Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-294
29í, országos ülés 1903 június 25-én, csütörtökön. 11 Elnök (csenget): Ha valaki e házban politikailag megtámadtatott, nemcsak a házszabály, de a méltányosság is követeli, hogy őt meghallgassák. (Helyeslés a jobboldalon.) Tisza István gróf: , . . miután, mondom, megbízatásom eredményre nem vezetett, nem is juthattam abba a szerencsés helyzetbe, hogy mint ő Felségének felelős tanácsossá, közjogi felelőséggel fedezhessem a kiküldetésemmel kapcsolatos tényeket; a dolog természeténél fogva tehát itt közjogi felelőségem nem,, de igenis morális felelőségem, politikai felelőségem ennél az akcziónál teljes mértékben angazsirozva van. (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ennek folytán kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a megoldásnak azon útját, a melynek megkísérlésére azután megbízást nyertem, én ajánlottam a koronának. Ugron Gábor: Akasztófával, vagy a nélkül! (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon ; Halljuk,! Halljak! Elnök csenget.) Tisza István gróf: Nem idegen tanácsosok szavára hallgatott tehát a korona, midőn ezen megbízást megadta, de egy magyar embernek tanácsára, a ki hajlandó lett volna ezért a teljes alkotmányos felelőséget viselni. (Zaj a baloldalon.) A mi már most magát a megbízás tartalmát illeti, én előre bocsátott kijelentésemhez képest, sem annak fejtegetésébe, sem annak vitatásába jelenleg nem. bocsátkozom, hogy az az ut, a melyre lépnem meggyőződésem parancsolta, helyes volt-e vagy helytelen; egyet azonban konstatálnom kell. (Halljuk! Halljuk!) Ez az ut minden izében parlamentáris és alkotmányos volt. (Elénk ellenmondások a baloldalon.) Ugron Gábor: Gondoljuk ! Zsandár és csendőr! (Zaj a baloldalon.) Gr. Tisza István: Soha máskép eljárni nem akartam, mint támaszkodva az alkotmányos többség jogos hatalmára, és hogy ez igy áll, arról meggyőződhettek a t. képviselő urak abból, hogy abban a pillanatban hálás köszönettel visszaadtam megbízatásomat, a melyben meggyőződtem róla, hogy ez apraemissa hiányzik, hogy a magyar parlament alkotmányos többségének bizalmát erre az akczióra megnyerni nem sikerült. (Mozgás balfelöl.) Méltóztassanak nekem megengedni — ítéljenek az eljárás czélszerüsége vagy czélszerütlensége felett bölcs belátásuk szerint — de ha egyszer abban a meggyőződésben voltam, hogy ez^ az ut az ország érdekében a leghelyesebb: (Elénk ellenmondások a baloldalon.) azt hiszem, kötelességet teljesítettem akkor is, midőn ezen útnak követését megkíséreltem, de kötelességet teljesítettem akkor is, a midőn belátva, hogy ez az út kellő támogatás.hiányában nem követhető . . . (Nagy zaj balfelöl.) Rakovszky István: A parlamentben hallottuk volna! (Mozgás és felkiáltások jobb felöl: Halljuk! Halljuk. 1 ) Gr. Tisza István: . . . a legrövidebb idő alatt visszaadtam a reám nézve megtisztelő megbízást és kötelességemhez képest azon véleményemnek adtam kifejezést és azon kérést intéztem a koronához, hogy a bonyodalmaknak békés elintézésére igyekezzék módot keresni és találni, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Én tehát azért az egész szereplésért, a melyben részem volt ez ügyben, teljes lelki nyugalommal vállalom és viselem a felelőséget. (Zajos tetszés, helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Zaj bálfelölj Elnök: Szólásra következik Polónyi képviselő ur! Polónyi Géza: T. képviselőház! Miután én is egyike vagyok azoknak, a kik a képviselőház elnapolási határozatával szemben szükségét láttuk annak, hogy az országgyűlés összehivassék, politikai felelőségem érzetében kötelességemnek tartom azon indokokra, melyeket Barabás t. képviselőtársam előterjesztett az összehívás szempontjából elfoglalt álláspontunknak indokolására, bővebben is kiterjeszkedni. Már előre is bejelentem, hogy ez a kötelesség az adott politikai helyzetben talán nem is kényszerítene a felszólalásra, hanem inkább kényszerit felszólalásra az, hogy itt a képviselőházban egy pillanatig se lehessen kétség az iránt, hogy a függetlenségi és 48-as párt és a horvát bán között történtek tekintetében félreértések forognak fenn, a melyeket tisztázni kötelességünk. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Mielőtt tárgyamra áttérnék, két dolgot az előttem felszólalók beszéde alapján rögtön konstatálnom kell. Az egyik dolog az, hogy én nagy figyelemmel kisértem gróf Tisza István képviselő urnak személyes kérdésben adott' felszólalását. Még foglalkozni fogok vele beszédem folyamán is, bár röviden, de itt és most csak annyit kívánok konstatálni, hogyha jól értettem felszólalását, — pedig nagy figyelemmel kisértem — a t. képviselő ur azon czimen kért szót, hogy Barabás Béla t. képviselőtársamnak azon vádjával szemben, hogy az ő megbízatása az erőszak kormányzatát jelentette, magát védelmezze. Én, ismétlem, figyelemmel kisértem felszólalását és abban azt, hogy az ő kormányzata az erőszak kormányzatát nem jelentette volna, nem találtam, hanem találtam azt a mentséget, hogy az erőszakot parlamentáris formák között kívánta volna végrehajtani. Hogy miként érhető parlamentáris kormányzat és formák mellett az erőszak, azzal a t. képviselő ur adós maradt; miért, az ő dolga. A másik dolog, a mit konstatálnom kell, hogy a t. volt és még eddig fel nem mentett miniszterelnök ur az ő beszédében a korona tekintélye és fensége tekintetében egy panegirist tartott. Olyan formában tette azt, minthp. az ellenünk szólana. T. képviselőház ! (Igaz! Ugy ián! a szélsöbaloldalon.) A korona tekintélyét, 2*
