Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-304
236 .504. országos ülés 1903 Julius 10-én, pénteken. ban az a bevetett mag csak nagyon gyéren csírázott és azt a kilátásba helyezett, óhajtya várt termést hiába várta az ország. B, Kaas Ivor: Fölverte a gaz ! Hock János: Azoknak volt igázok, a kik ezt a pártegyesülést teljesnek nem jósolták, Beöthy Ákos barátomnak, (Felkiáltások a iáioldalon : Éljen Beöthy Ákos I) a ki ezt természetellenes frigynek tartotta. Én is csatlakoztam hozzá, mert hiszen mindnyájan tudják, az én volt politikai barátaim is, hogy kezdetben mindjárt megmondtam, hogy én ezt a pártegyesiilést csak olyannak tekintem, mint a primadonnák barátkozását, a hol még a legszívélyesebb ölelkezés is csak leplezett fegyverszünet, a melynek rögtön vége, mihelyt az egyik a másik rovására bizonyos sikereket tud felmutatni. (Elénk derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezért volt hiu az a reménykedés, hogy bajtársi közösségben lehet egyesíteni az ellentétes elemeket, azokat, kik múltjuknál, küzdelmeiknél, érzéseiknél, szóval egész politikai alaptermészetüknél fogva ellentétesek. Hát szeretném én látni azt a vegyészt, a ki a tüzet a vizzel összekeveri. Nem lesz abból életrevaló uj elem soha, legfeljebb csak szén és salak. Keverheti, forralhatja mindörökre, ugy fog vele járni, mint Madáchnak a tudós vegyésze az 6' homunculusával, a. ki addig-addig várta az eredményeket, mig végre a göreb szétpattant és a kotyvalék kifolyt. (Mozgás balfelöl) Pedig kétségtelen, hogy ez a teljés egyesülés uj eszményeket, uj erőket is vihetett volna bele a korhadt pártéletbe, friss vért a hervadt szervezetbe, termékenyítő, lüktető életet a politikai meddőségekbe. Csakhogy ezen mesterségesen öszszeplántált erőknek egyesítése nemhogy nem erősítette, de sőt — ma már ki merem mondani határozottan — megbénította, meggyengítette egymást. Ez volt az oka annak, hogy Széll Kálmán jóakarattól duzzadó rendszere mindenben csak fél rendszabályokat tudott elérni. Pozitív sikerek helyett negatív eredményeket, s azért kormányzata csak tisztító rosta volt, de nem vető-gépek. (Ugy van! Ugy van! a báloldalon.) A közélet kinövéseit, a pártpolitika durva viszszaéléseit, az önző és hatalmi érdekek rendszerének fattyúhajtásait szerencsés kézzel nyesegette, de már a nemzeti élet mélyébe belemarkolni és nemzetfentartó alkotásoknak gyökereit oda a mélyebb rétegekbe lerakni nem volt képes. (Taps a baloldalon) Holló Lajos: Ez az igazi kritika! Hock János: Ugy járt, mint egykor á Nehemiás vezetése alatt templomot épitő zsidók, a kik csak fólkezükkel dolgozhattak, mert a másik kezükben folyton a kardot kellett forgatniuk, hogy az épületet a fenyegető martalóczoktól is megvédelmezzék. A javarészét tehát annak az energiának, a melyet a nagy alkotások minden kiváló államférfiutól megkövetelnek, — mert hiszen minden nagy munkának vérben, könyben és verejtékben kell megtisztulnia, — ismétlem, annak az alkotó energiának javarészét a benső, lappangó ellentétek elsimítására kellett fordítania. Ezért tudott csak állandóan paktumok és kompromisszumokkal kormányozni. O maga beismerte, hogy valahányszor egy lépést tett balra, utána jobbra kellett kilendülnie; reformok alkotása helyett tehát a taktikai munkák bénították, folyton és folyton tojások között tánczolt franczia négyest és egyenes vonalak helyett csak szerpentinákban haladhatott. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ezért olyan rövid és könnyen áttekinthető, tisztelt ház, az az ut is, a melyet ő három évi rendszerének jóakaratú kormányzása alatt megtett és a mit pozitív eredményekben felmutathat. De azért az ő rezsimjében a nemzeti élet fejlődésére nézve becses anyag fog maradni mindaz az alkotás, a melyet a volt nemzeti párt rendszeréből oda átvett és részben az ő kormányzati programmjába bele is illesztett. Nem maradok általánosságok mellett, hanem részletezek s az egész ház figyelemmel kisérve ítélhet felette. Ilyen eredmények a választások tisztasága, a curiai bíráskodásról szóló törvény, az üzleti és gazdasági tevékenységnek kiküszöbölése a közéletből, a pártatlan igazságszolgáltatás, a sajtószabadságnak és a gyülekezési jognak szentül tartása és azok a szocziális reformok, a melyeket ujabban megindított, s a melyek a legközelebbi jövőnek nagy kérdései. Mert legyünk tisztában, t. ház, azzal, hogy mig mi itt hitelt vesztett politikai jelszavak felett vitatkozunk, addig az élet mélységében pártok formálódnak, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) melyek az élet jogának teljes erejével fogják rövid idő múlva döngetni a törvényhozás ajtaját. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Buzáth Ferencz: Éljen a keresztény szocziálizmus! Hock János: És ne feledjük el, hogy mig ezek a formálódó nagy irányzatok keresik maguknak a helyet, hogy hova ömöljenek, ez az irányzat, ez az áramlat már oly erős, hogy többé erőszakkal, szuronyokkal, semmiféle rendszerrel fel nem tartóztatjuk, mert eszmét szuronyokkal megölni még sohasem lehetett; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) de még nem oly hatalmas, hogy helyes irányban kezelve, nyugodt medret ne adhatnánk neki, és ha a törvényhozás a szocziális politika terére veti magát, humánus Krisztusi szellemben, (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) akkor e kérdés megoldását is remélhetjük, nem forradalmi, hanem békés, társadalmi utón, (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) De kétségtelen, hogy mindezek az alkotások, a melyekre rámutattam, Széll Kálmán kormányzatának emlékoszlopai és ő ezekre az emlékkövekre bátran felírhatja sajátkezüleg a klasszikus mondást: »Exegi monumentum aere perennius«, oszlopot emeltem magamnak, minden ereznél maradandóbbat.
