Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-303

228 303. országos ülés 1903 Julius 9-én, csütörtökön. T. képviselőház! Mindezt a magam részéről annak indokolására tartottam szükségesnek felemlíteni, hogy megmagyarázzam, miért fejlődik ki most erősebb vita a miniszterelnök ur programmbeszédje felett, mint ahogyan az máskor szokásban volt. Igaz, más országokban az u. n. kormánynyilatkozatok mindenkor napirendre tűzetnek és vita tárgyát képezik. De kétségtelen, t. képviselőház, hogy a mi parlamenti hagyományainkkal szemben ezen erősebb vita csak tisztán az általam felemiitett körülményekben találja magyarázatát. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal-oldalon.) És most, t. ház, nem akarom szives türelmüket továbbra is igénybe venni, csak még egy megjegyzést akarok tenni. (Halljuk! Ralijuk!) Én megmondottam, t. képviselőház, hogy a t, miniszterelnök úrral szemben, kinek egyéniségéhez és személyéhez szó sem férhet, nem annyira politikai, mint lélektani aggályok forognak fenn, T. képviselőház! Ez a szegény, elgyötört, idegen államhoz természetellenesen hozzácsatolt s elnyomott magyar nemzet évszázadokon át azt látja, hogy az ő nemzeti aspiráczióival, az ő jogos követeléseivel szemben a legerőteljesebb ellentállás mutatkozik minden téren. íme most is láthatjuk, hogy a mikor a miniszterelnök ur elfoglalja állását, felmerül az u. n. bécsi kérdés, Körber urnak a kérdése. Látjuk, t. képviselőház, hogy az a titkos hatalom, a mely mindenkor a magyar alkotmány és a magyar szabadság ellen tör, ime most is körülveszi a mi öreg királyunkat ; ime most is szorongatja a koronát, minden oldalról nehézséget okoz neki és ott Bécsben egy válságot improvizálnak csak azért, hogy a magyar nemzetet jogosan megillető követelményekkel, kívánalmakkal és igényekkel szemben egy olyan állásfoglalást biztosítsanak az osztrák kormánynak, a mely állásfoglaláshoz neki joga nincs, mert ettől ő távol áll, mert ez egy törvénytelen beavatkozás Magyarország bel viszonyaiba s épen azért ezen állásfoglalással szemben mi mindenkor és _ örökké fogjuk hangoztatni tiltakozásunkat. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Es azt látom, t. képviselőház, hogy ugyanakkor, a mikor a t. miniszterelnök ur állását elfoglalja, a bécsi lapok, minden szeméremérzés nélkül, a mostani osztrák válságot egyenesen ennek tulajdonítják, és azt mondják, hogy Magyarország jogtalanul gyakorol befolyást a védelem ügyének rendezése dolgában, s illetőleg, hogy a magyar kormány jogtalanul gyakorolja az ő közreműködését a véderőkérdések rendezése körül. Azt mondják ők, mondhatnám szemérmetlen, vakmerő és kihívó módon, hogy mindabba, a mit nekünk az alkotmány biztosit, hogy t. i. á hadsereg közösségén, illetőleg az 1867: XII. törvényczikkben megállapított hadügyi kérdések közösségén kivül mi önállóan állapitjuk meg a mi védelmi szervezetünket, az ujonczlétszámot, az ujonczjutalék mennyiségét és a megajánlás feltételeit, tehát Magyarországnak ezen tisztán belügyeibe, nekik beavatkozásuk van. És mit látunk, t. képviselőház ? Látjuk azt, hogy a mi jó öreg fejedelmünket, a ki épen hosszú munkálkodás után azon volt, hogy nyári szünetelésre menjen, internálják a bécsi Burgba, körülveszik a tanácsadók, a kik őt az ő alkotmányos érzületének területéről eltávolítani akarják és ki akarnak erőszakolni oly legfelsőbb kéziratot, a melynek megjelenése egyenesen az osztrák hatalomnak Magyarország szent és alkotmánybiztositotta belügyeibe való beavatkozást jelentené. Igaz, megelégedéssel kell kijelentenem, hogy az a kézirat, ugy, a mint azt előre jelezték, nem jelent meg. (Zaj a jobboldalon.) A kinek érdeme van e tekintetben, azt fogadja a ház elismeréssel. Ha a t. miniszterelnök ur érdemet szerzett e tekintetben Bécsben való tartózkodása alkalmával, akkor ezért elismeréssel kell, hogy viseltessünk iránta. De most nem erről van szó, hanem arról, hogy hogyan van az, hogy ha tényleg annak a mozgalomnak a lecsendesitését és a kamarilla visszavonulását jelentette a legfelsőbb kézirat megjelenése, hogyan van, hogy a külügyi és a hadügyi kormányhoz és a hivatalos körökhöz legközelebb álló bécsi »Fremden blatt... Ugron Gábor : Félhivatalos lap! Visontai Soma: ... ez a félhivatalos lap mégis fentartja azokat az aggályos tényeket, a melyeket én itt a t. ház előtt szóba hoztam. A »Fremdenblatt« azt mondja vezérczikkében, a melyet magyar fordításban olvasok fel (olvassa): »Igy bevégződött az a nehéz válság, a melylyel Ausztriának meg kellett küzdeni, a korona bizalmának ujabb jelével egy kormány iránt, a mely egy jelentőséggel teljes pillanatban szembeszállt azzal a kísérlettel, hogy Ausztriának a monarchia ügyében való befolyását lebecsüljék« — ennek nevezi a magyar ügyeket — »és hogy egyoldalúan intézkedjenek a véderó'kérdésben és pártokat olyan konczessziókkal nyerjenek meg, melyek nem adhatók meg Ausztria hozzájárulása nélkül. Ausztriát a jövőre nem lehet közös érdekű ügyekben semmibe se venni. Messzebató elvi fontosságú küzdelem fejeződött be és pedig befejeződött Ausztria jogának és állami önérzetének megfelelően.* A kéziratból tehát megnyugvást nem meríthetünk, nemcsak azért nem, mert a »Fremdenblatt« félhivatalos lap és mert ezen lap kifejezett irányának megfelelő czikkeket hoztak az összes bécsi lapok, a melyek távolabbról vagy közelebbről befolyást gyakorolnak a kormányzatra és közel állnak a kormányzathoz, hanem nem nyugodhatunk meg azért, mert ebben a kérdésben a magyar kormány és különösen a magyar miniszterelnök részéről megnyugtató kije-