Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-302

206 302. országos ülés 1903 Julius 8-án, szerdán. Én akkor, nem magán az értekezleten, hanem az értekezlet előtt és után a következő aggályaimat fejeztem ki: én azt hiszem, hogy a t. leendő miniszterelnök ur vagy nagyon hiányosan látja a magyar viszonyokat, vagy nagyon okosan nézi a magyar viszonyokat. Mert ha ő lejön és az ellenzékkel csak egy kérdésben tárgyal, — hiszen neki tudnia kell, hogy kormányprogrammot kell neki adni a házban, neki nyilatkoznia kell a nemzettel szemben, neki tisztán és világosan meg kell mondania, hogy a jövendőre a gazdasági kérdésben, a katonai kérdésben mit akar, mert hiszen kormányozni anynyit tesz, mint előre látni, mint a jövendőbe bele nézni, — ha a t. miniszterelnök ur — akkor még bán — mindezeket nem tisztázta, akkor csak az a két eshetőség van: vagy nem ismeri a magyar viszonyokat, idecseppent, mint Eötvös Károly barátom mondotta és tisztán csak az a czélja volt, hogy mentől hamarabb szabadulhasson Horvátországtól, hogy ne bukjék lefelé. hanem felfelé; ha pedig tudja, hogy mit akar és a függetlenségi párttal szemben az értekezleten és a bizalmi emberekkel szemben elhallgatta ezeket a nagy kérdéseket, akkor ne vegye rossz néven a t. miniszterelnök ur, ha azt mondom, hogy mindnyájunkat félrevezetett. (Ugy van! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Mert, t. képviselőház, bizalmat adni, indemnitást adni, — mert akárhogy forgatjuk, a magyar parlamentben az indemnitás kérdése mindig a bizalom kérdése — költségvetést megszavazni nem lehet a t. miniszterelnök urnak, a ki azt mondja, hogy ezt a törvényjavaslatot visszavonja, de hogy a jövendőben mit csinálunk a nemzeti jogok tekintetében, hogy mi a programmunk, arra nézve nem nyilatkozott, a terhekre vonatkozólag már előre bejelentette, hogy azokat fel akarja emelni. Hogy a gazdasági kérdésben mi a programmja, világosan nem mondja meg; de azt, hogy a mostani helyzetet, tehát a vámszövetséget minden körülmények között fentartja, világosan kijelenti. Bocsánatot kérek, minket férfiakat az a kötelezettség, a melyet a t. miniszterelnök úrral szemben egy kérdésben, igy kiszakítva, ha hajlandók voltunk is vállalni, csak azért, hogy az országot a törvényenkivüli helyzetből kivigyük, abban a pillanatban, mikor a t. miniszterelnök ur a házban nemcsak velünk, de az egész magyar nemzettel szemben olyan kormányprogrammot mutatott be, a melyet pártolni nem lehet, a melytől csak félni lehet; az a kötelezettség minket többé nem terhelhet, hogy követelhesse, hogy mi a t. miniszterelnök urnak, politikai bizalom okából lehetővé tegyük a kormányzást. Hiszen, t. miniszterelnök ur, még ha egyenes, férfiúi szót adtunk volna is, a mint hogy nem adtunk, még ha egyenes férfiúi szót adtam volna is — és ezt egész őszintén kijelentem, — de ha azt látnám, hogy egyenes, adott férfiúi szavam megtartása nemzetemet veszedelembe dönti, akkor inkább megszegem azt a férfiúi szót, (Elénk helyeslés a szélsőhaloldalon.) de megmentem előbb nemzetemet s csak azután vonom le azon következményt, a melyet le kell vonnia annak, a ki férfiúi adott szavát megszegte. (Élénk helyeslés a szélsőhaloldalon.) Hiszen egész figyelemmel elolvastam a t. miniszterelnök urnak programmját . . . Gr. Andrássy Tivadar: Azt tudjuk! Rátkay László: . . . s ha mégis kissé igénybe veszem a t. képviselőháznak figyelmét a t. miniszterelnök ur kormánybeköszöntő beszédének taglalásánál és széjjelszedésónéi, azt azért teszem, mert én is szeretem a tiszta, világos beszédet. íme széjjelszedtem, azt mondhatnám, nagyitó-üveggel néztem meg a t. miniszterelnök urnak kormánybeköszöntő beszédét és mit láttam benne? Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy az ő politikájának alapja az 1867 : XII. törvényczikk, a kiegyezési törvény. Megjegyzem itt, hogy nem tudom: nyelvhibából-e. avagy tévedésből-e, de a t. miniszterelnök ur a kiegyezés kérdését és a vámszövetség kérdését mintha következetesen összezavarná. De fel kell tételeznem, hogy a t. miniszterelnök ur legalább ezekkel a nagy kérdésekkel tisztában van, tehát ez nem lehet egyéb, mint nyelvhiba. De kérdem én a t. miniszterelnök urat, ha politikájának alapja az 1867 : XII. törvényczikk, tehát a kiegyezés, lehet-e azt a kiegyezést fentartani Magyarország és Ausztria között? Hiszen annak alapgondolata a mindkét országban levő törvényesség és parlamentarizmus, ez volt a kiinduló pont, ez az a két pillér, a melyre épitve volt ez a hid, hogy ugy mondjam; ez összedőlt, t. miniszterelnök ur, odaát, összedülőben van, fájdalom, ideát. Hát ha nincs parlamentarizmus, akkor hogyan lesz sarkköve a t. miniszterelnök urnak az 1867. évi XII. törvényczik ? Hiszen első lépésében, a quóta kérdésében látta már a miniszterelnök ur, hogy a kiegyezés kérdését becsületesen, alkotmányosan fentartani nem lehet. A quóta kérdésében mit határozott a quóta-bizottság, nem nálunk, hanem odaát? Méltóztassék csak a jegyzőkönyveket figyelemmel kisérni. Azt mondották: fentartjuk ezt a quóta-arányt, de azzal a feltétellel, hogy a. hadseregnek érintetlen hagyományai és egységes volta meglegyen, és ezt a kikötést hat szóval hozták hat ellen, csakis az elnök szavazata adta meg a döntést. (Mozgás a szélsőhaloldalon.) Talán tisztában van a t, miniszterelnök ur azzal, hogy nemzeti jogok kellenek, a közös hadsereg igy többé fenn nem tartható. íme tehát, ilyen két ellentétes felfogás van már a hadsereg kérdésében a két nemzet között. Mégis mi történt? A Felség az ő jogánál fogva eldöntötte a quótát. Tűrni kell mindkét nemzetnek a quóta, megállapítást, holott ellenkező felfogásban van minden közös-ügy, különösen a hadsereg kérdésében.