Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-303

303. országos ülés 1903 Julius 9-én, csütörtökön. 221 s ez az ellensúlyozó erő a többség tántoríthatatlan akarata. És tudják-e önök, t. többség, hogy Széll Kálmánt tehát ki buktatta meg? Széll Kálmánt a magyarországi parlamenti többség buktatta meg. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva akkor, a midőn ez a ritkán megnyilatkozó magyar többségi akarat megnyilatkozott, mi, mondhatom, a szeretetnek egy bizonyos érzésével, a csodálatnak egy bizonyos nemével láttuk, hogy bekövetkezett az, a miről mi álmodni sem mertünk. Mi t. i. azt hittük, hogy ezekért a nemzeti törekvésekért a melyek a véderőkérdéssel összefüggésben vannak, íme, csak mi szállunk sikra, azokért ime csak mi lelkesedünk, azokért ime a néphez csak mi appellálunk, ime a nép erejében csak mi keresünk gyökeret és alapot a mi felszólalásaink számára; és alig hogy a kormánykrizis bekövetkezett, alig hogy a hatalomnak az a sokszor sok emberben gyönyört keltő, sok emberre nézve valósággal fellelkesítő hatása megszüut, akkor egyszerre a többség részéről hallottuk hangoztatni azt, hogy ezen nemzeti vívmányoknak ők is harczosai és ezekért ők is sikra szállnak. Sőt mit tapasztaltunk még, t. ház ? Azt, hogy közjogilag egészen más táborhoz tartozó államférfiak, a kiket a korona tanácsadás vagy megkérdezés végett magához hivott — a mint olvastuk, sőt tájékozottabb férfiak részéről hallottuk is — a korona előtt mindenre való tekintet nélkül nyíltan megmondták, hogy ebből a válságból pedig csak egy mód van a kibontakozásra : ha a törvényben gyökerező nemzeti kívánalmaknak és jogoknak a korona is eleget tesz, (TJgy van! a szélsSbaloldalon.) és ebben a kérdésben a korona, is az ő kormányzatának támogatására siet. És ily viszonyok között egyszerre csak megjelent a politika szinterén az igen t. miniszterelnök ur, és megjelent, azon érzéseket keltve, a mely érzések itt Magyarországon elfoglalták a kebleket, a mióta a t. miniszterelnök urnak egyrészt horvátországi működését, másrészt ambiczióját és a magyar miniszterelnöki állásra való aspiráczióját ismerik. A monarchiában két igen érdekes államférfiú van. Elismerem, hogy érdekesek. Az egyik Kállay Benjámin, a másik gr. Khuen-Héderváry Károly. Mindkettő arról nevezetes, hogy erős kormányzati tudással bírnak, és képesek arra, hogy ők kormányzati művészettel idegen népeket, vagy lázongó társadalmakat vagy politikai mozgalmakat leküzdjenek. Kállay Benjámin 20 év óta Bosznia és Herczegovina kormányzója. A t. miniszterelnök ur két évtizeden át volt Horvátországnak a bánja. Mikor Magyarországon olyan mélyebbreható krízis keletkezett, a hol a korona és az uralkodó pártok között valami viszásság vagy az érzelemben és az egyetértésben valami megbillenés állott elő, akkor a magyar népet mindig azzal ijesztgették, hogy jön Kállay, vagy azzal, hogy jön Khuen-Héderváry. Bosznia kormányzatában Kállay hosszú időn át csodálatos eredményeket ért el. Igaz, hogy ő is azzal kezdte, mikor Boszniába ment, hogy először is a mohamedánusokkal tárgyalt. (Derültség és taps a baloldalon.) Bocsánatot kérek, ez nem czélzás. Vázsonyi Vilmos: Nem czéloztál, de találtál! Visontai Soma: Meg is mondom, hogy miért. (Halljuk! Halljuk!) Azért a mohamedánokkal, mert az volt ott a törzsökös faj, a melynek a bosznia-herczegovinai foglalás alkalmával sok aspirácziói el voltak temetve, a mely mohamedán népnek sok fia küzdötte ott végig a szabadságharczot és a mely boszniai és herczegovinai mohamedán nép mint tőzsgyökeres ősi népe ennek a két tartománynak, leginkább fájlalta, leginkább átérezte az idegen uralmat. Igaz, hogy Kállay Béni elsősorban a vakuf-ot magához ragadta, s az is igaz, hogy 20 esztendei kormányzata után egyszerre csak arra ébredtünk, hogy mikor azt hittük, hogy ez a hires monarchiái paczifikátor most már csupa csendet, rendet és békét csinált ezekben az okkupált tartományokban, akkor ezek a szegény kibékített turbános mohamedánok megjelentek itt Budapest terein, piaczain és utczáin, ezek a szegény kibékített és paktumot kötött mohamedánok, (Derültség balfelöl.) hogy elpanaszolják — hiszen tudja a t. ház, mert itt sokszor megjelentek a karzaton is, — hogy az a kormányzat bizony reájuk nézve nem valami üdvös eredménynyel végződött és hogy nekik oda van a szabadságuk, a biztosított felekezeti egyenjogúságuk, oda van a kilátásba helyezett szabadelvű kormányzatból remélhető felekezeti- és osztályönállóságuk és hogy ott egy mélyreható szorongás és tűz lappang, a melynek az eloltására Kállay Béni sem volt többé képes. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Most térek át a t. miniszterelnök úrra, a másik nagy paczifikátorra, (Halljuk! Halljuk !) a ki 1883-ban — azt hiszem azokban az időkben — itt volt Magyarországon, mint a parlamentnek egy t. tagja és a ki itt a magyar államkormányzatnak is egyik szerve volt mint főispán, tehát magyar honfi, a kinek munkásságát, a mennyiben a nemzet érdekében ezt hasznosítani akarja, mindenkor becsesnek tartjuk, a mint azt beszédem elején is kimondtam, mondom, gróf Khuen-Héderváry szintén 20 évig gyakorolta ott a paczifikáczió nagy munkáját. Mivel gyakorolta? Azzal, a miért oly nagyon erősen sikra szállt ma a horvát miniszter ur, hogy a magyarság érdekében tette. Tette czenzurával, statáriummal, bebörtönözéssel, az egyesületi jog konfiskálásával, a gyülekezési jog konfiskálásával, közigazgatási üldözéssel, a választások során az ellenzék akaratának és az ellenzéki politikai megnyilatkozásnak legyűrésével! Mi volt a haszna ennek ? Horvátországból is megjelennek ime a horvát mohamedánok. (Derültség a baloldalon.) Ott is az ottani törzsökös népet látjuk lázongani; látjuk, hogy a törzsökös népet