Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-303

226 303. országos ülés 1903 Julius 9-én, csütörtökön. háznak, a törvényhozásnak akaratától függ. (Felkiáltások jobbfelöl: Természetes!) A ki ismeri, hogy milyen felelőséggel, (Zaj a sgélsöbaloldafon.) vezetőképességgel kell birnia annak, a ki Magyarország kormányzására vállalkozik, az nagyon jól tudja, hogy két tényező van, a kire a miniszterelnöknek kijelentéseiben hivatkozni nem szabad, ha helyt akar állani az ő szavának: az egyik a törvényhozás, a másik a korona. Ha a t. miniszterelnök ur valamit üdvösnek lát, akkor ő neki azt elvi meggyőződésének minden erejével állitania és akarnia is kell, és annak tudatában kell lennie, hogy ő azt az ő jártjánál és a parlamentben keresztül is tudja vinni, és abban a meggyőződésben kell lennie, hogy azon kijelentéshez, a melyet itt tesz, a korona is hozzájárul. De azt mondani, hogy nem óhajtom, elvi meggyőződésemmel nem egyezik, de azért azt vallom, hogy szükség esetén behozom, ha a parlament akarja, ez a parlamenti szokásokkal és a miniszterelnöki felelőséggel nem egyeztethető össze és ép ugy nem egyeztethető össze ezen állással a parlamentre való hivatkozás, mint a koronára való hivatkozás, a mint ezt a t. miniszterelnök ur a véderőbizottságban tette. A t. miniszterelnök ur a véderőbizottságban, mikor arról volt szó, hogy ő a volt nemzeti párt által nemzeti követelményekként odaállított kívánságokat, igényeket és követeléseket respektálja, azt mondta, hogy teljesen magáévá teszi a volt miniszterelnöknek álláspontját, és még hozzátett valamit, mikor itt a parlamentben nyilatkozott programmbeszédében, csak anynyit mondott: hogy mindazt magáévá teszi. Ha egy miniszterelnök, a ki épen most vállalkozott a kormányzásra, ilyet kijelent, joggal fel kell tenni mindenkinek róla, hogy ő már ezen kijelentésénél a korona hozzájárulását ki is eszközölte, a korona hozzájárulását birja is, különben ilyen kijelentést nem tesz. A véderőbizottságban azonban nyomban utána mit mondott ? Ugyanúgy, mint a házszabálynál a parlamentre való hivatkozással, ugy itt a koronára hivatkozva azt mondta: ez neki elvi meggyőződése; mikor azonban általános helyesléssel találkozott, akkor nagy óvatossággal és nagy kormányzási ügyességgel hozzátette, hogy igyekezni fog ezeket a követeléseket a koronánál is érvényesíteni, Szőts Pál: Nem is ezt mondta! Visontai Soma: Itt van a kulcsa ezeknek a kérdéseknek, hogy niig Széll Kálmán volt miniszterelnök ur ezen kérdéseket ugy állította oda és az ő kinyilatkoztatásait ugy érvényesítette, hogy ezen kinyilatkoztatások a törvényhozás minden faktorának hozzájárulásával történnek, a t. miniszterelnök ur a bizottságban már azt mondta, hogy igyekezni fog ezen követeléseknek a mérvadó faktort, vagyis a koronát is a maga részére megnyerni. Ez a kérdés és a t. miniszterelnök ur ezen politikai gondolkodás módja reánk nézve annál inkább fontos, mert tudjuk azt, hogy a véderőbizottság tegnapi ülésén már nyilvánosságra hozattak a magyar honvédelmi kormányzat részéről mindazok az u. n. engedmények, illetőleg — mert szerintem ez helytelen kifejezés, — mindazok a követelések, a melyekhez a nemzet joggal ragaszkodik és a melyekhez a honvédelmi kormány hozzá akar járulni. Ennélfogva most már tisztában kell lennünk ezekkel a kérdésekkel. Ugron Gábor t. képviselőtársam és Rátkay László ma napirend előtt már hozzászóltak ezekhez a kérdésekhez, de én szükségesnek tartottam, hogy a magam részéről, egész röviden bár, szintén mérlegelés tárgyává tegyem ezeket. A t. honvédelmi miniszter ur a bizottságban azon. követelmények közül, a melyeket a nemzeti párt támasztott, némelyeket magáévá tett, sőt elismerem azt is, hogy különösen katonai szolgálati szempontból és a népjólét szempontjából egyes olyan institucziókra is ráutalt, a melyek nagyon üdvös hatást fognak gyakorolni. A mit én magam részéről elfogadok és a miket én elismeréssel honorálok, azok pl. hogy a szolgálati kötelezettség teljesítésére vonatkozólag a kedvezményekre nézve nem a hadügyminiszter, hanem a honvédelmi miniszter fogja a döntést gyakorolni; hogy pl. a honvédjutalék fedezése nem fog ugy történni, mint eddig, hogy t. i. a honvédségbe csak a legmagasabb korosztály és az azután következő osz tátik be, hogy oda inkább a kiselejtezetten jelentkező elem. vagy miután ez a kifejezés nem is helyes, a megmaradottak osztatnak be, hanem, hogy a honvédség egész állományának fizikai, erkölcsi és szakkófizettségi megerősítése szemjxmtjából a hozzájárulás arányához képest az ujoncz-jutalék arányában fogják megállapítani a kulcsot, a mely szerint a honvédség létszámát is kiegészítik. Ez szerintem nagyon üdvös dolog, a melyet a magam részéről szintén elismeréssel honorálok. Rendkívül üdvösnek tartom azt is, hogy a póttartalékba ezentúl ne a véletlen által, részint a sorszám, részint a kisorsolás által jusson a legénység, hanem, hogy ezentúl a póttartalékba azok fognak jutni, a kiket személyi körülményeik, családi, gazdasági, kiképzési viszonyaik folytán a hadügyi kormány illetékeseknek tart arra. T. képviselőház! A ki mindezeket a dolgokat mérlegeli, be fogja látni, hogy törvénykönyvünkben és alkotmányunk biztosítékaiban lefektetett nagy követelésektől ez nagyon messze áll. Ha nézünk más országokat, a hol a nemzetek szuverén módon maguk tartják kezükben a hadügyi kormányzást, vagy ha nézzük a 48-iki törvények azon czikkelyeit, a melyek a magyar hadügyminiszter folytatásaként és tovább fejlesztéseként ismerik el a mostani 67-es alkotmányba beillesztett honvédelmi minisztert, akkor világoshogy a honvédelemnek ezen kisebbszerü enged,