Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-301

164 301. országos ülés 1903 Julius 7-én, kedden. eziójában, milyen gazdálkodást csinál a szabadelvű rendszer, a mi elvégre is elfogadható, semmi igaztalanságot nem tartalmazó és bírálat tárgyát képezhető állítás, •— csupán felfogás dolga és az ellen semmi kifogásom nincsen, — de már azt még sem lehet elhallgatnom, hogy Rakovszky képviselő ur megint egy invektivával áll elő és azt mondja, hogy: ez a nagyképűsködő liberalizmus, előnyöket adnak a, nemzet rovására másoknak és gazdagodnak. Ilyen invektivára a rendes elfogadott eljárás az, hogy az ember mond egy jó gorombaságot és azzal az ügy el van intézve. Hát én ettől a sablontól el akarok térni, (Helyeslés a jobboldalon.) meg akarom fogni Rakovszky képviselő urat és egy ajánlatot teszek neki. Említette, hogy valami vizsgálatot kivan. A t. miniszter ur a legjobb belátása szerint fog eljárni. Hogyan, az nem tartozik rám, ahhoz nekem beleszólásom nincsen. De arra kérem a t. miniszter urat, hogy arra nézve, a mi az én egyéni működésemet illeti, méltóztassék bárkinek a legszélesebb vizsgálatot, az aktába való legteljesebb betekintést megengedni. Sőt még tovább megyek s egyúttal kitanítom Rakovszky képviselő urat, hogyan lehet a miniszter személyes ingerencziáját, — mert itt a vád, illetőleg a gyanúsítás — ellenőrizni magukból az aktákból. Ezt lehet egyszerűen ugy, hogy nézzük az aktákat, a mint azok a rendes fórumokon keresztül a referens és az államtitkár utján intéztetnek és ha ezek javaslataival szemben abszolúte semmi változás nem történik, akkor ez annak a jele, hogy a miniszter arra az ügyre semmi ingerencziát nem gyakorolt s annak következtében a dolog ment az ő beavatkozása nélkül, az ő helybenhagyásával, mert meggyőződésével találkozott, de mondom, beleavatkozása nélkül. Méltóztassék a képviselő urnak ezen a nyomon a vizsgálatot megejteni s én nagyon kérem a t. miniszter urat, ne akadályozza azt meg. Elismerem, kivételes dolog, hogy az adminisztráczió dolgaiba a parlament bevonassák, elismerem, hogy ez általában lehetetlenség, de vannak kérdések, a hol tisztán az ügy felvilágosítása érdekében, az illető egyén integritása érdekében erre feltétlenül szükség van. Nem kérem az ügynek további kiterjesztését, semmiféle indiskrécziót, hanem csakis azt, a mi rám vonatkozik, annak a megvizsgálását, s igy azt hiszem, hogy ezt a kérést előterjeszthetem. De, t. ház, itt két dolog van egymás mellé állítva. Először, hogy előnyöket adnak a nemzet rovására és másodszor gazdagodni. Hát ez a két dolog, azt hiszem, nem szokott összefüggésben lenni, de hogyha egy gondolkozó fő e két dolgot egymás mellé állítja, ebben a legvakmerőbb gyanúsításra talál. Ezzel szemben sem akarok sablonszerű eljárást követni; nem akarok ebből affeire t csinálni, ellenkezőleg: talán önérzetem rovására teszem, és talán barátaim részéről szemrehányással fogok érte találkozni, de én megint egy vizsgálatot ajánlok fel a t. képviselő urnak, — és ez szól a hírlapoknak és másoknak is, — a mely vizsgálat abban állana, hogy mától fogva visszamenőleg 20 éven át összes könyveimet átnézni méltóztassék; fölhívom a Jelzálog-bankot, a melynél csekély vagyonomat kezelik, hogy mától fogva visszamenőleg 20 évre vonatkozólag bocsássa rendelkezésére bárkinek azokat az adatokat; vizsgálják meg ugy terheimet, mint jövedelmeimet, és azok forrását, és ha csak egy fillért fog találni a képviselő ur, vagy bárki ebben az .országban, a mely a legtávolabbról is olyan forrásból származott, a minőre itt ebben az összeköttetésben a képviselő ur czélzott: abban az esetben természetesen elfogadom a vádját és alávetem magamat bármiféle elitéltetésnek, de hogyha ezt nem fogja találni a képviselő ur, akkor megkövetelem, és azt hiszem, megvárhatom ugy tőle, mint minden becsületes embertől, hogy mondja meg egészen őszintén, hogy ez egy szándéknélküli, összefüggés nélküli pikantériából előállott invektiva, a melynek abszolúte semmiféle alapja nincs, s a melytől én egyszerűen elfordulok. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Napirend előtti felszólalás ügyében határozathozatalnak helye nem lévén, következik a tegnap félbeszakított vitának a folytatása. Trubinyi János jegyző: Ráth Endre! Ráth Endre: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A függetlenségi pártnak tegnap hozott határozata folytán azt hiszem, hogy gyakorlati jelentősége nincs, csak legfölebb elvi jelentőséggel bir az, a midőn kijelentem, hogy én az igen t. miniszterelnök úrral szemben nem viseltetem a politikai bizalomnak még azzal a mértékével sem, a mely kizárná, hogy vele szemben indokoltnak ne találjam mindazon eszközöket és fegyvereket, a melyeket csak házszabályaink megengednek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezen állásfoglalásomnak okát ne csak abban találja az igen t. miniszterelnök ur, hogy más politikai hitvallást követ, mint a minőt én követek; hogy más utón indulunk el azon czél elérésére, hogy hazánk boldogságát előmozdíthassuk; ezen állásfoglalásomnak messzebbmenő okai vannak. Az okok között az első és fő ok az, hogy akkor, a midőn szerény hitem és véleményem szerint az ellenzék képviseletében, de sokaknak az igazi hazafiak közül és a t. túloldalnak is csendes részvételével itt a ház falain belül folytatott a nemzet hatalmas, fenséges küzdelmet; (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) azalatt, mig odakünn a házon kívül a nemzet a maga egészében és osztatlanságában küzdött törvényeinek épségéért, megcsorbitott alkotmányának helyreállításáért, nyelvünknek, zászlónknak, jelvényeinknek, czimerünknek jogaiért : ezen fenséges küzdelemben a t. miniszterelnök urnak, a ki a kormány vezetésére vállalkozott, nem az volt a vezérelve, ambicziója, hogy nemzetének szeretetét biztosítsa a maga