Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-302

194 .302. országos ülés 1903 Julius 8-án, szerdán. máskép adtam szavamat, és csakis ugy és azért, mert biztam pártom határozatában és arra, mint egy sziklatalajra én legalább építhetni véltem. Engem szemrehányás nem érhet. (Altalános élénk helyeslés.) Hallom, hogy hátam mögött azt mondják, hogy a párt nem a mi elhatározásunkat, hanem eljárásunkat helyeselte. Barta Ferencz: Ez már csűrés-csavarás. (Mozgás.) Kossuth Ferencz: Eljárásunknak semmi értéke nincs, ha nem következik belőle elhatározás, mert azt az eljárásunkat, hogy gróf KhuenHéderváryval beszélgettünk, nem volt szüksége a pártnak helyeselni, mert azzal beszélgetünk, a kivel akarunk. (Helyeslés jobbfelöl.) Barta Ferencz: Nem is lehet elválasztani a kettőt egymástól. Kossuth Ferencz: Szükségem volt őszintén, lojálisán az elmondottakat előadni, mint olyan embernek, a ki egész életében iparkodott gyenge tehetsége szerint, de becsületesen teljesíteni kötelességét. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: T. képviselőház! Egy megjegyzést kell tennem. (Ralijuk! Halljak !) Az a felszólalás, a melyet Kossuth Ferencz t. képviselő úrtól most hallottunk, természetesen, csak a háznak, ha nem is kifejezetten kért, de nyilvánvaló egyhangú engedelmével történt, (Helyeslés.) különben nem férhetett volna bele a házszabályokba, a melyeknek megtartását nekem szorgalmaznom kell. Azért kérdeznem kell Komjáthy t. képviselő úrtól is. hogy minő ezimen kér szót. {Felkiáltások a ház 'minden oldalán: Meghallgat Juli!) Meg kell jegyeznem, hogy ezeknek a nagyérdekü dolgoknak a megbeszélésére a napirend úgyis alkalmat ad. Komjáthy Béla: Tisztelettel kérem a házat... (Felkiáltások: Megadjuk a szót! Halljuk-! Halljuk !) T. képviselőház! Napok óta szó van itt arról, a mi a mostani miniszterelnök ur és néhányunk között történt. Én ebben a vitában részt venni egyáltalában nem akartam, most azonban kénytelen vagyok egypár kijelentést tenni, mert ha ezt nem tenném, vétenék magam ellen, és vétenék az igazság ellen. (Halljuk! Halljuk!) Midőn mi a mostani miniszterelnök úrral beszélgetést folytattunk, én voltam az, a ki azonnal kijelentettem, hogy készséggel megyek bele a beszélgetésbe, azonban semmi paktum kötésére hajlandó nem vagyok, mert én már annak idejében — mint a képviselőház minden tagja tudja, — még a Bánffy-korban is minden paktumos eljárás ellen • tiltakoztam, mert más volt a véleményem. (Helyeslés.) A mi beszélgetésünket most sokan félremagyarázzák, sőt azt mondják, hogy vagy van adott szó, vagy nincs. Az én felfogásom szerint, ha valakivel szóba állunk, annak nem kell külön szót adni arra, hogy ki-ki állja az után a mit mond, (Helyeslés.) mert férfiak között elég a komoly megbeszélés, már az köti a férfit. Ha pedig bizonyos irányban összejönnek, akkor az, mint becsületes embert mindenképen köt. (Helyeslés jobbfelöl.) Kötelességem konstatálni, mindig saját meggyőződésemből indulva ki, hogy megbeszélésünknek a t. miniszterelnök ur tökéletesen eleget tett, mert én volnék az első, ha ellenkező meggyőződésben volnék, a ki irányában támadást intéznék. Meg kell még jegyeznem azt, hogy tisztán és kizárólag arról az egy dologról beszéltünk, és csak arra kell, hogy hivatkozzunk, hogy miképen lehet az országot a törvényenkivüli állapotból kihozni. Én egyáltalán véve a t. akkori bánnak programmját bírálat tárgyává nem akartam tenni, mert én magamat le nem köthettem, hogy esetlegesen ez ő programmpontjai felett bírálatot mondva, pártállásomat a jövőre lekössem. Drakulics Pál: Ez helyes! Komjáthy Béla: De miképen is jöhettünk volna mi abba a helyzetbe, hogy egy olyan politikus programmját elfogadjuk vagy bírálat tárgyává tegyük és vele esetlegesen némely irányban megállapodásra jussunk, a kivel a közjogi téren homlokegyenest ellenkező irányban haladunk? Drakulics Pál: Hiszen a függetlenségieknek nemzeti követelményekről nem is volna szabad beszélniök! Hisz önök önálló hadsereget akarnak ! Mi beszélhetünk arról, de önök nem. (Nagy zaj és ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Madarász Imre: Drakulicstól nem kérdezzük ! Krasznay Ferencz: Ne preskribáljon nekünk! Akkor is okosabb embert kérdeznénk. (Zaj, Elnök csenget.) Komjáthy Béla: Legyen meggyőződve arról a t. képviselőház minden tagja, hogy a t. miniszterelnök urnak minden olyan törekvésével szemben, a mely azon elvekbe ütközik, a melyeket én vallok, mindenkor a legerősebb harezot fogom folytatni. Hivatkozom magára a mostani igen t. miniszterelnök úrra, igaz-e, vagy nem, hogy beszélgetésünk befejezése után azt mondtam, midőn elbúcsúztunk: »Ez ugyan erre az időre a békejobb, mert az országot ki akarjuk ebből a helyzetből vezetni, de jegyezze meg magának, hogy a küzdőtéren még ádázabban fogunk harczolni, mint eddig, mert elveinkhez szigorúan ragaszkodunk!« Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Ez helyes! Elnök: Barabás Béla képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. A történtek után, azt hiszem, méltányos, hogy neki a szó megadassék. (Helyeslés.) Barabás Béla: T. képviselőház! Személyes kérdésben való felszólalásomnak indoka az, hogy Kossuth Ferencz t. képviselő ur, mikor elment a bánhoz, helyebben a deszignált miniszterelnök úrhoz, hogy tudomására hozza neki a párt meg-