Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-301

301. országos ülés 1903 Julius 7-én, kedden. 183 nézni az ellenzéket. Mi is dolgozunk, de a bank nem közelíti meg az itt levő szunnyadozó erőket és tehetségeket, pedig itt is vannak pénzügyi kapaczitások. De kerüli őket, mert mi nem vagyunk képesek előnyöket adni, s az összeköttetés velünk csak hátránynyal jár. Javított ezen az inkompatibilitási törvény, de mindent nem tett és az által, hogy a t. képviselő urak, mint fiatal gyermekek, miniszterek hozzátartozói majdnem a gyerrnekszobából idecsöppennek és amellett belecsöppennek egy-egy bankba is, közgazdasági tudományukat fejleszteni, (Igás! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt meglett férfiak vannak; tanultunk talán mi is egy kis közgazdaságot, és gondolom, itt senkihez sem jöttek, senkinél sem kopogtattak, hogy közgazdasági tudásukat az ország érdekében szélesbitsék, nem jött ide senki, hogy a mi erőnket is használjuk. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. képviselő ur! Akkor, a mikor mi a jogos kritikát gyakoroljuk, a mikor mi nem nevezünk meg személyeket, hanem mindig többesszámban beszélünk, hogy valamennyi, a kit érint, lássa, hogy az ellenzék a kötelességét teljesiti azzal, hogy ellenőrzést gyakorol, akkor ebből személyes kérdést kovácsolni nem lehet. Végül még egyet, t. képviselő ur. Emlékeztetem a képviselő urat arra, a mit én egy izben itt mondottam: ennek a szabadelvű rendszernek az az átka és az a bűne, hogy a szabadelvű államférfiaknak bölcsője a bank és koporsója a bank, (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) a bankból jönnek és a bankba mennek vissza — tisztelet a kivételeknek. A t. képviselő ur is igy tett. Itt van előttem Zboray Miklós t. barátom egyik felszólalása, a ki a biztosítási törvényről előterjesztett interpellácziója alkalmából arra a kérdésre, hogy miért nem terjesztik be a biztosítási törvényt, azt mondotta, hogy hiszen . . . Hegedüs Sándor: Ki mondta!? Rakovszky István: Zboray! .. . » Kérem, ma is üresen áll az állása a miniszter urnak, nincs az betöltve, olyan az, mint az a kocsi, a melyben ül valaki, és azután kiszáll, és kiséri a kocsi, hogy mikor méltóztatik neki újból beszállni.* Erre a t. miniszter ur azt mondta, hogy ő magának azokat az állásokat fenn nem tartotta. Igaza is volt. Hogy ő ezt helytelennek tartja. Igaza is volt. De Zboray Miklós t. barátom abban tévedett, hogy ő egyszerű kocsinak; fiakkernek nevezte azt, a mi üresen megy a t. képviselő ur után. Nem, ez nem fiakker, ez nem egyszerű kocsi, ez egy omnibusz (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) és annak az a tulajdonsága, hogy nyolez személyre van benne hely, de tizenkettőt is belevesznek. És a mikor a t. képviselő ur odahagyta a miniszteri széket, egy kicsit összeszoronkodtak azok, a kik benn ültek, támadt egy hely, és a t, képviselő ur a szokott helyét ismét elfoglalta. A t. képviselő ur az Escompte-banknak lett a tagja nyomban, mikor a miniszteri székről lemondott. A t. képviselő ur az Escopmte bankban lemondott, mikor az inkompatibilitási törvényt meghozták! Hegedüs Sándor: Tévedés! Rakovszky István: Legyen nyugodt a képviselő ur, énebben »fachmann« vagyok, iDerültség a bal-és a szélsöbaloldalon.) mert az inkompatibilis urakat mindig

r

szemmel tartom! Készen vagyunk! Én meg vagyok győződve róla, hogy a t. képviselő ur korrekt úton szerezte a vagyonát, semmi közöm hozzá. Hanem azt, hogy ott azokon a padokon nagyon sokan szerezték a vagyonukat akkor, a mikor a politikai porondon a másik oldalon levők nemcsak, hogy nem szerzik, de vesztik a vagyonukat, eszembe juttatja a t. képviselő ur egy régi és igen jó pajtásának, Csernatony Lajosnak a mondását, a ki egyszer odamondta Lónyay miniszternek, hogy akkor, a mikor az ország szegényedik, mindenkinek joga van gazdagodni, csak a miniszter urnak nem. T. képviselő ur, olyan nyomorult, olyan szegény, olyan szerencsétlen ez az ország gazdasági tekintetben, morális tekintetben és minden tekintetben, sohasem volt ilyen, mint ma; és akkor én is azt kiáltom oda a szabadelvű pártnak: Uraim! Az önök vagyona, mely máról holnapra támad, helyesen, korrektül, jól lehet szerezve, de akkor, a mikor az ország szegényedik, mindenkinek van joga gazdagodni,' csak nekünk itten, a kik itt az ország dolgait intézzük, nincs jogunk gazdagodni. (rAénk helyeslés a baloldalon.) Hegedüs Sándor: Engedje meg a t. ház, hogy tisztán csak rektifikáczióra szorítkozva, azokra az ellenvetésekre, a melyeket Zboray és Rakovszky képviselő urak imént előadtak, megtegyem megjegyzéseimet. (Halljuk! Halljuk!) Zboray képviselő ur legelőször Baross Gáborra hivatkozott. Hát nézze meg a képviselő ur beszédemet; nem mondtam, hogy szerződést kötött, hanem azt mondtam, hogy azt az üzletet, s illetőleg azokat az előnyöket és kedvezményeket, a melyek a szállitással összeköttetésben vannak, és pedig a déli-gyümölcs szállítása tekintetében, ő hozta be. Mert mire reflektáltam akkor ? Arra, hogy az az átalánydolog, az a premiális dolog meg volt állapítva tonna-alapon. Minthogy ez a szállitással kezdődött, tehát akkor nem társaságoknak, hanem egyénenkint volt a kedvezmény megadva. Én azt mondtam, hogy az a rendszer volt az, a mely nélkül nem is jött volna létre ez a nagy déligyümölcs- szállítás és nagy üzlet, ha ezek az előnyök nem biztosíttattak volna nagyobb mennyiségek szállításánál. Ezt mondtam és sem többet, sem pedig kevesebbet. A mi már most a szerződést illeti, megint kihagyta nevemet és ugy tüntette fel a dolgot — a ki oda figyelt, észrevehette — mint hogy ha már az 1898-ki szerződés, a mely alapszer-