Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-302
302. országos ülés 1903 Julius 8-án, szerdán. 189 váraszövetség? Létre jöhet az máskép, mint a két törvényhozás által elfogadott törvény alapján, a mely promulgáltatott ? Hiszen az az elv, a melyet a t. miniszterelnök ur itt hirdet, hogy a kormányok által megalkotott tarifa alapján már olybá kellene tekintenünk, mint hogyha megköttetett volna a vámszövetség, nyilván alkotmányellenes, és a törvény kijátszására czélzó princzipium, mert hiszen, — hogy példát hozzak fel a t. miniszterelnök urnak — a BadeniBánffy-féle egyezmény megköttetett a két kormány között, és soha sem lett belőle törvény, most meg azt látjuk, hogy a tavaly megkötött egyezmény egy morva egyetemen múlik. Hát mit tudom én, hogy Ausztriában mit fognak álmodni, hogy holnapután nem lesz-e egy másik egyetemről szó ? Ebből az egyezményből minden valószínűség szerint nem lesz törvény. Ha tehát vámszövetség nincsen, nincsen közös vámterület, mert az 1899 : XXX. törvényczikk világosan megmondja, hogy Magyarország az önálló vámterületi jog állapotának alapján áll; miután pedig vámszövetség létre nem jött, nincsen olyan terület, a melyre a régi autonóm tarifa, a mely csak szövetséges területre lehetne érvényes, egyáltalában fennállhatna. Nem lévén tehát vámszövetség, nincsen közös vámterület, nem állhat fenn a régi autonóm vámtarifa, és akkor meghatalmazásokról nem lehet beszélni, és egyáltatalában nem lehet másról beszélni, ezen paktum, ezen törvény alapján, mint csak arról, hogy be kell nyújtani a külön vámterületre szóló autonóm vámtarifát, mert itt semmiféle más megoldás nem létezik. És itt szeretném, ha igen t. képviselőtársam, Kossuth Ferencz is megmagyarázná, hogy e tekintetben mi az óhajtása. Elnök (csenget): A t. képviselő ur, nagyon túllépi azon határt, a melyet személyes kérdésben történt felszólalásnál szem előtt kell tartani. Polónyi Géza: Rögtön befejezem. Elnök: Bocsánatot kérek, személyes kérdésben, illetőleg félremagyarázott szavai értelmének helyreigazítása czimén kért és nyert a képviselő ur szót. Ezt az alkalmat nem lehet felhasználni a napirendhez tartozó tárgyat részletesen kimerítő beszéd elmondására. (Helyeslés jobbról. Ellenmondás balról.) Polónyi Géza: Belátom, hogy kissé hosszasabb voltam, de azt akartam demonstrálni, hogy a miniszterelnök urnak nyilatkozatai nem fedik azokat a nyilatkozatokat és ellenkeznek azokkal a feltételekkel, a melyeket a velünk való beszélgetése alkalmával tett, ennélfogva nincsen joga velünk szemben az adott szóra való hivatkozással élni. Egypár másodpercz alatt befejeztem volna, de ha a ház a türelmével való visszaélésnek tekinti, elállók a szótól. (Halljuk! Halljuk!) Csupán azért akarnám megvilágosítani a kérdést, mert az autonóm vámtarifa, a mely he van nyújtva, egy közös autonóm vámterületre szóló autonóm vámtarifa. Már pedig autonóm külön vámtarifát a nélkül, hogy Ausztriával szemben is tartalmazná az a vámtételeket, én a magam részéről nem képzelhetek. Igaz, hogy az autonóm vámtarifa minden országgal szemben tartalmaz vámtételeket, de nem tartalmaz vámsorompó nélküli vámtételeket, és itt van a lényeg. És én félek attól, hogy majd a későbbi tárgyalások során, mint innen jött paktumra fognak erre hivatkozni, hogy t. i. mi segédkezet akartunk nyújtani az 1899 : XXX. törvényczikk módosításához, és esetleg teljes viszonossági recziproczitási klauzulával a közös vámterületi állapot fentartásához. Azért is szeretném, hogy precziziroztassék ez az álláspont. Röviden reasszumálom azokat, a miket mondani akartam. (Halljuk! Halljuk!) A t, miniszterelnök urnak sem a kiegyezésre, sem a házszabályok revíziójára, sem a ház feloszlatására vonatkozó nyilatkozatai nem felelnek meg azon beszélgetések tartalmának, a melyeket velünk folytatni volt szíves. Azonkívül ott van az 1899- XXX. törvényczikkre vonatkozó álláspontja, mely törvényczikk fundamentaliter biztosítja, hogy ez a törvény sem nem módosítható, sem meg nem változtatható máskép, mint az összes faktoroknak hozzájárulásával, E tekintetben pedig a t. miniszterelnök urnak a beszédei egyenesen az ellenkezőre utalnak. Azért én a magam részéről — ne vegye rossz néven a t. miniszterelnök ur — kénytelen vagyok oda konkludálni, hogy miután a miket beszédeiben mondott, nem fedezik azon nyilatkozatokat, melyeket a velünk való beszélgetésekben tett, ennek folytán én jogosítottnak tartom magam minden fegyverrel élni a t. miniszterelnök ur kormányzása ellen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: T, ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, nem lesz nehéz megvilágítani, hogy az, a mit múltkori beszédemben mondottam, tökéletesen megfelel annak, a mit megbeszéléseink alkalmával volt alkalmam kinyilatkoztatni és remélem, hogy azok után, a miket most fogok elmondani, maga a t. képviselő ur is be fogja látni, hogy nincsen ellentét azok közt, a miket akkor mondtam és azok közt. a miket később mondtam. Mindenekelőtt azt mondja a t. képviselő ur, hogy az országgyűlés feloszlatásának kérdését, mivel, ugy emlékszem, hogy megbeszélésünk folyamán is ő intézett hozzám erre vonatkozólag kérdést, hogyan fogom én fel. Akkor is azt kérdezte, ugy. mint most:mi beszédében, vájjon szándékozom-e a felhatalmazási törvényt, mert csak erről lehet szó, a képviselőház feloszlatására felhasználni, igen vagy nem ? Én akkor határozottan nemmel feleltem a képviselő urnak, és ma sem mondok egyebet, mint hogy állom azt. (Elénk helyeslés.) A t. képviselő ur egy szót kifogásol abban, a mit múltkori beszédemben mondtam, mintha