Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-302

302. országos ülés 1903 Julius 8-án, szerdán. 203 azon előzékenységgel és nagylelkűséggel, a nielylyel a magyar állam bánik vélük, (Általános helyeslés.) a világnak egy államában sem bánnak el. Ha t. képviselőtársaim a nemzetiségi törvénynek revízióját és igazságos végrehajtását kívánják, akkor méltóztassék megszívlelni a nemzetiségi törvénynek alapját, a lelkét, azt az egyediili gondolatot, a mely benne van : hogy az egységes magyar nemzethez hűnek kell lenni. Vlád Aurél: Mikor voltunk hütelenek ? (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Milcor Bukarestbe mentek!) Rátkay László: Az a baj, hogy mindig a nemzetiségi törvény kihatásait nézik és sohasem nézik az alapot: az egységes magyar nemzetet. (TJgy van! Ügy van!. a jobboldalon.) Legyen megnyugodva t. képviselőtársam — a mint beszédemet kezdettem — vállalkozása, hogy mártírként mutatkozzék be, nem sikerült. A magyar országgyűlés t. képviselőtársamat meghallgatta, talán egy-két közbeszólás reá zavarólag hatott, de ez nem volt ok arra, hogy a t. képviselőtársam mintegy fenyegetőleg mondja a t. kormánypárti képviselőkhöz, hogy többen fognak bejönni. Vlád Aurél: Jönnek, jönnek! Rátkay László: . . . Bocsánatot kérek, én a magam részéről örömmel veszem . . . Pap Zoltán : Üdvözöljük őket, csak jöjjenek! Rátkay László: ... ha nem maradnak meg a passzivitás alapján. Méltóztassék t. képviselőtársaimnak bejönni a magyar parlamentbe, és méltóztassék igazaikat és jogaikat itt megvédelmezni. A magyar parlament mindig meg fogja önöknek engedni azt, hogy azokat itt férfiasan megvédelmezhessék, mert az politikailag igazoltabb, itt eló'állani és azt mondani, hogy a nemzetiségi törvény nincs végrehajtva, mint panaszkodni menni Becsbe az osztrák császárhoz, panaszkodni menni Romániába, a mely — talán be fogja ismerni t. képviselőtársam — mégis csak külföld. Méltóztassék megengedni, hogy áttérjek tulajdonképeni tárgyamra. (Halljuk! Halljuk!) Én a t. miniszterelnök ur kormányelnöki beköszöntőjére is meg fogom tenni megjegyzéseimet, méltóztassék azonban előbb megengedni, hogy a dolognak bizonyos előzményeit — a mint már Eötvös Károly t. képviselőtársam némely részében megvilágította, — én is előhozzam, politikai tanulság czéljából ? (Halljuk! Halljuk!) Parlamenti gyakorlatunk, hogy minden törvényjavaslat, mielőtt a képviselőház elé jön tárgyalásra, a királynak be lesz mutatva jóváhagyás végett. Következéskép a felemelt ujonczjutalékra vonatkozó törvényjavaslat is, a melyet a Széli-kormány benyújtott, bizonyára megtette ezt a körforgást és a királyi jóváhagyást megnyerte. Már most ebből bizonyos következtetéseket akarok levonni és bizonyos tanulságokat. (Zaj. Elnök csenget. HalljuJc! Halljuk!) Hol van ennek a felemelt ujonczjutalékról szóló törvényjavaslatnak az első gyökere ? Mikor jelentette be azt Széll Kálmán ? 1902. június havában a delegácziók tárgyalásainál, Széll Kálmán akkor azt mondta a delegácziók tárgyalásánál, hogy a közös hadügyminiszter a két kormányt utasította, hogy az ujonczjutalék felemeléséről gondoskodjék és ezt a két törvényjavaslatot tárgyaltassa le. Tehát egyenesen hadügyminiszteri utasítást jelentett be. Azonban Széll Kálmán volt miniszterelnök urnak nem volt igaza, mert nem a hadügyminiszter utasította őket; az már megint csak másodfokon utasította; hanem igenis az a törvényjavaslat az ujonczjutalék felemeléséről el lett intézve abban a katonai haditanácsban, a melyet igen sokszor hadügyi kormánynak, igen sokszor vezérkari főnökségnek, igen sokszor császári katonai tanácskozásnak, katonai fő-fő tanácskozásnak, szóval egy olyan szervezetnek hallottunk -nevezni, a mely politikai ellenőrzés és politikai felelőség alatt nem áll. (TJgy van! a széht'ibaloldalon.) Már most, t. ház, mi lett ennek a következése ? Be kellett egy törvényjavaslatot nyújtani, a melyet a kormány halálig védelmezett, a mely törvényjavaslathoz hozzá volt fűzve az, hogy a hazának és a monarchiának nagyhatalmi állása, jövendője, mindene függ tőle; be kellett ismerni, a mint itt a pénzügyi bizottságban egész bizalmasan beismerte a volt kormányelnök, de különösen a volt honvédelmi miniszter, hogy ő Felségének határozott akarata, hogy ez keresztülmenjen. Kos tehát, a koronás király személyét is belevonták a politikába, és mégis mi történt? A felemelt ujonczjutalék iránti törvényjavaslatot vissza kellett vonni; tehát vissza lehetett vonni. Ha tehát egy ilyen törvényjavaslatot benyújt a magyar kormány és azt mondja, hogy ezt keresztül kell haj fanom, mert ettől a hazának és a monarchiának, — mert mindig ezt a szót használják : a monarchia, — a biztonsága függ, mikor beismerik bizalmasan, hogy ez a törvényjavaslat a hadügyi kormánynak és egyenesen a királynak, helyesebben legfőbb hadúrnak, egyenes akaratából történik, és ezt a törvényjavaslatot vissza kell vonni: akkor nemcsak a kormány kapta az erkölcsi vereséget, hanem kapta a hadügyi kormány is, de kapta utolsó fokban a legfőbb hadúr is. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) De, t. képviselőház, ha a delegáczióban beismerte Széll Kálmán, a mint beösmerte Körber, hogy ezt a törvényjavaslatot ők a hadügyminiszternek utasítására nyújtják be, s mindkét részen a, kormányok akként nyilatkoztak, hogy a törvényjavaslatot visszavonni nem lehet, mert a monarchiának biztossága függ tőle, — azért használom, bocsánatot kérek, ezt a szót, mert mindig az ő gondolkozásuk szerint beszélek, — ha ők ekként érvelnek a magyar parlamentben, vagy az osztrák parlamentben, és Széll Kálmánnak, mert ezt a törvényjavaslatot vissza kellett vonni, le kellett lépnie helyéről: hát felvetem a kérdést, hogy mi jogon maradt meg Körber Ausztriában ? Nincs ugyan jogom ehhez, de fel26*