Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-302
302. országos ülés 1903 Julius 8-án, szerdán. 197 találtak volna. De mivel már több felszólalás történt, csak két irányban szeretnék az utóbbiakra mégis felelni. (Halljuk! Halljuk !) Az egyik az, hogy a mint Kossuth Ferencz igen t. képviselő ur mondotta, akkor, midó'n a függetlenségi párt határozatát velem közölte, én azt a kérdést, tettem fel, hogy vájjon ebben bizhatom-e? Én mint magánember ezt a kérdést sohasem tehettem volna; nem is lett volna jogom ezt a kérdést tenni, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) mert legkevésbbé sem mertem volna kételkedni r abban, hogy egy ilyen határozat komoly. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Ha mégis ezt a kérdést intéztem hozzá, ezt azért tettem, mert én a koronának voltam hivatva jelentést tenni. (Hosszas, élénk helyeslés jobbfelöl és a középen. Zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Annál is inkább fel kellett e kérdést tennem, mert akkor már a függetlenségi pártnak második határozata előtt álltam, a menynyiben első értekezlete alkalmával csak tudomásul vette akkori kiküldöttjeinek jelentését, és csak ezen második értekezlet alkalmával emelte határozattá azt, (TJgy van! TJgy van! jobbfelol.) hogy minő alapot fogadott el a tárgyalások rendes menetének biztosítására. Tehát volt bizonyos okom kérdezni, hogy ez végleges határozat-e, mert már két határozat hozatott. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) De korántsem azért, mint hogyha egy perczig is kételkedtem volna azon. hogy a határozat komoly. (Helyeslés a jobboldalon.) A második, a mire hivatkoznom kell, az, hogy igenis komolynak kellett vennem ezen határozatot, mert Barabás Béla képviselő urnak volt egy nyilatkozata, (Halljuk! Halljuk!) a melyből ezt következtetnem kellett, melyet a június 25-én tartott képviselőházi ülésen tett. Barabás Béla: Mielőtt hallottam volna a miniszterelnök ur programmbeszédét! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk! Halljuk!) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Az igen t. képviselő ur ugyanis azt mondta (olvassa): »Mi elértük azt a czélt, hogy az ő Felsége által kijelölt uj miniszterelnök megígérte, hogy a katonai javaslatokat többé itt nem tárgyaltatja. Ez meg lett Ígérve.. Tekintettel arra, hogy a mi törekvésünk odairányul, hogy az ország ezen súlyos gazdasági helyzetből kikerüljön, ez alkalommal hajlandók voltunk azon Ígéretet tenni, hogy a rendes katonai létszámot, a tavalyi létszámnak megszavazását keresztülengedjük; azonban — és most a magam véleményét és kijelentését teszem meg — a jövőre nézve, mikor előkerülnek őszszel ezen javaslatok, (Zajos felkiáltások a jobboldalon : Aha! íme ! Itt van!) még a rendes létszámot sem adjuk meg, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) egy szál katonát sem adunk nemzeti engedmények nélkül.« (TJgy van! TJgy van! jobbról.) Ez egészen világos megnyilatkozása a t. képviselő urnak; ez semmi egyéb feltételhez kötve nem volt, mint ahhoz, hogy a katonai javaslat tovább nem tárgyaltatik. Miután ezen tekintetben meg volt nyugtatva, azt vélte mondhatni, hogy ő a maga részéről sem tesz további nehézségeket azon szükséges törvényjavaslatok letárgyalása útjába, a mely javaslatok a ház asztalán feküsznek. Ezek után, azt hiszem, tökéletesen a ház Ítéletére bizhatom, (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) hogy mennyiben volt kérdésem jogosult. (Hosszantartó élénk helyeslés a jobboldalon.) Barabás Béla: Csak igen röviden jelentem ki és konstatálni akarom most már másodszor vagy harmadszor, hogy én azt a beszédet az igen t. miniszterelnök ur programmbeszéde előtt mondottam. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások : Az nem változtat a dolgon!) Kérem, ez tény, ezt nem lehet elvitatni és a mi fel lett olvasva, azzal én az őszi küzdelemre czéloztam. Azonban botor karczos az, a ki az őszi küzdelembe azzal akar belemenni, hogy okvetlenül leveretik. Minthogy a miniszterelnök ur másnapi programmbeszédéből . . . Holló Lajos: Természetes, ez a döntő itt! (TJgy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon. Hoszszantartó zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Tegyék kényszerzubbonyba a képviselő urakat! (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Barabás képviselő ur személyes kérdésben kivan nyilatkozni, erre joga van, méltóztassék őt meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Barabás Béla: Minthogy azt láttam, hogy őszi küzdelmünk feltétlenül meddő lesz, azért helyezkedtem arra az álláspontra, a melyen most vagyok, és én lelkem meggyőződésével (Zaj. Ellenmondások a jobboldalon.) — adja Isten, hogy rossz próféta legyek — azt hiszem, hogy nem fogunk őszszel sem a nemzeti követelményekkel előremenni egy lépéssel sem. (Zaj jobbról.) Elnök: E szerint, t. ház, áttérhetünk a napirendre, a melynek első tárgya az indítvány- és az interpellácziós-könyv felolvasása. Méltóztassanak ezt meghallgatni, s azután, ha esetleg több interpelláczió van, fogja a ház az interpelláczíók megtételének idejét meghatározni. (Helyeslés.) Dedovics György jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az inditványkönyvben nincsen ujabb bejegyzés. Az interpellácziós-könyvben pedig a múlt szombatról elmaradt egy interpelláczió, Nősz G-yula interpellácziója: Hokenlohe német herczegnek Szepes-Béla városánál tett birtokvásárlási ajánlata tárgyában, a belügyminiszterhez. Elnök: T. ház! miután csak egy interpelláczió van, ez a szokott időben, fél kettőkor fog megtétetni. Most pedig az ülést tiz perezre felfüggesztem.
