Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-294

12 29í. országos ülés Í903 június 35-én, csütörtökön. méltóságát velünk szemben a t. volt miniszterelnök urnak védelmeznie felesleges munka volt. Mert azt e helyről senki meg nem támadta. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hanem, t. képviselőház, a mi ülésösszehiväsi nyilatkozatunknak épen az volt a lényeges, egyik legfőbb czélja, hogy a koronát felvilágosítsuk az iránt, hogy a korona tekintélye a nép szeretetén és a nép akaratán nyugszik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az a tekintély pedig nem emelkedik, ha a korona távol a nemzettől, idegen tanácsosoktól körülvéve dönt a nemzetnek sorsa felett. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A modern alkotmányok szerint, t. képviselőház, a monarchikus államforma nem jelenti többé a középkori monarchiát. A király nem ura, hanem első szolgája a nemzetnek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A király az alkotmányos formák szerint a nemzeti akaratnak törvényei szerint uralkodhatik, és csak ezen az alapon uralkodhatik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már most, t. képviselőház, annak, hogy ez a nemzeti akarat érvényesüljön, mikor kerül el az ideje? Akkor, a midőn a koronának határozni kell a felett, hogy kit akar megbízni a kormányzattal. Ha már most, t. képviselőház, alkotmányos államban egy 19 millió lelket számláló nemzet azt sem várhatja el fejedelmétől, hogy többre becsülje őt egy válságos pillanatban, mint egy a Burgban, vagy Bécsben megtartott bált vagy szoborleleplezést: akkor itt nem látjuk a korona alkotmányos kötelességének teljesítését, hanem egy olyan sajnálatra méltó megaláztatását egy nemzetnek, a melyet önérzetes nemzet és önérzetes képviselők szó nélkül el nem viselhetnek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Arra, t. képviselőház, hogy a király magát idegen tanácsosokkal ne környékezhesse, számos törvénye van alkotmányunknak. A t. miniszterelnök ur azt mondotta, hogy a korona azon okból, mert kölcsönös megegyezéssel elintézendő javaslatok elintézése forog koczkán, meghallgathatott másokat is, nemcsak magyar állampolgárokat. Hát, t. képviselőház, ha a korona ezt tenni szándékozik, ettől az osztrák császárt elzárni, kedve, oka és joga nem lehet senkinek. De egészen másról van szó, t. ház. A hírlapok közlései szerint egy formális haditanács tartatott, a mely döntött nemcsak a katonai kérdések felett, hanem döntött azon irányzat felett is, a mely a magyar törvényhozás termében a kormány vezetése által érvényesüljön. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát, t. képviselőház, közjogunk, maga az 1867 : XII. törvényczikk még a közös miniszterekre is világosan megállapítja, hogy azoknak hatáskörük csakis és kizárólag a közösügyeket érdeklő és érintő ügyekben van. A magyar kormányválság pedig nemcsak közös érdekű ügyeket érint, hanem egész belügyi kormányzatunkat és jövendő életünket ; épen azért a közös minisztereknek még a jövendő kormányalakítással megbízott egyének tanácskozásaiban is részt venni, semmi helyük és semmi joguk nincsen. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ennél a kérdésnél bizonyosan nem is vettek részt! Polónyi Géza: Hányszor tapasztaltam, t. ház, hogy a felséges uralkodó család, ha Magyarországon tartózkodott, a legcsekélyebb Bécsben rendezett ünnepélyesség okából megszakította itteni tartózkodását és Bécsbe ment. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Most pedig megtörtént, t. ház, hogy nemcsak Budapestre nem jött a király, hanem az ország határain kivül idézte meg azokat a magyar tanácsosokat is. a kiket szporadikusan meghallgatott. Már most, t. képviselőház, hogy ennek az eljárásnak mi volt az eredménye, hogy az menynyire végzetes lehet a nemzetre, íme, a konkrét példa igazolja. Ebből a botlásból került ki Tisza István gróf miniszterelnök-jelöltsége, a mely provokálása volt a nemzetnek, a melyre az volt a válasz, hogy ő — íme. meghallottuk a konfessziőt — hála a nemzet jobbjai egyértelmének, nem volt képes kormányt sem alakítani. Ha a korona súlyt fektet arra, hogy tekintélye ne csorbuljon, a mihez mindnyájunknak segédkezet kell nyújtanunk, akkor kerülnie kell az ilyen konfliktusokat, a melyek meggyőződésem szerint nem alkalmasak arra, hogy a korona tekintélyét emeljék, dicsőségét és fényét a külföld előtt hirdessék. A korona megkímélhette volna magát a nemzet ezen vétójától, ha a törvényeknek megfelelően Budapestre jön, hű magyarjait és tanácsosait itt meghallgatja, mert nyomban tisztába jöhetett volna azzal, hogy ilyen kormányférfit nem jelölhet ki, a ki a nemzet egyetlenegy rétegében sem bir támaszt arra, hogy kormányt alakítson. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Az-e lojalitás, (Zaj. Elnök csenget.) a mit a miniszterelnök úr hirdet, hogy szemet hunyjunk a korona hibái előtt? Nem az-e az igazi lojalitás, a mely felemeli a polgárok fohászkodó szavát és az országgyűlés tiltakozó szavát, épen oly czélból, hogy a korona tekintélye ismételten meg ne csorbittassék és ne tétessék ki annak, hogy újból a nemzet vétójával találkozzék? A függetlenségi párthoz tartozó képviselőket ez a lojalitás vezérelte, nem az, a mely a hizelkedésekben találja meg a korona tekintélyének védelmét, a helyett, hogy a nemzeti jogok és aspirácziók követelésében keresné azt. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Folytathatnám bőségesen, történelmi tények, törvények idézésével annak bizonyítását, menynyire jogosult volt különösen a politikai válságnak abban a stádiumában, a mikor gróf Tisza István a parlamenti erőszakra alapított kormányzatra megbízást nyert, a képviselőház összehívása. Belátjuk mindnyájan azt, hogy a válság sokkal közelebb van befejezéséhez, sem-