Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-303

3u3. országos ülés 1903 Julius 9-én, csütörtökön. 223 állásponthoz való tartozandósággal biztosították a miniszterelnököt, hogy őt tartják állásában, és azután mikor arról volt szó, hogy hatalmukról abdikáljanak és ujabb jogos ambiczióknak és ujabb pártalakulások szempontjából arra jogot formáló államférfiaknak engedjék át a teret a hatalom szempontjából, milyen módon maradtak meg mégis a miniszteri fauteuilökben csak azért, hogy a hatalmat és az ezzel járó hatalmi előnyöket továbbra is a maguk számára tartsák meg. (Ugy van! Ugy van! ji szélsöbaloldalon. Félldáltások: Szünetet!) Öt perez szünetet kérek, Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : A folytatólagos ülést megnyitom. Visontai Soma : T. képviselőház ! Beszédem eddigi részében kifejtettem, hogy az ilyen válság után való bírálatnál azt is figyelem tárgyává kell tennünk, hogy az uj kormány egészen megfelel-e az alkotmányos, parlamentáris követelményeknek, vagy nem egyszerűen átmeneti kormány-e, a mely egy hivatalnokminisztériummal akarja ideiglenesen az ország ügyeit rendbehozni ? Én rámutattam arra, t. ház, hogy az a t. minisztérium, a mely most az ország kormányzatára vállalkozott, egészen más elvi irányzatok mellett képviselte már a magyar kormányzatot, és hogy ennélfogva a parlamentáris minisztériumoknak ilyen hivatalnok-minisztériumokká való átalakulása igen fontos jelentőséggel bír. (Ugy van! TJgy van! a, szélsöbaloldalon.) Nem is beszélek arról, hogy ez erkölcsi jelentőséggel bir, mert mit mondjanak hozzá a parlamenti pártok, hogyha azok, a kik a kormányzat vezetésére hivatvák, az elvekkel csak játszanak, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon) ha egy devalváczió áll elő az elvek becsülése dolgában; ha azt látjuk, hogy azt, a mit ma szentnek hirdetünk és a mit ma a minisztertanácsi jegyzőkönyvekben megörökítünk, azt holnap eldobhatjuk magunktól; ha ma mi, miniszterek, a parlament egyes tagjaival polémiába bocsátkozunk és mint nélkülözhetlent jelöljük meg az állami ügyek vezetésére azokat a bizonyos eszközöket, és holnap azután ugyanazokat az eszközöket nélkülözhetőknek tartjuk, s egy más kormányfőnek a vezetése és fenhatósága alatt tovább vállalkozunk a miniszterségre. Ha azt látjuk, hogy a mit ugyanazok a kormánytagok az országra nézve tegnap szükségesnek jelöltek meg, holnap azokat szükségtelennek jelölik meg, és így az elvi meggyőződés változásának evoluezióján át tartják meg állandóan és nagy kitartással mindig a vörös bársonyszéket: ez erkölcsi hatással bir az elvek respektálása területén is, és kihat az egész közéletre. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek még egy más rendkívüli fontos jelentősége is van, t. i. lefokozza az államférfiakat. Magyarországnak, egy ilyen kisebb nemzetnek, szüksége van arra, hogy nehéz és válságos időkben és különösen Ausztriával szemben való harczai közepette öntudatos és elvi meggyőződéssel bíró államférfiai legyenek. Es mi azt látjuk, hogy a kik a hatalomra jutnak, a hatalomhoz annyira kapaszkodnak, hogy kivetkőzve az államférfiúi jellegből, egyszerűen beamterekké degradáltatnak. Ez súlyos jelentőséggel bir Magyarország közéletére. De van még egy harmadik szempont is, és ez az, hogy igenis én elismerem, bogy Magyarországon vannak még jogos ambicziók, a melyeket ki keli még elégíteni, de nem egyéni szempontból, hanem a köz szempontjából, ha ugyan komoly azon férfiaknak vállalkozása, a kik azt mondják, hogy ők a közállapotokat szanálni akarják, a kik azt mondják, hogy bizonyos válságos helyzetből ki akarják vezetni az országot, a kik azt mondják, hogy közelebb akarnak férni a nemzeti közszellemhez, a nemzeti vágyakozásokhoz, melyek egy adott többségben nincsenek képviselve. Mert hogy nem mindig van képviselve a nemzet öntudata, hogy nem mindig vannak képviselve a nemzeti aspirácziók a többségbea, és hogy az a többségi elv, a melyet önök odaát hirdetnek, nem ér semmit, annak legjobban kifejezést adott a t. miniszterelnök ur, a mikor azt mondotta, hogy angol parlamenti gyakorlat szerint a kisebbségi férfiakat, ellenzéki vezérférfiakat is meg szokott bízni a korona a kormányalakítással. Mikor szokott ez megtörténni? Akkor, ha észreveszi a korona, hogy a nagy országos közvélemény egy régebben megválasztott többségnek irányzatával, felfogásával már nem egyezik meg. Megtörténik és megtörtént ez parlamentáris országokban, hogy a korona az ellenzék vezérférfiát bízta meg azzal, hogy magának kormányt alakitson és mint a közakarattal, a nemzeti követelményekkel erősebb kontaktusban levő államférfiú, ő vezesse a kormányzatot. Mondom, hogy mikor ilyen irányzatok vannak, akkor nagyon természetes, hogy ilyen időkben szükséges, hogy a parlamentben kifejezésre jussanak a különböző nemzeti törekvések és óhajok, és akkor egy ilyen hivatalnok-minisztériummal, egy átmeneti kormányzati programmal előállani, ez az országra nézve hátrányos, ez a kifejlődésre veszélyes. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Annál kevésbbé számithatott pedig a t. miniszterelnök ur itt méltatásra, a mint azt beszédem elején is kifejtettem, a mikor azt látjuk, hogy bizonyos, a közéletben kimagasló férfiak a kormányzatban való részesedésére, a kormányzat vezetésére, sőt a kormányelnöki állás elvállalására csak azért váltak képtelenekké, mert erősebb húrokat rezgettek a nemzeti óhajoknak és jogoknak kielégítésére, akár a sajtóban, akár a parlamentáris életben. Hiszen kérem, nem titok, mindenki tudja, hogy gróf Apjaonyi Al-