Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-301

184 301. országos ülés 1903 Julius 7-én, kedden. ződés, az én művem lenne. Bebizonyítottam, hogy az épen egy esztendővel előbb létesült; hozzátettem azonban, hogy ez árnyat t. hivatali elődömre nem vet, egyszerűen azért, mert azt magam is jónak tartom. Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy igen ám, de csak négy vagy öt czikkre terjedt ki a kedvezmény. Ebben ajaposan téved. Zboray Miklós: Állom! Hegedüs Sándor: Ha állja a képviselő ur, vegye tudomásul, hogy én ezt az egy dolgot — miután az ember emlékezetéből nem tudhat mindent és — kértem a minisztériumot, hogy az erre vonatkozó adatokat bocsássa ezúttal rendelkezésemre — hiszen csak az én dolgomról van szó — és, miután megkaptam az aktákat, állításomat bebizonyítom. (Halljuk! Halljuk!) A dolog ugy áll, hogy az 1898. április 7-én kötött szerződésben 62 czikk van és az ugyanazon szerződés június 24-én kelt függelékében 49 czikk: ez összesen 111 czikk, ugy, hogy én alattam tulajdonképen 28-czal szaporodott csak ezen czikkek száma. De azt is megmondom, hogy milyen természetű czikkek ezek, valamint, hogy milyen alapelv szerint történtek ezek a kivételek. (Halljuk ! Halljuk!) Az alapelv az volt, hogy ezek a czikkek nem lehetnek olyanok, a melyek bármely hazai terméknek versenyt csinálnak; tehát kizárólag egy uj üzletág teremtetik meg ezen az utón, a mely általában sem a termelőknek, sem a kereskedőnek Magyarországon kárt nem csinál. Ha olyan sokat emlegeti a képviselő ur a speditőrök kárát, hát erre vonatkozólag megengedem, hogy talán már túlélte magát ez az intézmény — én utóvégre ezt nem látom, de lehet valaki ebben a meggyőződésben — de arról legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy valamint azelőtt ott voltak a speditőrök és mégsem fejlődött ki a forgalom, épen ugy, ha nem történt volna elvileg és szerződésileg Baross és a későbbi miniszterek utján intézkedés, ez a dolog soha nem fejlődött volna ki. Azt elismerem, hogy e miatt a fiumei speditőrök egyike-másika veszteséget szenvedett; más nem, ez igy áll; már pedig, ha ez így áll, eo ipse minden okoskodás elesik arra vonatkozólag, a mely itt a megkárosításra vagy protekczióra nézve felhozatott. Utóvégre ezt a szót nem használta, de, azon intézetek igazgatóit felsorolván, azt mondta Zboray képviselő ur, hogy én is ott voltam, a mi megint nem áll, mert az Escompte-bank nem ezen három intézet egyike. Mondottam, hogy miniszterségem második vagy harmadik félévére vonatkozik ez a szerződés; tehát ezt ezzel összeköttetésbe hozni nem lehet. Azt hiszem, hogy Zboray képviselő urnak még csak egyik megjegyzésére kell válaszolnom, t. i. arra, mely a szerződésszegésre vonatkozik. Ez nagyon kényes és fontos kérdés. Egyoldalú informáczió utján lehet ugyan állítani, hogy ez szerződésszegés volt, de bocsánatot kérek, egy miniszter meg kell, hogy kérdezze szakértőit és épen azok a szakértők, a kiknek egy részét a t. képviselő ur felsorolta, azt mondták, hogy ez nem oly világos dolog, hogy ezt meg kell állapítani preczize, mert ha perre kerülne a dolog, akkor nem tudni biztosan, hogy azt meglehetne-e nyerni. Természetes dolog tehát, hogy elsősorban ezt kellett szabályozni és az ellenőrzés módját megállapítani, s ezt tettem. Ez volt az ok, nem pedig holmi különös tekintet. Már most méltóztassanak megengedni, hogy pár szóval reflektáljak Rakovszky képviselő ur megjegyzéseire. A képviselő ,ur először is foglalkozott az én állásaimmal. Két banknál voltam Széll Kálmánnal együtt és egy takarékpénztárnál. Más bankintézetnél nem voltam. Tehát nem 23, hanem 3 állásban voltam. Másodszor nem kötöttem ki állásaim fentartását, a mint miniszter lettem, bár igaz, hogy legjobb barátaim tanácsára visszamentem az Escomptebankhoz. Azonban csak két és fél hónapig voltam ott. A mint megtudtam, hogy a Forgalmi Bank részvényei az Escompte-banknál vannak, beadtam a lemondásomat. Az inkompatibilitási ügy októberben került elő, ez pedig Julius 17-én történt. Az állás elfoglalásánál tehát semmi más nem vezetett, mint tisztán az, hogy ugyanazon állással tiszteltek meg, a melyben azelőtt voltam, a lemondásnál pedig nem az inkompatibilitási bejelentés vezetett, hanem csupán meggyőződésem. Különben megjegyzem, hogy furcsa gondolkozási módra vall az az okoskodás, hogy ha valaki miniszter, arra korábbi működése okvetlen befolyással van. Később miniszterségem után pedig olyan helyre mentem, a hol az államtitkoknak hasznát egyáltalában nem vehettem. Ma pedig, t. ház, egyáltalában semmiféle olyan intézetnél nem vagyok, a hol állami Összeköttetés utján a legkisebb ingerencziát is lehetne gyakorolni és igy az a czélzás, hogy az ember később veheti annak hasznát, hogy miniszter volt, reám egyáltalán nem vonatkozhatik. A mi a viczinális vasutakat illeti, kijelentem, hogy soha semmiféle viczinális vasútra konczessziót nem szereztem, . . . Rakovszky István: Éem is mondtam. Hegedüs Sándor: Várjon csak egy kissé. Általában soha semmiféle összeköttetésben nem voltam a viczinális vasutakat illetőleg. Nem a pénzügyi bizottságban tárgyalták ezeket az ügyeket elsősorban, hanem mindig a közlekedésügyi bizottságban és a pénzügyi bizottságban sablonszerüleg azt nézték, hogy a törvénynek, melyet még Baross Gábor hozott, megfelelnek-e a feltételek. A finanszírozás egyáltalában nem szerepelt ott. Miért ? Mert a finanszírozás ellenőrzése és megállapítása a törvény értelmében egyedül és kizárólag a pénzügyminiszter hatáskörébe tartozik. En ott ritkán is referáltam ilyen dolgot, mert mindig a közlekedési bizott-