Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-303

216 303. országos ülés 1903 is jól tudhattuk azt előre, hogy tudományt, böleseséget eddig nem Horvátországból szoktak importálni hozzánk. Onnan legfeljebb termésköveket hoznak be, vagy lekvárt és azt is inkább Szlavóniából. (Derültség.) Tudhattak azt is, hogy a t. miniszterelnök urnak a magyar nemzet aspirácziói iránt semmi érzéke nincsen és hogy a magyar népnek bajait, nyomorúságát senki közülünk kevésbé nem ismerheti, mint épen ő. Nagy közgazdasági bajok, nyomorúságok vannak hazánkban, a melyek mielőbbi orvoslásra várnak. Ismeri azokat a t. miniszterelnök ur? O fogja azokat orvosolni ? Hiszen programmbeszédében meg sem emlékezett róluk. Egyedüli qualifikácziója a kormányalakításra — gondolom — -az volt, hogy eddig alkalmas eszköznek bizonyult Bécs kezében. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt remélik, hogy Magyarországon is hasonlóképen alkalmas eszköznek fog bizonyulni a magyar nemzeti törekvések elfojtására. Mindenfelől azt beszélik róla, hogy azért küldték ide, hogy Magyarországon rendet csináljon, hogy Magyarországot paczificzálja. Horvátországban elvégezte a dolgát, most ide küldöttek jó munkát végezni. Hát a nemzet, a parlament annyi jeleseinek mellőzésével nem szégyenletes, nem felháborító dolog-e ez, nem valóságos inzultus-e ez a magyar nemzet ellen? De meg a kormányelnök ur tizednapos kormányelnöksége alatt is elegendő gyúanyag gyülemlett már össze. Sikerült eddig is annyi félreértést és viszályt támasztani a hazafiak között, hogy, ugy látszik, hogy küldetése jól kezdődik, hogy annak a miniszterelnök ur jól meg fog felelni. Gabányi Miklós: De megbékült nagyon jól Darányi a miniszterelnök úrral! Kecskeméti Ferencz: T. ház! Ezek az előzmények egyáltalában nem biztatók. Ezek csakis a legfokozottabb bizalmatlanságot igazolják a miniszterelnök úrral szemben. Rámutattak már előttem mások arra is, hogy mint állította össze a minisztériumot és foglalkoztak a horvát miniszter úrral elegen; én nem kívánok vele foglalkozni, sőt nem foglalkozom a miniszterelnök urnak belső titkos tanácsosával és instruktorával, a pénzügyminiszter úrral sem, a kiről röviden el kell ismernem, hogy a sóügyek terén jelentékeny sikereket ért el. En ez alkalommal különösen a honvédelmi miniszter úrral, illetőleg a honvédelmi tárcza betöltése körül követett eljárással kívánok egy kissé foglalkozni, és bátor vagyok erre általában a t. háznak, és különösen a t. szabadelvű párt régibb tagjainak figyelmét felhívni, a kik egykor Tisza Kálmán vezérlete alatt olyan erélyesen és lelkesen küzdöttek és tiltakoztak az ellen, hogy a honvédelmi miniszteri székbe katonai egyén ültettessék. Gabányi Miklós: Ez már mégis borzasztó! Annyira támogatják a miniszterelnököt, hogy mindössze 32-en vannak odaát! jaliiis 9-én, csütörtökön. Elnök: Csendet kérek, képviselő ur; ne tessék zavarni a szónokot! Gabányi Miklós: De méltóztassék megolvastatni, harminczketten vannak ! (Felkiáltások jobbfelöl: Hát ott hányan vannak?) Most jönnek mint a raj, de még most sincsenek negyvenen! Elnök : Csendet kérek, G-abányi képviselő ur! Kecskeméti Ferencz: T. ház! Nekem a t. honvédelmi miniszter ur személye ellen a legkisebb kifogásom sincs, (Ralijuk! Halljuk!) sőt szives készséggel elismerem, hogy első fellépése igen rokonszenves volt; egyelőre azt is szives készséggel elismerem róla, legalább azok után, a miket eddig róla tudunk, hogy jó magyar ember is lehet. Azonban mindez nem változtat azon a körülményen, hogy ő katonai egyén, a ki, ha ez idő szerint nem is áll katonai szolgálatban, mégis csak katona; a katonaság kötelékében van s az ő pályáján a miniszterség, akármilyen fényes állás legyen is, csak egy epizód ; az ő szemei előtt kétségtelenül a katonai pályán elérendő karrier fog lebegni továbbra is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt bátorkodom kérdezni, hogy minő közjogi ismeretekkel ül valaki, a ki a hadseregtől jő, a honvédelmi miniszteri székbe? Hiszen nem titok, és országvilág tudja, hogy milyen meghamisított közjogot tanítanak a közös hadseregben. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Láttuk, t. ház, milyen közjogi ismeretei és milyen felfogása volt a t. honvédelmi miniszter ur elődjének. Azután azt kérdezem : honnan veszi a honvédelmi miniszter ur az erőt és bátorságot ahhoz, hogy mint független, felelős, önálló miniszter, helyt állhasson minden hatalmasságnak, a mely a magyar alkotmány ellen tör. Serbán Miklős : Hányan vannak odaát? Meg kell számlálni a függetlenségi pártot! Kecskeméti Ferencz: Alkotmányos magyar honvédelmi miniszternek katona egyáltalában nem való. Ezt tudják és elismerik még az olyan országban is, mint Anglia, a melynek alkotmányát sehonnan veszedelem nem fenyegeti, a melyre ellenséges hatalom nem tör. Ott ki van zárva, hogy ezt a pozicziót katonai egyén tölthesse be. Nálunk is igy volt 1867-től 1884-ig, a mely idő alatt öt honvédelmi miniszterünk volt: gróf Andrássy Gyula, Lónyay Menyhért, Szende, Orczy és Ráday miniszterek; mindannyian polgáremberek voltak. Tudjuk azt is, a t. szabadelvű párt régibb tagjai emlékezhetnek rá, hogy a mikor először került szóba a honvédelmi miniszteri állásnak katonai egyénnel való betöltése, mily ellentállásra talált ez az eszme épen Tisza Kálmán és pártja részéről. Először nem is engedte meg, hogy katonai ember ültettessék abba a székbe, és báró Fejérváryval szemben gróf Rádayt neveztettél ki. Erre aztán, mint szemtanuk állítják, báró Fejérváry annyira elkeseredett, hogy szomorúságában sírt a minisztertanács előtt. Epén báró Fejérváry Géza volt miniszter urnak pályája és tény-