Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-303

224 303. országos ülés 1903 Julius 9-én, csütörtökön. bertet, ezt a nagy államférfiúi, a ki leginkább alkalmas arra, hogy ezekben a válságos idők­ben, mikor a nemzeti aspirácziók erősebben lüktetnek e nemzetben, mint e nemzeti asjúrá­ezióknak évtizedeken át kimagasló képviselője, vezesse a kormányzatot, csak azért tették félre, mert épen a napirenden levő katonai kérdések­ben ő volt az első, a ki, bár a függetlenségi párt mélyebbre menő törekvéseitől eltérő módon, u. n. nemzeti követelmények és jogok érvényesí­tésével állott elő a memorandumában. Mindenki tudja, hogy pl. az ifjabb állam­férfiak egyik kimagasló alakja, gr. Andrássy Gyula, csak azért nem lett még csak meg sem hallgatva a korona által, még csak arra sem méltatva, hogy tanácscsal szolgálhasson a válság, megoldására nézve, ámbár a félrelépő miniszter­elnök politikájával a legszorosabb kontaktusban volt, mert publiczisztikai működésével bebizonyí­totta, hogy épen a hadsereg kérdésében, bár annak nyelvére, vezényletére vonatkozólag tőlünk eltérő elvet vall, de a mi a hazafiasság, a nem­zeti érzés plántálását a hadseregben illeti, velünk teljesen egyező, hazafias, méltatandó és dicsé­rendő álláspontot foglal el. (Elénk helyeslés a szélsőbalóldalon.) Polónyi Géza: Ugy van! A mi igaz, az igaz! Visontai Soma: Mindenki tudja, hogy Wekerle Sándor, Magyarországnak ezen szintén kimagasló államférfia, csak azért nem találtatott alkalmasnak arra, hogy részt vegyen ezen ujabb kormányalakításban, mert nyiltan, becsületesen és őszintén mondotta meg a koronának, a mikor tanácsot kértek tőle, hogy ez a válság, ez a bonyodalom addig nem küzdhető le, hogy ebből a válságból addig kibontakozás nincsen, a inig bizonyos törekvések, jogok és követelések, a me­lyek a nemzet elévülhetetlen ősjogát képezik, ki nem elégíttetnek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Polónyi Géza: Vannak még Magyarországon államférfiak, nem kell importálni, se deportálni miniszterelnököket. Visontai Soma: Hiszi-e valaki, hogyha ilyen államférfiak odaállanak a korona elé, hangoz­tatva a nemzet jogos kívánalmait, másrészről pedig nem akad olyan, a ki ezen megállapodott kormányzati és nemzeti felfogású irányzattól el­térően kormányalakításra vállalkoznék, hiszi-e valaki, hogy nem lehetne közelebb jönni a nem­zeti jogok kivívásához? Nem lehetne-e egyesült erővel a többséggel való vállvetettségben kivívni ilyen időben azt, a miért ma minden magyar ember lelkesedik és a mi a magyar nemzetnek a haderőszervezésoél jogos követelését és igé­nyét képezi ? Bizonyos tehát ezeknél fogva, hogy azért, hogy ez a válság igy bonyolittatott le, azért, -hogy nem olyan minisztérium alakíttatott, a mely a nemzeti törekvéseket erősebben kép­viseli, hogy nem olyan kormányzat vette át Magyarország vezetését, a mely az általános ' nemzeti öntudathoz közelebb áll, elsősorban a t. miniszterelnök ur felelős. Ennélfogva tehát ne csodálja és ne tekintse különösnek, hogy ilyen, a rendes kibontakozástól eltérő módon való vál­sági lebonyolításnál a kormány beköszöntője erősebb bírálattal és mélyebbre ható bonczol­gatással találkozik. (Ugy van! a szélsőbalólda­lon.) De, t. ház, én azt hiszem, hogy nem is ártott ez, még ha az ember nem is barátja annak, hogy valami nagy mértékben kihúzódjék az ilyen programmvita, — mert el kell ismerni azt, hogy az ország közügyeire nézve üdvös volt, hogy ez a vita mélyebbre lett vájva. Üdvös volt azért, mert nekünk szerencsénk volt a t. miniszterelnök urat jobban megismerni. A t. miniszterelnök urnak is módjában volt egyes kérdésekben mélyebbrehatólag nyilatkozni és nem lehet tudni, t. ház, hogy a mint talán egyes felfogások az ő poziczióját gyengítették, a mi szempontunkból, — a mint később talán módomban lesz ezt röviden bebizonyítani, — talán másrészről azért, hogy ez a vita hosszab­ban folyt és hogy a t. miniszterelnök urnak módjában volt megnyilatkozni, néhány más szem­pontból barátokat is módjában volt szerezni. Tehát, t. ház, elitélni az ilyen vitának belter­jességet és mélyrehatását ilyen rendkívüli viszonyok között, azt hiszem, nem lehet. (Ugy van! a szélsőbalóldalon.) A legérdekesebb, a mi a vitánál kifejlő­dött, az, hogy megismertük a t. miniszterelnök urnak csodálatos gondolkozási és parlamenti szereplési módját. Azt látjuk, hogy a t. minisz­terelnök ur csak ugy a viták folyamán áll elő bizonyo3 kérdésekben az ő állásfoglalásaival, a melyekre nézve eddig még tájékozatlan volt a parlament. De a mint a minisztériumnak a megalakításánál nem az elvi meggyőződés és az elvi szilárdság képezi az álláspontját, igy cso­dálatos módon látjuk azt, hogy a legkimagaslóbb kérdéseknél, a melyek ma Magyarországot ér­deklik, szintén az elvi meggyőződéstől eltérő területen nyilatkozik meg az ő politikai böl­csesége. így azt látjuk, hogy ő azt mondta, hogy a klotürnek elvben nem barátja, de behozza. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem mondta!) Bocsána­tot kérek, fel fogom olvasni a beszédjét. (Elénk ellenmondás jobbfelöl. Elnök csenget.) Hiszen az a legérdekesebb, hogy milyen ügyesen, milyen érdekes fokozásban mondta ő ezt. (Halljuk! Malijuk!) Hogy barátkoztatta meg először az elméket és sziveket azzal a gon­dolattal. És négy fokozatban mondta ő ezt meg, mert én a beszédét négy grádusba osztot­tam be e nyilatkozat szempontjából. Azt mondj többségi elv lerombolásának ő nem barátja, vagyis ő nem volt barátja az obstrukcziónak, hogy itten a többségi elvet le­rombolják, de azért ezen elven vállalkozott mégis kormányzásra s ezen az elven tárgyalt az ellenzékkel és foglalta el a miniszterelnöki szé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom