Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-304
Wk. országos ülés 1903 Julius 10-én, pénteken. 245 ország szine előtt kell nyilvánosan megalkotni a véleményszabadság folytán egyéni nézeteinket, és ez az egyetlen remédium, hogy ez az ország törvényhozásában visszanyerje a kellő erőt, elfogulatlanságot, az ország pedig irántunk a bizalmat. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A vélemények szabad képződésének minden pártzsarnokság útját állja és azt a képviselőt nem a politikai helyzet birájává, hanem a politikai helyzet rabszolgájává teszi. Már pedig minden rabszolgaság két rabszolgát teremt: az egyik az, a ki a lánczot tartja, a másik, az, a ki a lánczot hordja. (TJgy van! a szélsöbaloldalon) Ezért akarom én ma nyíltan bejelentve, részemről a pártkeretnek nyűgét összetörni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Felszólalásom is ezen az okon alapszik. Összetörni részemről, mert látom, hogy az a pártkeret hazugságokat tart össze és ezért a mai nappal cselekvési _ szabadságom teljes birtokába akarok lépni. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezt a lépésemet pedig itt mindjárt azzal kezdem, hogy reámutatok az ország szine előtt arra a mi alkotmányos gyakorlatunkba ütköző kormányválságra, a mely az én aggodalmaim szerint csak leplezett formája egy olyan messzemenő párterőszakoskodásnak, a melyhez hasonló még nem volt a mi nehéz próbákon keresztülment történetünkben. (Ugy van! balfelöl.) Megengedem, hogy a miniszterelnök ur nem ezzel az intenczióvaí jött ide, hanem azzal, hogy lecsillapítja az országot, nyugalmat ad, a mely kivánatos is volna. De a miniszterelnök ur ezzel az ő küldetését be is fejezte, mert ő csak eszköz lesz akkor egy rejtett, mozgató erő kezében. Olyan eszköz, mint az órán a mutató, a mely jár a szerint, a mint hátul a kerekek őt forgatják és irányítják. Az idő fog keresztülgázolni az ön törvényes elhatározásán, és utána fog jönni az ön romjain az a másik, a kit már a kevésbbé finnyás és válogatós parlament urnak fog elismerni és a ki az erőszakos politikai terrorizmus által ennek a nemzetnek még létező nemzeti jogait és szabadságait is megszorítja. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) Ez az én hitem és ezért elhatároztam: principiis obsta. Ha nem lesz igazam, ha én itt a parlamentben csak Hiób próféta hireit hirdetem, én leszek a legboldogabb ember. Ha pedig igazam' lesz — a mitől mentse meg az Isten az országot — lelkiismeretem teljes nyugalmával állhatok a közvélemény elé, hogy akkor, mikor talán magánérdekeim és az ország érdekei jöttek egy pillanatra lelkemben konfliktusba, nem haboztam odadobni a magánszempontjaimat azért, hogy képviseljem az ón nemzetemnek átérzett érdekeit. (Zajos helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Azért ismétlem, elvem: principiis obsta. Mert ha én az Alpesek tetején azt a meginduló jégdarabot idejében felfogom, talán egy pusztitó lavinától menthetem meg a völgyeknek termékeny mélységeit. Sok vér, sok gyász, sok szomorúság borult már erre a sokat szenvedett hazára. De meggyőződésem, ha most lemondunk a jogos nemzeti követelményekről, akkor örökre vége vagyon a véderő szervezetében a magyar nemzeti politika eszményeinek. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A gondviselés adta talán nekünk ezt a pártválságot, mert minden párton válságok vannak ; hiába takargatjuk, lelkiismeretünk előtt be kell számolni róla. Ezeknek a válságoknak is, mint a forradalmaknak tisztító természete volt: lehámozta az élet külső színét, félretolta a salakot és reámutatott a tények igazságaira, azokra a felszakadt örvényekre, a melyek a pártéletből mindenütt, és nálunk is a ház minden oldalán, önmagukból keletkeztek. Épen ezért megyőződésem, hogy ez a válság le fogja rántani a pártélet hazugságairól az álarczot, és sorompóba szorítja az igazság védelmére az ország élő lelkiismeretét. Ez a reménység, azt hiszem, ugy él minden jó magyar szivében, mint a hogy a véderő magyarságának gondolata is ott csírázik már a nemzet eszmevilágában. Én pedig elhatároztam, hogy ennek a nemes eszmének szószólója leszek és életemet, erőmet e gondolat szolgálatának szentelem. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Gyenge tehetségemmel, de minden akaratommal, szavammal, fohászommal és imádságommal oda fogok hatni, hogy az igazság szövétnekét meggyújtsam, és a mennyire tőlem telik, belevilágítsak vele az én nemzetem szemébe. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon és a középen.) Ez a feladat munkának dicsőség, életczélnak fenséges hivatás, győzni vele hősiesség, meghalni vele vértanúság. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az emberiségnek mindig szüksége volt álmodozó poétákra, lemosolygott rajongó lelkekre, a kik egy magasztos czélért el tudták fojtani szivükben nemcsak az önzést, hanem azt a silány földi dicsvágyat is, mely meg nem fér a hazáért mindent feláldozni kész szívnek szerelmével. A ki ilyen eszmekörben él, abban ki fog majd fejlődni az ő lelkiismeretének érzékenységéhez mérten a közélet erkölcsi felfogásának öntudata is. A hol pedig ez egyszer kialakul, ott az emberek többé nem földi érdekekért, hanem a nemzeti élet erőteljességéért dolgoznak. Jól hirdette ezt Angliának egyik nagy államférfiuja : John Bright, Apponyi által e házban is már egyszer idézett felséges mondásában: »Azért fáradok, hogy kifejtsek és fen tartsak a nemzet életében intézményeket és törvényeket, a melyeket, ha nem is hirdettek ki Sina hegyének meny dörgése között, azért mégis Istennek törvényei, azért mégis csak arra irányozvák. hogy a nemzetek nagysága, fejlődése azokon alapuljon.« Ez a gondolat igenis az én jövő politikám irányadója és a lobogóm a nemzeti eszme, rajta