Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-301
301. országos ülés 1903 Julius 7-én, kedden. 163 István képviselő ur közbeszólása helyénvaló nem volt. Ezen kivül pedig azt hiszem, hogyha valaki valamely banknál működik, az még nem dizkvalifikált abban a tekintetben, hogy bármely szolgálatra alkalmaztassák, ha tehetségénél és jelleménél fogva arra alkalmas. Zboray Miklós képviselő ur egy másik szerződésre is hivatkozott, a mely 1898-ban köttetett. Erre vonatkozólag kifogásolja azt, hogy nagy károkat okozott különösen azon czikkek szaporítása által, a melyek kedvezményes elbánásban részesültek egyfelől, másfelől pedig az által, hogy fölmondás esetére az illető vállalatoknak kártérítést kötött ki. Az a szerződés létre jött 1898. április 7-én, én pedig miniszter lettem 1899. február 28-án, tehát csaknem egy esztendővel később; ebből tehát méltóztatik látni, hogy ha a t. képviselő urnak ez a czélzása reám vonatkozik, valamint Rakovszky képviselő ur megjegyzése, szintén nem volt helyén való. Ugyanis azt mondta, hogy nagy baj az, hogyha államférfiak bankoknál vaunak alkalmazva. Hozzátett azután még egy megjegyzést Rakovszky képviselő ur, a mennyiben azt mondta: »Könnyü nekik, ezek tudják az állam titkát.« Hát, bocsánatot kérek, becsületes ember azt, a mire egyszer esküt tesz, megtartja, s azt hiszem, hogy bármilyen állásban vagy összeköttetésben volt valaki azelőtt, mielőtt állami szolgálatba lépett, sem utólagosan, sem előzetesen eskü alatt tett hitét meg nem szegheti s ennek következtében oly titkot, a melyről állami hatáskörben szerzett tudomást, egyáltalában el nem árulhat. Ennek következtében én ünnepélyesen és a leghatározottabban kijelentem, hogy — bár nem az általam kötött szerződésről van szó — tiltakozom minden czélzás vagy feltevés ellen, ha az esetleg reám vonatkozott volna. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De Zboray képviselő ur felszólalására meg kell jegyeznem ezen szerződésre nézve, hogy nem azért említem fel, hogy azzal nekem semmi összeköttetésem nincs, mintha én ezt helytelennek tartanám. Ha egy nagy vállalat, a mely nagy befektetéseket tesz, idő előtti, illetőleg a lejárat előtti felmondással szemben bizonyos rekompenzácziót köt ki, azt én egészen elfogadhatónak tartom és ennek következtében nem szeretném, ha elődöm működésére a legkisebb árny vettetnék a rekompenzáczió kikötése által. Azután a t. képviselő ur azt is mondja, hogy visszaéléseket vettek észre ezen szerződéssel kapcsolatosan és a mikor már konstatálták e visszaéléseket, akkor ugy segitettek ezek a vállalatok magukon, hogy még egy harmadikat bevettek magukhoz társul és ezáltal elhárították a bírálatot, illetőleg a hibák megismerését. Ez az alapítás már az én miniszteri működésem alatt történt. Ez kölönben az egyetlen pont, a melyre a képviselő ur czélzása helyesen vonatkozott. De erre vonatkozólag esak annyit kell megjegyeznem, hogy mikor én működésem alatt észrevettem, hogy némely tételeknek a magyarázata divergál abban a tekintetben, hogy aláesik-e a kedvezményes elbánásnak vagy nem, akkor én két rendeletet adtam ki, a melyekben intézkedtem az iránt, hogy pontosan, preczize meg legyen szabva egyáltalában az eljárás, azután az ellenőrzés ^ódszere. És hogy később ezen kibocsátott rendeletek következményeiként csakugyan konstatáltattak visszaélések — a miről természetesen már nekem nem lehet tudomásom, — arra — azt hiszem — nem kis befolyással lehetett az a rendelet, a mely az ellenőrzést szabályozta. De különben ne méltóztassék gondolni képviselő ur, hogy oly könnyű a dolog. Bizonyos homályok, kétértelműségek lesznek és pedig — ne gondolja a t. képviselő ur, hogy egyoldalú megállapításra, de szakértők megállapítására. Azért tartottam szükségesnek a dolgot rendeletileg szabályozni. A mi később történt, az az én működésem után következett be, s azt hiszem, egész helyesen járt el a kereskedelemügyi miniszter ur, ha e tekintetben a legszigorúbb eljárást követte. Nem vindikálok magamnak a dologból egyebet, mint azt, hogy' magát a szabályozást ily módon én eszközöltem. De Rakovszky képviselő ur az ő közbeszólásaival mindig csak a bankokat üldözi s ennek következtében, mikor Zboray képviselő ur a vállalatok és a kormány között felmerült viszály kapcsán a kárpótlás kérdését felemlítette, — a mennyiben ez a vállalat valami 150.000 korona kárpótlást követelt volna — akkor megint közbekiáltott Rakovszky képviselő ur, azt mondván : ez a baja annak, hogy államférfiak bankoknál vannak. Hát ha Rakovszky képviselő ur bevárta volna saját elvtársának, Zboray képviselő urnak egész mondatát, akkor ezt a közbekiáltását már nem alkalmazhatta volna, mert kisült, hogy ez a kifogásolt tény már Láng kereskedelemügyi miniszter ur működése alatt a legutóbbi időben történt és hogy azt a követelést, a melyért mint bűnöst Rakovszky képviselő ur megint a bankárt rántotta elő, Láng kereskedelemügyi miniszter ur visszautasította. Itt tehát először is semmi része nincsen annak az egyénnek, a kit Rakovszky képviselő ur folytonosan elő akar rántani, a mint méltóztattak hallani három pontban, a mely három pontban azonban az illető egyénnek, vagyis nekem, abszolúte semmi részem nincsen, de az utóbbi esetben különösen olyan időre és pontra vonatkozott a közbeszólás, a hol annak egyáltalában helye < nem lehetett. De a vége a dolognak az, hogy — bocsánatot kérek, azt hiszem az objektivitást nem sértem meg és a személyes kérdés keretét nem lépem túl — abban bizonyos politikai tendenczia is volt. Mert bár Zboray képviselő ur interpelláczióját ugy vezette be. hogy be akarja bizonyítani interpellá21*