Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-301

301. országos ülés 19 mivel egész jóhiszeműséggel méltóztatnak előállani, hogy várjuk meg a t. miniszterelnök urnak politikai nyilatkozatait és akkor határozzuk el, hogy kövessük-e őt, hanem abból kell kiindulni : tudom, látom, ismerem a leendő kormány politikai irányát, tehát követem. (Elénk helyeslés a szelsöhaloldahn.) Minden más irány lealázás magára a kormányzó pártra, midőn ő neki vezért jelölnek ki, a kinek politikai múltja nincs, a ki távol volt a politikai, küzdelmektől, a kinek politikai irányát csak a jövendő kifejlődések mutathatnák meg. (Ugy van! a szélsobaloldqlon.) De még egy szempont van, t. képviselőház, és ez az, hogy az ő ideküldetése bekövetkezett egy kormányelnök bukása után, a mely kormányelnök személye iránt, politikája iránt az egész szabadelvű többség osztatlan bizalommal viseltetett. A midőn a miniszterelnök ur tehát azt mondja, hogy ő a Széli-féle politikát követi, lehetetlenség azt az aggodalmat nem táplálnunk, hogy az ő iránya nem fedi mégsem ezt a politikát. Hiszen épen Széll elejtése árán lépett a miniszterelnöki székbe. Az ő kormányalakítása tehát egy czélzatot rejt magában, melynél fogva ide küldetik Magyarország kormányzó székébe a Horvátország báni méltóságát húsz éven keresztül betöltött politikus, ide küldetik, hogy ebben az országban azokat a politikai törekvéseket, a melyek elragadták a lelkeket, az ő sima eszközeivel, az ő ismert politikájával elhárítsa, letörje és megsemmisítse. Ebben a czélzatban, ideküldetésének czélzatában rejlik, t. miniszterelnök ur és nem az ön személyében, személye iránti ellenszenvben az, hogy mi az ő küldetését alkotmányos jellegűnek el nem ismerhetjük. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) De, t. képviselőház, a személyi vonatkozásoktól eltekintve, azt a politikai czélzatot, és azt a politikai tendencziát is kell vizsgálni, a melyet a miniszterelnök ur programmbeszédében és tegnapi beszédében is kifejtett. (Halljuk! Halljul!) 0 megszüntetendőnek tartja a válságot, de mintha egy egészen idegen világban élt volna, ennek a válságnak előidézésével és okaival valósággal nem foglalkozik. O megszüntetni kívánja a láznak tüneteit, de az a kór és az a baj, a mely azt előidézte, mintha az ő szemeiben nem is léteznék, azt komoly figyelemre méltatni nem kívánja. Hiszen 1867 óta mindanynyian tudjuk, hogy nem volt olyan megrázó, a lelkeket annyira magával ragadó küzdelem, mint épen most, nem volt az a széles politikai körre kiterjedő meggyőződés, hogy azok a jogok, a melyek szunnyadoztak az 1867-iki törvényben és a melyeknek érvényesülését politikai körülmények megakadályozták, hogy ezeknek a jogoknak érvényesürmök kell a nemzet életösztönéből kifolyólag, érvényesülniük kell az ország határain belül, ezek azok a jogok, a melyek az ország nyelvére, jelvényére és az ország szuverenitásának elismerésére vonatkoznak. (Igaz! Ugy van! a KÉPVH. ífAPLÓ, 1901 1906. XVII. KÖTET, I július 7-én, kedden. .169 szélsobaloldalon.) Ez megragadta a lelkeket, t. képviselőház. Pártkülönbség nélkül jöttek ide országos küldöttségek, maga az egész szabadelvű tábor megmozdult, szétbomlottak a szoros pártkeretek és kiemelkedtek lelkes hazafias csoportok, a melyek a nemzeti követelések érvényesítésében világosan hozzánk állottak és velünk együtt követelték azoknak az érvényesülését. A t. miniszterelnök ur egyszerűen azt mondja, a logika minden szabályainak megsértésével, hogy ezen küzdelmet, a nemzetnek ezen felbuzdulását hagyjuk abba, álljunk el e követelésektől, mert Ő megszüntette azon alkalmi okot, a mely ezeket a nemzeti követeléseket felkeltette, a mennyiben a katonai követeléseket felfüggeszti bizonyos időre ebben az országban. Én igazságos akarok lenni, a személyeskedésnek, a kötekedésnek minden látszatát szeretném magamtól elhárítani, de igazsággal és objektív mérlegeléssel szeretném megbirálni a miniszterelnök ur állásfoglalásának jogosult vagy jogosulatlan voltát. Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy a katonai követelések, a melyek tényleg alkalmi okul szolgáltak ezen követelések felkeltésére, egy időre legalább függőben fognak tartatni. Ez, t. képviselőház már, magában véve is a valósággal ellenkezik. Mert miből keletkezett a harcz ? Méltóztassanak csak figyelemmel lenni magának ennek az egész dolognak a genezisére. Abból keletkezett, hogy a katonai kormányzat körülbelül egy évvel ezelőtt a delegáczióban előállt azzal, hogy a katonai felszereléseknek egy nagy, tekintélyes része, az ágyufelszerelés elavult, azoknak helyébe ujabb, nagy költségekkel járó beszerzéseket kell tenni. Évenkint 40 millió koronára becsülték azokat az összegeket, a melyeket a költségvetésbe be kell állítani és annak első részét, a 38 millió koronát az uj taraczkütegek beszerzésére, mindjárt be is állították az előttünk fekvő költségvetésbe és annak megszavazását követelik. Csak azután jött a második verzió, hogy mivel az uj ágyukat felállítják, ezeknek megfelelő legénységet is kell beállítani. Elsősorban kérték a póttartalókból, másodszor az ujonczlétszám felemeléséből. A midőn tehát a miniszterelnök ur azt mondja, hogy szüntessük meg a harezot, mert a kormány elállt a katonai követelésektől, ez, bocsánatot kérek, bizonyos mértékben szavakkal való játszás, mert a pénz és anyagi áldozatoknak tekintélyes részét, a mely az uj ágyukkal való felszerelést kívánja, sem el nem ejtették, sem fel nem függesztették, sőt, a mint mondtam, be is állították az előttünk fekvő költségvetésbe. Igaz, hogy a delegáczió ezt már elfogadta, de a delegácziók csak számszerűleg állítják be a költségeket a költségvetésbe és azoknak megszavazása vagy meg nem szavazása egyedül a magyar törvényhozás joga. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Tehát csakis az ujonczlétszámra vonatkozó követelés egyelőre való felfüggesztéséről 22