Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-303

224 303. országos ülés 1903 Julius 9-én, csütörtökön. bertet, ezt a nagy államférfiúi, a ki leginkább alkalmas arra, hogy ezekben a válságos időkben, mikor a nemzeti aspirácziók erősebben lüktetnek e nemzetben, mint e nemzeti asjúráezióknak évtizedeken át kimagasló képviselője, vezesse a kormányzatot, csak azért tették félre, mert épen a napirenden levő katonai kérdésekben ő volt az első, a ki, bár a függetlenségi párt mélyebbre menő törekvéseitől eltérő módon, u. n. nemzeti követelmények és jogok érvényesítésével állott elő a memorandumában. Mindenki tudja, hogy pl. az ifjabb államférfiak egyik kimagasló alakja, gr. Andrássy Gyula, csak azért nem lett még csak meg sem hallgatva a korona által, még csak arra sem méltatva, hogy tanácscsal szolgálhasson a válság, megoldására nézve, ámbár a félrelépő miniszterelnök politikájával a legszorosabb kontaktusban volt, mert publiczisztikai működésével bebizonyította, hogy épen a hadsereg kérdésében, bár annak nyelvére, vezényletére vonatkozólag tőlünk eltérő elvet vall, de a mi a hazafiasság, a nemzeti érzés plántálását a hadseregben illeti, velünk teljesen egyező, hazafias, méltatandó és dicsérendő álláspontot foglal el. (Elénk helyeslés a szélsőbalóldalon.) Polónyi Géza: Ugy van! A mi igaz, az igaz! Visontai Soma: Mindenki tudja, hogy Wekerle Sándor, Magyarországnak ezen szintén kimagasló államférfia, csak azért nem találtatott alkalmasnak arra, hogy részt vegyen ezen ujabb kormányalakításban, mert nyiltan, becsületesen és őszintén mondotta meg a koronának, a mikor tanácsot kértek tőle, hogy ez a válság, ez a bonyodalom addig nem küzdhető le, hogy ebből a válságból addig kibontakozás nincsen, a inig bizonyos törekvések, jogok és követelések, a melyek a nemzet elévülhetetlen ősjogát képezik, ki nem elégíttetnek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Vannak még Magyarországon államférfiak, nem kell importálni, se deportálni miniszterelnököket. Visontai Soma: Hiszi-e valaki, hogyha ilyen államférfiak odaállanak a korona elé, hangoztatva a nemzet jogos kívánalmait, másrészről pedig nem akad olyan, a ki ezen megállapodott kormányzati és nemzeti felfogású irányzattól eltérően kormányalakításra vállalkoznék, hiszi-e valaki, hogy nem lehetne közelebb jönni a nemzeti jogok kivívásához? Nem lehetne-e egyesült erővel a többséggel való vállvetettségben kivívni ilyen időben azt, a miért ma minden magyar ember lelkesedik és a mi a magyar nemzetnek a haderőszervezésoél jogos követelését és igényét képezi ? Bizonyos tehát ezeknél fogva, hogy azért, hogy ez a válság igy bonyolittatott le, azért, -hogy nem olyan minisztérium alakíttatott, a mely a nemzeti törekvéseket erősebben képviseli, hogy nem olyan kormányzat vette át Magyarország vezetését, a mely az általános ' nemzeti öntudathoz közelebb áll, elsősorban a t. miniszterelnök ur felelős. Ennélfogva tehát ne csodálja és ne tekintse különösnek, hogy ilyen, a rendes kibontakozástól eltérő módon való válsági lebonyolításnál a kormány beköszöntője erősebb bírálattal és mélyebbre ható bonczolgatással találkozik. (Ugy van! a szélsőbalóldalon.) De, t. ház, én azt hiszem, hogy nem is ártott ez, még ha az ember nem is barátja annak, hogy valami nagy mértékben kihúzódjék az ilyen programmvita, — mert el kell ismerni azt, hogy az ország közügyeire nézve üdvös volt, hogy ez a vita mélyebbre lett vájva. Üdvös volt azért, mert nekünk szerencsénk volt a t. miniszterelnök urat jobban megismerni. A t. miniszterelnök urnak is módjában volt egyes kérdésekben mélyebbrehatólag nyilatkozni és nem lehet tudni, t. ház, hogy a mint talán egyes felfogások az ő poziczióját gyengítették, a mi szempontunkból, — a mint később talán módomban lesz ezt röviden bebizonyítani, — talán másrészről azért, hogy ez a vita hosszabban folyt és hogy a t. miniszterelnök urnak módjában volt megnyilatkozni, néhány más szempontból barátokat is módjában volt szerezni. Tehát, t. ház, elitélni az ilyen vitának belterjességet és mélyrehatását ilyen rendkívüli viszonyok között, azt hiszem, nem lehet. (Ugy van! a szélsőbalóldalon.) A legérdekesebb, a mi a vitánál kifejlődött, az, hogy megismertük a t. miniszterelnök urnak csodálatos gondolkozási és parlamenti szereplési módját. Azt látjuk, hogy a t. miniszterelnök ur csak ugy a viták folyamán áll elő bizonyo3 kérdésekben az ő állásfoglalásaival, a melyekre nézve eddig még tájékozatlan volt a parlament. De a mint a minisztériumnak a megalakításánál nem az elvi meggyőződés és az elvi szilárdság képezi az álláspontját, igy csodálatos módon látjuk azt, hogy a legkimagaslóbb kérdéseknél, a melyek ma Magyarországot érdeklik, szintén az elvi meggyőződéstől eltérő területen nyilatkozik meg az ő politikai bölcsesége. így azt látjuk, hogy ő azt mondta, hogy a klotürnek elvben nem barátja, de behozza. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem mondta!) Bocsánatot kérek, fel fogom olvasni a beszédjét. (Elénk ellenmondás jobbfelöl. Elnök csenget.) Hiszen az a legérdekesebb, hogy milyen ügyesen, milyen érdekes fokozásban mondta ő ezt. (Halljuk! Malijuk!) Hogy barátkoztatta meg először az elméket és sziveket azzal a gondolattal. És négy fokozatban mondta ő ezt meg, mert én a beszédét négy grádusba osztottam be e nyilatkozat szempontjából. Azt mondj többségi elv lerombolásának ő nem barátja, vagyis ő nem volt barátja az obstrukcziónak, hogy itten a többségi elvet lerombolják, de azért ezen elven vállalkozott mégis kormányzásra s ezen az elven tárgyalt az ellenzékkel és foglalta el a miniszterelnöki szé-