Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-303

226 303. országos ülés 1903 Julius 9-én, csütörtökön. háznak, a törvényhozásnak akaratától függ. (Felkiáltások jobbfelöl: Természetes!) A ki ismeri, hogy milyen felelőséggel, (Zaj a sgélsöbaloldafon.) vezetőképességgel kell birnia annak, a ki Magyarország kormányzására vál­lalkozik, az nagyon jól tudja, hogy két tényező van, a kire a miniszterelnöknek kijelentéseiben hivatkozni nem szabad, ha helyt akar állani az ő szavának: az egyik a törvényhozás, a másik a korona. Ha a t. miniszterelnök ur valamit üdvös­nek lát, akkor ő neki azt elvi meggyőződésének minden erejével állitania és akarnia is kell, és annak tudatában kell lennie, hogy ő azt az ő jártjánál és a parlamentben keresztül is tudja vinni, és abban a meggyőződésben kell lennie, hogy azon kijelentéshez, a melyet itt tesz, a korona is hozzájárul. De azt mondani, hogy nem óhajtom, elvi meggyőződésemmel nem egye­zik, de azért azt vallom, hogy szükség esetén behozom, ha a parlament akarja, ez a parla­menti szokásokkal és a miniszterelnöki felelő­séggel nem egyeztethető össze és ép ugy nem egyeztethető össze ezen állással a parlamentre való hivatkozás, mint a koronára való hivatko­zás, a mint ezt a t. miniszterelnök ur a véderő­bizottságban tette. A t. miniszterelnök ur a véderőbizottság­ban, mikor arról volt szó, hogy ő a volt nem­zeti párt által nemzeti követelményekként oda­állított kívánságokat, igényeket és követeléseket respektálja, azt mondta, hogy teljesen magáévá teszi a volt miniszterelnöknek álláspontját, és még hozzátett valamit, mikor itt a parlament­ben nyilatkozott programmbeszédében, csak any­nyit mondott: hogy mindazt magáévá teszi. Ha egy miniszterelnök, a ki épen most vállalkozott a kormányzásra, ilyet kijelent, joggal fel kell tenni mindenkinek róla, hogy ő már ezen ki­jelentésénél a korona hozzájárulását ki is esz­közölte, a korona hozzájárulását birja is, külön­ben ilyen kijelentést nem tesz. A véderőbizott­ságban azonban nyomban utána mit mondott ? Ugyanúgy, mint a házszabálynál a parlamentre való hivatkozással, ugy itt a koronára hivat­kozva azt mondta: ez neki elvi meggyőződése; mikor azonban általános helyesléssel találkozott, akkor nagy óvatossággal és nagy kormányzási ügyességgel hozzátette, hogy igyekezni fog eze­ket a követeléseket a koronánál is érvénye­síteni, Szőts Pál: Nem is ezt mondta! Visontai Soma: Itt van a kulcsa ezeknek a kérdéseknek, hogy niig Széll Kálmán volt miniszterelnök ur ezen kérdéseket ugy állította oda és az ő kinyilatkoztatásait ugy érvényesí­tette, hogy ezen kinyilatkoztatások a törvény­hozás minden faktorának hozzájárulásával tör­ténnek, a t. miniszterelnök ur a bizottságban már azt mondta, hogy igyekezni fog ezen kö­veteléseknek a mérvadó faktort, vagyis a koronát is a maga részére megnyerni. Ez a kérdés és a t. miniszterelnök ur ezen politikai gondolkodás módja reánk nézve annál inkább fontos, mert tudjuk azt, hogy a véderő­bizottság tegnapi ülésén már nyilvánosságra hozattak a magyar honvédelmi kormányzat ré­széről mindazok az u. n. engedmények, illetőleg — mert szerintem ez helytelen kifejezés, — mind­azok a követelések, a melyekhez a nemzet jog­gal ragaszkodik és a melyekhez a honvédelmi kormány hozzá akar járulni. Ennélfogva most már tisztában kell lennünk ezekkel a kérdések­kel. Ugron Gábor t. képviselőtársam és Rátkay László ma napirend előtt már hozzászóltak ezek­hez a kérdésekhez, de én szükségesnek tartottam, hogy a magam részéről, egész röviden bár, szin­tén mérlegelés tárgyává tegyem ezeket. A t. honvédelmi miniszter ur a bizottság­ban azon. követelmények közül, a melyeket a nemzeti párt támasztott, némelyeket magáévá tett, sőt elismerem azt is, hogy különösen ka­tonai szolgálati szempontból és a népjólét szem­pontjából egyes olyan institucziókra is ráutalt, a melyek nagyon üdvös hatást fognak gyakorolni. A mit én magam részéről elfogadok és a miket én elismeréssel honorálok, azok pl. hogy a szolgálati kötelezettség teljesítésére vonatkozó­lag a kedvezményekre nézve nem a hadügy­miniszter, hanem a honvédelmi miniszter fogja a döntést gyakorolni; hogy pl. a honvédjutalék fedezése nem fog ugy történni, mint eddig, hogy t. i. a honvédségbe csak a legmagasabb korosz­tály és az azután következő osz tátik be, hogy oda inkább a kiselejtezetten jelentkező elem. vagy miután ez a kifejezés nem is helyes, a megmaradottak osztatnak be, hanem, hogy a honvédség egész állományának fizikai, erkölcsi és szakkófizettségi megerősítése szemjxmtjából a hozzájárulás arányához képest az ujoncz-jutalék arányában fogják megállapítani a kulcsot, a mely szerint a honvédség létszámát is kiegészí­tik. Ez szerintem nagyon üdvös dolog, a melyet a magam részéről szintén elismeréssel honorálok. Rendkívül üdvösnek tartom azt is, hogy a póttartalékba ezentúl ne a véletlen által, részint a sorszám, részint a kisorsolás által jusson a le­génység, hanem, hogy ezentúl a póttartalékba azok fognak jutni, a kiket személyi körül­ményeik, családi, gazdasági, kiképzési viszo­nyaik folytán a hadügyi kormány illetékesek­nek tart arra. T. képviselőház! A ki mindezeket a dolgo­kat mérlegeli, be fogja látni, hogy törvényköny­vünkben és alkotmányunk biztosítékaiban lefek­tetett nagy követelésektől ez nagyon messze áll. Ha nézünk más országokat, a hol a nemzetek szuverén módon maguk tartják kezükben a had­ügyi kormányzást, vagy ha nézzük a 48-iki tör­vények azon czikkelyeit, a melyek a magyar hadügyminiszter folytatásaként és tovább fejlesz­téseként ismerik el a mostani 67-es alkotmányba beillesztett honvédelmi minisztert, akkor világos­hogy a honvédelemnek ezen kisebbszerü enged,

Next

/
Oldalképek
Tartalom