Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-303

303. országos ülés 1903 Julius 9-én, csütörtökön. 227 menyei nem sorozhatok azon nagy nemzeti követelések közé, a melyekért oly régóta eseng a nemzet, és a melyek Magyarország szuverenitásának nélkülözhetetlen érvényesülései. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azért az a kijelentés, a melyet a honvédelmi miniszter ur a véderő-bizottság tegnapi ülésében tett, nemcsak, hogy a helyzet tisztázására nem szolgál, de a nemzet lelkében táplált elkeseredést csak fokozni fogja, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A kétévi szolgálatot beismerte- ugyan a miniszter ur, de az áldozatok nagy fokozásához, a békelétszám felemeléséhez kötötte. Ugyanott kivételképen a lovassági szolgálatot három évhez, a haditengerészetet négy évhez kötötte. A bűnvádi perrendtartásra vonatkozólag is mellőztetett a magyar nyelv érvényesülése a jogszolgáltatás keretében. A magyar tisztekre nézve beismerte a honvédelmi miniszter ur, hogy mindössze csak 69 tisztet helyeztek át, pedig a sajtóból azt látjuk, hogy sok száz magyar tiszt áthelyezéséről volt eddig szó. De hozzátette azt is a miniszter ur, hogy a magyar tisztek nem óhajtják ezt ez áthelyezést, a mire nézve Ugron Gábor t. képviselőtársam nagyon szépen fejtegette a psychologiai okokat. Beismerte azt is, hogy egyes szakmákban tisztekre van szükség és hogy ez is csak szaporítani fogja a hadügyi költségeket. A honvédtüzérségről szó sincs, a mi pedig a nemzeti pártnak nagy követeléseit illeti, fájdalom, arról sincs szó. Széll Kálmánnak a zászlóra és a czimerre vonatkozó ígéreteit, a kontingentálasra vonatkozó nagy követelést lefújták, a mi pedig a mi pártunknak és a nemzet egész öszszességének azt a nagy kívánságát illeti, hogy adják meg az 1867 : XII. törvényczikk 11. §-ában statuált magyar hadseregnek az őt megillető magyar kommandónyelvet, arról sem a tegnapi ülésben, sem a miniszterelnök ur egyéb kijelentéseiben szó nem volt. Ezeknél fogva mi a miniszterelnök ur programmkijelentéseivel megelégedve nem lehetünk, (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) De a véderőbizottságban tegnap tett kijelentések után azt hiszem, nincs megelégedve a kormánypártnak az a része sem, a mely hosszú évtizedeken át a nemzeti követeléseket és a nemzeti jogokat mint a függetlenségi párt szövetségese tartotta fenn ebben az országban. Az eset annál inkább bir fontossággal, mert a t. miniszterelnök ur kormányzatának szilárdsága, czéltudatossága attól függ, mennyiben képes ő mindazokat, a kik mögéje sorakoztak saját kormányzati és továbbműködési czéljainak megnyerni. Mert hogyan áll a dolog ? A miniszterelnök ur azt mondja, azért jött ide, mert gyökere van és jogosultsága van a magyar miniszterelnöki állásra; állandóan ellenőrző tényezője volt a magyar kormánynak, a melynek kinevezésétől függött és főhatósága alatt állt. De megfeledkezett a miniszterelnök ur arról, hogy épen ezen húsz esztendő alatt mennyi minden történt, a míg ő távol volt. Nem akarom még csak metaforaként sem használni, hogy idegen országban élt, habár minél inkább tartom a miniszterelnök urat magyar hazafinak, annál inkább messzefekvőnek kell tartanom azt az országot, a melynek idegennek nevezése miatt elnöki megrovásban részesültem. Mondom, megfeledkezett a miniszterelnök ur arról, hogy épen az utolsó húsz esztendőben itt a közszellem teljesen átalakult; a szabadelvüséget többé nem tekintik olybá, mint a mely a nemzeti küzdelmektől távol álló doktriner fogalom ; hanem a szabadelvüség átalakult ezen idő alatt nemzeti szabadelvüséggé; ezen húsz esztendő alatt a közigazgatás teljesen elválasztatván a bíráskodástól, találkozott kormány, a mely kimondotta, hogy szigorúan a jog, a törvény és az igazság elvei szerint kormányoz; ezen húsz esztendő alatt átszűrődött a lelkekbe, legalább reményszerüen az a tudat, hogy a hol a közszabadságok respektálásáról, azok védelméről és oltalmáról van szó, a kormányzatban az oltalmazó erős kezet mindig meg fogják találni. Mindez azon húsz esztendő alatt történt, a mikor a t. miniszterelnök ur mint horvát bán távol volt. Nagyon fontos tehát, bir-e a miniszterelnök ur tudatával annak, hogy ezen nagy átalakulás kapcsán, a mely a közéletben bekövetkezett, a hadsereg kérdésében is gyökeres átalakulás állott be a közvéleményben, és hogy ugy a függetlenségi párt, mint a nemzeti párt erős zászlólobogtatása folytán a legmesszebb menő rétegek, a legkülönbözőbb osztályok megnyerettek annak az elhatározásnak, hogy véráldozatot csak olyan feltételek mellett adunk, az ország minden egyes fia csak ugy foglalhat helyet a hadseregben, ha oda beleviszik a nemzeti öntudatot, a hazaszeretet, a magyar aspiráczióknak a magyar hagyományok által megszentelt tudatát, és ha nem lesz szükséges, hogy a ki abban a hadseregben helyet foglal, az megtagadja honfiságát, nyelvét, származását. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Mindez e húsz esztendő alatt történt. Hiszi-e a t. miniszterelnök ur, a ki e húsz esztendő alatt bizalmi férfia volt ugyan a kormánynak, de a fellendülő magyar és nemzeti szabadelvű közélettől egészen eltérő jelenségeket mutató horvát közviszonyokban gyakorolt vezető szerepet, — felteszem, hogy öutudatosan, mert nem akarom őt egyszerű kormányzati gépnek tekinteni, — kérdem, hiszi-e azt, hogy azzal a mélyebb felfogással, lelkének azon mély megrendülésével vállalkozhatik erre a kormányzatra, hogy ha, a mint a tegnapi véderő-bizottsági nyilatkozatokból láthatjuk, esetleg még azon legszűkebbre vont nemzeti aspirácziókkal szemben sem tudja helyét megállani, a melyeket a volt nemzeti párt, most pedig a kormánypárt egy része támasztott az országos kormányzat irányában? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) 29*