Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-302
198 302. országos ülés 1903 Julius 8-án, szerdán. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik most a napirend második tárgya, t. i. a vita folytatása a további teendők iránti intézkedésről. Mielőtt ezt megkezdenők, tudomására kell hoznom a t. háznak, hogy Nősz Gyula képviselő ur engem arról értesitett, hogy interpelláczióját nem fogja előadni. E szerint ma interpelláczió nem lesz. Trubinyi János jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél: T. képviselőház! Mint egy uj iránynak képviselője, mint egy oly párt képviselője szólalok most fel, a mely régóta nem volt ebben a házban képviselve, . . . (Felkiáltások jobbfelöl: Soh'sem lesz olyan párt!) Majd a jövő választások fogják megmutatni, hogy igenis képviselve leszünk itten, leszünk itt legalább 18—20-an, bármit fognak is csinálni. (Felkiáltások jobb felöl: Soiia! Hosszantartó zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Vlád Aurél: T. ház! Én azt hiszem, hogy a szólás joga minden képviselőt megillet Magyarország parlamentjében és valamint én meghallgattam mindenkit, ugy elvárom a t. túloldaltól, hogy engem is meghallgasson, hiszen engem egy választókerület küldött ide és a választókerület megvárhatja az uraktól, hogy képviselőjük szavát meghallgassák. (Felkiáltások jobbfelöl: De nem mondott semmit!) Rakovszky István: Nem is engedték, hogy mondjon valamit! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Vlád Aurél: Idéztem azt, hogy a román nemzetiségi pártnak a hive vagyok és ha engem megválasztottak annak a pártnak a programmjával, azt hiszem, szabad nekem azt itt jelezni. (Halljuk! Halljuk !) Áttérve a helyzetre és a miniszterelnök ur előterjesztésére (Halljuk! Halljuk!) mindenekelőtt konstatálni kivánom, hogy ha nem is volt egészen igaza gr. Zichy János képviselőtársamnak akkor, a mikor azt mondotta, hogy a magyar parlamentarizmus csődbe jutott, igaza van annyiban, hogy a parlamentarizmus fizetéseit mindenesetre beszüntette. (Mozgás jobbfelöl.) Annak igazolására, hogy a magyar parlamentarizmus fizetéseit tényleg beszüntette, elég legyen utalnom arra a körülményre, hogy nem tudta a katonai javaslatot beszállítani. Mindenesetre sajnos helyzet az, t. képviselőház, hogy ha a többség nem tudja akaratát a parlamentben keresztül vinni és az én szerény véleményem szerint annak, hogy ez az eset bekövetkezett, oka abban rejlik, hogy a parlamentarizmus nálunk meghamisittatott és hogy a kisebbség, a mely rendkívüli parlamenti eszközökkel küzdött, legalább is hivatkozhatik arra, hogy ez a többség nem fejezi hiven ki a nemzet többségét. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Élénk ellenmondások a jobboldalon.) Ez adja meg a kisebbségnek az erőt, (Zaj.) és hogyha önök azt akarják, hogy ezen a helyzeten javítsanak, akkor más mód erre nem kínálkozik, mint egy teljes rendszer-változás, egy olyan rendszer-változás, a mely a nemzetet abba a helyzetbe juttatja, hogy akaratát a választások alkalmával hiven ki is fejezze. (Halljuk ! Halljuk!) Ha önök azt akarják, hogy a parlamenti rend és béke helyreállíttassák, akkor tessék olyan parlamenti reformot létrehozni, akkor tessék olyan választásokat csinálni, a melyeken a nemzet ugy, a mint érez, kifejezhesse akaratát parlamentjében, mert én azt hiszem, hogy az a parlament nem fejezi ki hiven a nemzet akaratát, a melyből a nemzetiségek csaknem teljesen hiányoznak. B.Feilitzsch Arthur: Miért voltak passzivisták! Barta Ödön: A nép nem is volt passzivista, csak a vezetők! (Általános zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Vlád Aurél: Azt hiszem, hogy azok a képviselő urak, a kik régebben tagjai ennek a háznak, tudják, hogy voltak már ebben a házban román nemzetiségi képviselők is, de eljött a Tisza - rezsim és megbuktatta őket, eljött az a rezsim, a melylyel önök sem voltak megelégedve s a melylyel mi sem vagyunk megelégedve. Boncza Miklós : Passzivisták voltak! Vlád Aurél: Dehogy voltunk, a passzivitást kimondottuk kényszerűségből, kimondottuk azért, mert nem tudtunk egyetlenegy jelöltet sem megválasztani, mert zsandárral és bajonettel megakadályozták azt, hogy a mi választóink szavazhassanak. (Nagy za) és ellenmondások a jobboldalon.) Zboray Miklós: Nem is láttunk soha zsandárt választásnál! (Derültség balfelöl) Vlád Aurél: Akkor, amikor Pap Györgyöt, a függetlenségi pártnak egy tagját, a ki egyúttal román is volt, kibuktatták, ez fényes bizonyítékot szolgáltatott nekünk arra, hogy az alatt a kormány alatt és olyan választási rendszer mellett nincs mit keresnünk a választási küzdelemben. Ezért mondottuk ki a passzivitást. Elég rosszul tettük, mert ha láttuk is, hogy erőszakos eszközökkel küzd a kormány, nekünk fel kellett volna vennünk a küzdelmet és kényszeritenünk kellett volna a kormányt arra, hogy minden erőszakot alkalmazzon ellenünk, hogy joggal hivatkozhassunk arra, hogy ime kizárnak minket a parlamentből. (Zaj a jobboldalon.) B. Feilitzsch Arthur: Elnyomottak! Vlád Aurél: Igenis el vagyunk és el voltunk nyomva (Felkiáltások a jobboldalon: Hol ?) Igenis el vagyunk nyomva akkor, a mikor egy csaknem képtelen választási czenzust tartanak fenn csakis azért, mert attól félnek, hogy az erdélyi kerületekből nem fog annyi kormánypárti képviselő idekerülni, mint eddig. (Nagy zaj a jobboldalon.)
