Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-301

170 301. országos ülés 1903 Julius 1-én, kedden. van szó. De ennél méltóztassék minden komoly politikusnak számba venni azokat a lehetőségeket, a melyek erről az oldalról mindig hangoztatnak. Milyen irányban idézett elő ez a harcz kellemetlen elváltozásokat? Előidézte, hogy a dinasztia és a nemzet közt a viszony szigorú és erős mérlegelés és bírálat tárgyává tétetett. Előidézte a korona részéről a nemzet iránt való elhidegülést, tőlünk való elfordulást és a nemzetben is ezeknek a szívós ellenállásoknak következményeképen a koronával szemben bizonyos elhidegülést lehetett látni. Milyen lojális érzelemmel akarják ezeket a harczokat egy év múlva megújítani s ez által ezt az ürt, a mely most keletkezett, nemhogy áthidalni, vagy betölteni, hanem évek hosszú során keresztül csak szélesíteni ? Milyen érdekből akarják most ezt a harczot felfüggeszteni, hogy az néhány hónap múlva, az ország nagy válságának ismételt előidézésében újra felújíttassák ? Hiszen ha tudják, hogy a krizis beállott, hogy az ország gazdaságilag hátrányos helyzetbe sodortatott, ha érzik, mindennek anyagi következményeit, akkor lehetetlenség, hogy ennek megújítására törekedjenek, mert minden komoly politikusnak az kell, hogy legyen a törekvése, hogy oly megoldást keressen, a mely egyszersmindenkorra véget vessen ennek a krízisnek és a politikai életben olyan helyzetet teremtsen, a mely ugy a dinasztiát, mint a nemzetet megnyugvásra és békés munkára vezesse. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök urnak ebből az okoskodásából egy körülményt különösen nem szabad kihagynia, t. i. azt, hogy, a kik ezt a harczot kezdették, ezt komoly politikai czélokból tették, abból a szempontból, hogy ezek a jogok valósággal érvényesüljenek. Az ő elbírálásuknál, azt hiszem, fontos szempont az, hogy vájjon az az idő, a melyet a miniszterelnök ur fog kijelölni a küzdelem idejére, alkalmasabb lesz-e és vájjon azok az eszközök, a melyek akkor rendelkezésre fognak állani, jobbak lesznek-e a czél elérésére a maiaknál. Hogyha ez a nemzeti küzdelem nem méltattatik felülről figyelemre, ha nem méltattatik annyira, hogy ezzel szemben a korona részéről a mi jogaink elismerése tekintetében nyilatkozat tétessék, akkor az az elhatározás van meg, hogy velünk szemben a harczot a legkíméletlenebb eszközökkel vegyék fel, hogy ezeket a törekvéseket a nemzet lelkéből kiirtsák s ezeknek megvalósítása elé elháríthatatlan akadályokat gördítsenek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Méltóztassanak figyelembe venni, hogy mi, a kik helyt álltunk eddig, odanyujtbatjuk-e ezeket az eszközöket a kormánynak, hogy ne a mostani szituáczióban oldja meg a kérdést, hanem akkor, a mikor már kellő előkészülettel veheti fel a harezot és a küzdelmet velünk szemben? Hogy ha akkor jöttek volna a küzdelem elejtésével, vagy felfüggesztésével, a mig nem következett be a miniszterválság és nem következett be a törvénytelen állapotba való menetel, akkor lehetett volna szó arról, hogy felfüggeszszük, vagy elejtsük azokat a politikai követeléseket, a melyeket most a nemzeti jogok alapján kívánunk. De ha ezt most kívánják tőlünk, ez nem jelentene mást, mint hogy a nemzet fél egy betörő hatalomnak az üldözésétől. Mig az ellenség be nem tört az ország határaiba, a nemzet elállhat az ellenállásnak és szervezkedésnek munkájától, de midőn az ellenség hónapokon keresztül már itt pusztított, a mikor a mi támadásunk és ellenállásunk után szorult hadi állásba került, mikor saját hadállása megingott, akkor mi ebből a szorult állapotból kiereszszük az ellenséget azon világos feltétel alatt, hogy majd hónapok után egy kedvező hadállás mellett a harezot ő újra felvegye ellenünk, (Igaz

I Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ez, t. képviselőház, a politikai küzdelemben oly csekély iskolázottságnak adná tanújelét és az eszközöknek, szerintem, oly könnyelmű felhasználását jelentené, a mit tőlünk lojálisán kívánni nem is lehet. {Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ne méltóztassék azt sohasem elfelejteni, hogy mi tulaj donképen csak csekély részesei, csak a parlamentbe előretolt harezosai vagyunk ennek a küzdelemnek, és ennek nagy, tömör hadsorai vannak széles ez országban, a polgárságnak, a népnek, az előkelőségnek köreiben. Hiszen csak néhány héttel ezelőtt láttuk fényes tanújelét ennek, a mely a kormányra, de talán még a katonai körökre is mély behatást gyakorolt, és a melyet nekünk épen nem szabad figyelmen kivül hagynunk: midőn Pest vármegye közgyűlési termeiben miniszterviselt emberek, ő Felsége titkos tanácsosai, kormánypárti képviselők egyhangú felbuzdulás alapján állították fel a nemzeti követelményeket, mint elengedhetetlen feltételeket. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mi, ismétlem, csak csekély részesei vagyunk ennek a küzdelemnek, de a nemzet széles körei vannak mögöttünk. Annyira, hogy ugy mondjam, demaszkirozták magukat épen a túloldalon ülő képviselő urak is, hogy a mi félreállásunk nem is volna lehetséges a nélkül, hogy a harcz többi részeseit ki ne szolgáltassuk olyan törekvéseknek és olyan üldözéseknek, a melyeknek őket kiszolgáltatni nem volna helyes és korrekt dolog. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Más oldalon beszélnek a szótartásnak szerintem is tiszteletreméltó kötelességeiről. Erre ki fogok később térni. De a hadviselésnek is meg vannak a maga honnett szabályai, a maga erkölcsi követelései és ezek között első az, hogy, ha elkezdtük a harezot, a harczban nem lehet visszavonulni, ugy, hogy a küzdőtéren hagyjuk azokat, a kik a mi felhívásunkra, biztató szavunkra, és a mi lelkesedésünket látva, állottak csatasorba. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Semmi erkölcsi vonatkozásban nem áll ez a dolog, —