Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-304

3Ö4. országos ülés 1903 Julius 10-én, pénteken. 247 vele, hogy a t. szabadelvű párt elfogadta mind­azokat a nemzeti kívánalmakat . , . Szatmári Mór: Mindazokat? (Nagy zaj a jobboldalon és felkiáltások: Halljuk ! Halljuk!) Hol vannak, ha elfogadták? (Zaj a jobboldalon és felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek ! Olay Lajos: Hát Fejérváry mit mondott? (Zaj a jobboldalon.) Hiszen ez vakság! Elnök: Kérem Olay képviselő urat, ne méltóztassék parallel-beszélgetéseket folytatni. Hódossy Imre: A kormánypárt a maga konferencziáján hozzájárult azokhoz a deziderá­tumokhoz és posztulátuniokhoz, a melyeket Szentiványi Árpád t. barátom felállított. (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobbol­dalon.) Olay Lajos: Nem áll! Nem járult hozzá! Világosan kitessékelték! (Zaj a jobboldalon.) Igen, Fejérváry kitessékelte! Szentiványi Árpád: Nem igaz! Szatmári Mór: A második csoportról nem is beszélt Fejérváry! (Zaj a jobboldalon és fel­kiáltások : Halljuk '. Halljuk!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak a szónokot már méltányossági szem­pontból is meghallgatni! Ne tessenek folytono­san közbeszólani! (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Hódossy Imre: S a kormány a maga részé­ről a kívánalmak egy részére nézve leghatáro­zottabban odanyilatkozott, hogy azokat igenis teljesitendőknek tartja, másokra nézve pedig ki­jelentette, hogy az uj véderőtörvény megalkotása alkalmával azokra nézve a tárgyalások folytat­tatni fognak és azok tekintetbe fognak vétetni. (Helyeslés a jobboldalon.) Én nem akarok ezzel egyebet jelezni, csak azt a különbséget, a mely katonai kérdésekre nézve az előbbeni felfogás és a mai felfogás között fenforog. Hock János t. barátom hivatkozott Ker­kapoly Károlyra is a tekintetben, hogy a had­seregben mi a helyes és követendő politika. Kerkapoly szerint a hadseregben lassankint ki kell fejleszteni a magyar szellemet. (Zaj a szélső­baloldalon.) Szatmári Mór: Ezt 1875-ben mondta! (Halljuk! Halljuk !) Hódossy Imre: Én rámutatok arra, hogy íme most gróf Andrássy Gyula ugyanezt az elvet hirdeti. Ez mindenesetre azt mutatja, hogy az a párt, a melyben mi ma vagyunk, igenis azon az utón van, hogy a hadseregben a ma­gyar szellem lassankint fejlesztessék és előbbre haladjon. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Ráth Endre: Uj czég, be kell jegyezni! Szentiványi Árpád: Hallgassák meg, azután feleljenek! Drakulics Pál: Ott nem tetszik, csak a bo­lond frázis ! Bakonyi Samu : Jól megtisztelik egymást! (Folytonos nagy zaj. Halljuk! Halljuk.') Hódossy Imre: A képviselő ur ezzel a hala­dással s a katonai ügyekben való ezzel a politi­kával — úgymond — egyetértett és meg is nyugodott benne addig, a mig Széll Kálmán volt a kabinet élén. Akkor ő ott is maradt, de most azt mondja, hogy uj miniszterelnök lévén, a maga részéről a párt kötelékében tovább meg nem marad, mert ő a miniszterelnök ur sze­mélyében nem bizik. Kérem, ez nagyon szubjektív álláspont. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez a kabinet kijelentette, hogy ugyanazon politikát követi ÓB fogja követni, a melyet Széll Kálmán követett. Nekem nincsen semmiféle jogom, és azt hiszem, senkinek, a ki a maga szavára ad, nincs joga, hogy férfiú és több férfiú ilyen szavának hitelt ne adjon. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal­oldalon.) A mig tények azt meg nem czáfol­ják, . . . (Zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Ott a programmbeszéd.') Polónyi Géza: Ott van a német nyelvű katonai igazságszolgáltatás! (Nagy zaj a szélsöbal­oldalon. ) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot zavarni. Hódossy Imre: Lehet valaki, a ki mind­ezeknek a katonai dolgoknak nemzeti irányban gyorsabb tempóban való haladását kívánja. Én magam is kívánom és adná Isten, hogy ezt el­érnők. De rámutatott a t. képviselő ur arra, hogy századok óta milyen küzdelembe kerül... (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Olay Lajos: Mert sok labancz volt! Lengyel Zoltán : Mert mindig így beszéltek! Hódossy Imre: Én Hock János képviselő úrral tartok, a mikor azt mondja, a lehetet­lenért egyszerre küzdeni csak a fanatikusoknál szokás. Holló Lajos: Közösség és dualizmus, az csak fanatizmus! (Tetszés balfelöl.) Hódossy Imre: A mit Hock János t. kép­viselő úrtól hallottunk, az egyrészről egészen személyes természetű, midőn t. i. kijelentette, hogy minden pártköteléktől menten akar mű­ködni és ezért a szabadelvüpártból kilép, más­részről — s ez már a dologra tartozik — azt mondotta, hogy ő a maga részéről a miniszter­elnök ur munkaprogrammját, a melyet előter­jesztett, el nem fogadja, ahhoz hozzá nem járul. Ez van tulajdouképen napirenden. Én a magam részéről ezt a munkapro­grammot igenis elfogadandónak tartom és a magam részéről el is fogadom. (Egy hang bal­felöl : Gondoltam! Zaj balfelöl. Halljuk! Hall­juk!) Ezt annál inkább gondolhatta a t. kép­viselő, mert ebben a házban minden párt . . . (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. kép­viselő urak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom