Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-302

• 202 302. országos ülés őszintén megvallva, én azt egészen világosnak nem találom. A t. miniszterelnök ur egyebek között azt mondja (olvassa): »A magyar állam czéljait ugy vélem a legjobban szolgálni, hogy a magyarság, mely az államnak történelmileg is mindig megadta a bélyegét, megerősíttessék.« Ez a fő törekvése. Jól van, ezt aláírom, csakhogy ez he történjék a mi rovásunkra. B. Feilitzsch Arthur: Miféle mi ? Itt csak magyar emberek vannak és lehetnek! Ugron Gábor: Ausztria rovására! Vlád Aurél: Helyesnek tartom azt is és azt találom, hogy a szeget a fején találta a miniszterelnök ur, a midőn azt mondta, hogy »ne higyje az országban senki, hogy a nem magyar ajkú honpolgárok érdekei elválaszthatók a mamagyarság érdekeitől.« Hát én sem választom el. A nemzetiségek sorsa akkor lesz jó, — mondotta a miniszterelnök ur, — a nemzetiségek akkor lesznek boldogok, ha a magyar is boldog; azt azonban senki sem vonhatja kétségbe, hogy viszont is az ország akkor lesz boldog, ha minden egyes nemzetiség jól érzi magát itt és boldog. Veress József: De ne a mi rovásunkra! Vlád Aurél: Az ország akkor lesz nagy és boldog, ha ugy a magyar — a faj-magyart értem — mint a szerb, tót, román megleli honját e hazában. Minthogy pedig a t. miniszterelnök ur programmja és az a párt, a melyre támaszkodik, t. i. a szabadelvű párt, mely ebben a tekintetben nagyon sokat vétett, (Felkiáltások a jobboldalon: Azzal, hogy keveset csináltunk!) erre semmi biztositékot nekem nem nyújt, azért a kormánynak bizalmat nem szavazhatok. (Élénk helyeslés a jobboldalon: Felkiáltások: Sála Istennek t) Igen sokan azok közül, a kik mostan lármáznak, olyan vidéket képviselnek, a hol románok vannak. Lesz gondunk, hogy többé be ne kerüljenek ide. B. Feilitzsch Arthur: Miféle fenyegetés ez? (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások: Senkisem fél!) Vlád Aurél: Zichy János mélyen t. képviselőtársam azt is mondotta, hogy a liberalizmus csődöt mondott. Hát a liberalizmus nem mondott csődöt, mert liberalizmus nálunk nem létezett, Nem létezett, mert közjogi kérdésekben az u. n. liberális párt nemcsak hogy liberális politikát nem folytatott, hanem határozottan reakczionárius irányt követett. (Igaz! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Vagy talán liberális intézmény a főispán túlhatalma, talán liberális intézmény a virilizmus intézménye, talán liberális intézmény a főispán és a szolgabiró kandidäczionális joga, talán liberális intézmény a főrendiház rendisége? Én azt hiszem, hogy azok nem liberális intézmények. (Egy hang a jobboldalon : De szükségesek!) Minden szükséges, a mi a szabadelvű párt hatalmának megtartását segiti elő! (Ugy van! Ugy van! a szäsöbaloldalon. Nagy zaj a jobboldalon.) Julius 8~án, szerdán. Szőts Pál: Csakhogy találkoztatok! Vlád Aurél: Az erőszak alkalmazásában, ebben igenis liberálisak az urak! Miután a t. kormány ilyen pártra támaszkodik : én bizalommal nem viseltethetem a kormány iránt. (Élénk felkiáltások jobbfelöl: Hál' Istennek!) s a miniszterelnök ur programmnyilatkozatát tudomásul nem vehetem. (Zajos helyeslések és derültség a jobboldalon.) Elnök: Ki következik? Gr. Teleki Sándor jegyző: Eátkay László! Rátkay László: T. képviselőház! (Sálijuk! Halljuk!) Én a miniszterelnök ur programmjához akarok szólani, de azt hiszem, hogy a t. ház meg fogja nekem engedni, hogy egy-két szóban megjegyzéseket tegyek Vlád Aurél képviselőtársam beszédére is, (Sálijuk! Sálijuk! a szélsÖbaloldalon.) Nagy figyelemmel kisértem t. képviselőtársam beszédét, mert azt hittem, hogy bizonyos nemzetiségi sérelmeket fog itt a ház elé tárni, és ő, az igazat megvallva, iparkodott is magát első felszólalása alkalmával ebben a házban mártírként bemutatni. (Halljuk! Sálijuk! jobbfelöl.) Azonban, t. ház, ez az ő mártírként való bemutatkozása nem sikerült, s a t. képviselő ur nem érte el czéíját, hacsak nem az volt aczélja, a mire nézve — lehet, hogy beszédét talán nem egészen jól értettem — megbocsásson nekem a t, képviselőtársam, bizonyos gyanú ébred bennem : hogy t. i. a midőn azt mondotta, hogy a magyar parlamentarizmus csődje bekövetkezett, mert bizonyos Ígéreteket nem bírt teljesíteni — fel is emiitette a katonai javaslatokat — hogy, mondom, ez Bécsre vonatkozott, és az volt a czélja, hogy Bécs felé történjék a nemzetiségiek részéről a bemutatkozás, hogy »ime, mi hiveid vagyunk«. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Hogy miért merült fel ez a gyanúm, t. ház ? Épen azért, mert a t. miniszterelnök urat látom abban a székben. (Mozgás és zaj jobbfelöl. Felkiáltások a jobboldalon: No ezt eltalálta! Most nagyot mondott! Halljuk! Sálijuk! a szélsÖbaloldalon.) Nem szoktam nagyot mondani, és a mit mondok, azt mindig előre meggondolom. A jövendő és a sors, t. ház, igen sokszor bizonyos apró kérdésekben nyilatkozik meg. Mintha a jövendő beszélne hozzánk abban a két jelenetben, hogy pár nap előtt a t. miniszterelnök ur mutatkozott be itt kabinetjében Tomasicscsal és a t. honvédelmi miniszter úrral, és törték a magyar nyelvet, hogy a magyar em/ ber arczába szökik a szégyen pírja. (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelöl. Felkiáltások: Micsoda beszéd

r ez ? Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon,) És ezt a jelenetet kiegészíti ma Vlád Aurél bemutatkozása. Azt mondhatnám, hogy az egész mintegy a jövő zenéje. Azonban t. képviselőtársam legyen megnyugodva; a nemzetiségi törvénynek azt a végrehajtását, a melyet ön kivan, nem kellene kívánnia. Megnyugtathatom t. képviselőtársamat az iránt, hogy a nemzetiségekkel