikai festékből kihámozni. (Zaj és mozgás balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Elnök (csenget): Ne méltóztassék a szónokot zavarni, hanem méltóztassék őt nyugodtan meghallgatni. (Egy hang jobbfelöl: Hockot meghallgattuk nyugodtan, tessék Hodossyt is meghallgatni !) Hódossy Imre: Ha azt mondom, hogy retorikai festék van a politikai tartalmon, azt hiszem, ebben semmiféle sértés nincs. (Helyeslés.) Azt a szót használtam, a mely egészen jogosult. Ha mégis megkísértem kivenni, hogy mi volt voltaképen a képviselő ur előadásának politikai tartalma, körülbelül arra az eredményre jutok, hogy ő azt emelte ki, hogy a volt nemzeti pártnak a volt szabadelvű párttal való összeolvadása nem sikerült. Azt mondja a képviselő ur, hogy nagy nehézségekkel járt az előbbeni miniszterelnök úrra nézve, hogy valamit alkosson, mert örökösen akadályokba ütközött, mint azok a zsidók, a kik kénytelenek voltak egyik kézzel a kardot forgatni, a másikkal pedig építkezni. Ezt persziflálta ő abból a szempontból, hogy ott egy igen nehéz helyzet jött létre, a mely megakadályozta a pártot és Széll Kálmánt az alkotásban. Azonban a t. képviselő ur ezen nagyon persziflált pártegyesülésre nézve mégis kénytelen volt elismerni, hogy Széll Kálmán az alatt az idő alatt, a mely az egyesülés óta lefolyt, egy egész sorát hozta létre az áldásos alkotásoknak (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) és azt mondja a t. képviselő ur, hogy a volt miniszterelnök ur azokat máskép, mint a beolvadt nemzeti pártnak a segítségével keresztülvinni képes nem lett volna. Én nem koresem, hogy ugy van-e vagy sem. De hiszem, hogy a nemzeti párt beolvadása lényegesen megkönnyítette azokat az alkotásokat. De akkor, t. képviselő ur, hogy lehet olyan kicsinylőleg beszélni arról, a mit mi akkor tettünk, midőn 20 éves meddő fáradozás után arra adtuk magunkat, hogy — miután Széll Kálmán bizonyos előfeltételeket teljesített: nevezetesen biztosította a választási szabadságot, az inkompatibilitási törvényt pedig megfelelőleg módosította és újra alkotta, — belépjünk abba a pártba és segítsük azokat az urakat abban, hogy létrehozzák azon alkotásokat, melyeket maga a t. képviselő ur is megdicsért. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Erről azután ugy beszél a képviselő ur, hogy ez próbaházasság, s hogy tulajdonképen nem szeretet vezetett bennünket, hanem politikai czélszerüség. Politikai téren én mindig azt fogom nézni, hogy mi a czélszerü az én nemzetem érdekében. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ha én nemzetem érdekében alkotásokat tudok létrehozni az által, hogy egy pártba belemegyek, akkor azt megteszem, különösen ha tapasztaltam, hogy azon kivül létrehozni nem tudok semmit. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Szatmári Mór : Húszesztendős múltját ugyancsak lebecsüli! (Nagy zaj a jobboldalon és félkiáltások : Halljuk! Halljuk!) Rakovszky István: Az inkompatibilitási törvény az ellenzék akcziójának eredménye! (Zaj a jobboldalon és felkiáltások : Halljuk! Halljak !) Hódossy Imre: Ugyanaz áll arra a kérdésre nézve is, a mely ma a legaktuálisabb, tudniillik a hadsereg kérdésére nézve. T. képviselőház : Midőn Bánffy kormányzata megalakult, Bánffy részéről szintén történt egy lépés abban az irányban, mintha ő a nemzeti pártnak az akkori kormánypárttal való egyesítését kívánta volna. Az első szava azonban, a melyet gróf Apponyi Alberthez és társaihoz intézett, az volt, hogy ő igenis hajlandó ezen egyesülésre nézve tárgyalni, de a katonai kérdéseknek teljes kizárásával, mert azok tekintetében semmi néven nevezendő, egy hajszálnyi módosítást sem engedhet. Természetes dolog, erre a felelet az volt, hogy akkor pedig szóba vele egyáltalában nem állunk. Ma pedig hogy áll a helyzet, t. képviselőház ? (Halljuk! Halljuk!) Ma ugy vagyunk
