Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-301

301. ORSZÁGOS ÜLÉS 1903 július 7-én, kedden, gróf Apponyi Albert elnöklete alatt. Tárgyai : A jegyzőkönyv hitelesítése. — Elnöki előterjesztések, ezek során gr. Pejacsevics Tivadar levelének bemutatása, melyben képviselői megbízatásáról lemond. — Napirend előtti felszólalás. — A miniszter­elnök programm-nyilatkozata fölötti vita folytatása. A kormány részéről jelen vannak: grőf Khucn­Héderváry Károly, Lukács László, Koloss­váry Dezső, Plósz Sándor, Láng Lajos, Wlas­sics Gyula, Darányi Ignácz. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 30 percekor.) Elnök: T. ház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti gr. Teleki Sándor, a felszólalókat egyfelől Dedovics György, másfelől pedig Trubinyi János jegyző ur jegyzi. Méltóztassanak mindenekelőtt a múlt ülés jegyzőkönyvét meghallgatni. Gr. teleki Sándor jegyző (olvassa az 1903. évi Julius hó 6-án tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Bemutatom gr. Pejacsevich Tódor képviselő levelét, melyben bejelenti, hogy a horvát-szlavon­dalmát országgyűlés részéről a magyar ország­gyűlésre nyert képviselői megbízatásáról lemond. Tudomásul szolgál. Bemutatom Buzáth Ferencz és Károlyi Antal képviselők leveleit, melyekkel egészségi okokból egy-egy hónapi szabadságot kérnek. A ház a kért szabadságidőt nevezett kép­viselőknek megadja. Hegedüs Sándor képviselő ur személyes kér­désben kivan szólani. Hegedüs Sándor: T. ház! A szombati ülés végén nem lehettem jelen és igy Zboray Miklós képviselő ur interpellácziójának megokolását nem hallottam. Ezért az elnök úrtól arra kértem engedélyt, hogy azon személyes vonatkozásokra, a melyek, azt hiszem, ellenem vannak irányítva, néhány megjegyzést tegyek. Méltóztassék ezt nekem megengedni. Zboray Miklós képviselő beszédének közepe táján foglalkozik azzal, hogy (olvassa): »Ha visszatekintek a múltba, tudom, hogy egy ember, derék hazafi, miniszter lesz és hirdeti programm­ját, utazik ide-oda és mindenféle gyáralapitást és ilyen dolgokat igér és végre a dologból az lesz, hogy titkos szerződést köt és azokkal akarja a magyar ipar kivitelét és bevitelét megcsinálni, a mely szerződés azután a berni egyezménybe és az Ausztriával kötendő kereskedelmi szerző­désbe ütközik.« Azután hozzáteszi hosszadalma­sabban, de közvetlenül ezek után, hogy milyen szégyen Magyarországra, hogy ilyen összeütkö­zésbe jövünk ezekkel a szerződésekkel. Ekkor azután Rakovszky István képviselő ur közbe­kiáltott, hogy (olvassa): »Nem járja, hogy valaki miniszter lesz, a ki azelőtt egy banknál volt.« Ezekből a körülményekből én azt véltem következtetni, hogy ez reám vonatkozik. Ha tévedtem, a képviselő urnak módjában lesz ezt helyreigazítani. De a mennyiben reám czélzott, és Rakovszky István képviselő ur assziszten­cziája ezt bizonyítja, hát gyökeresen tévedett a t. képviselő ur. Mert az a szerződés és különö­sen a szerződésnek az a pontja, a melyet itt kifogásolt, a melyre nézve azonban én nem osz­tom azt, mintha az a berni egyezménybe üt­köznék, hát az a szerződés Baross Gábornak a műve. En azt helyesnek, czélszerünek ós hasz­nosnak tartottam és hogy igazam volt, bizo­nyítja az, hogy a déligyümölcs-forgalom Magyar­országon addig nem is képzelt mérveket öltött és hogy a mig azelőtt egy narancs ára 10 — 20 krajczár volt, most a szegény ember egypár krajczárért, olcsón jut narancshoz. De mondom, ez nem az én művem, hanem Baross Gábor műve, és ennek következtében sem Zboray kép­viselő ur persiflage-a, sem pediglen Rakovszky

Next

/
Oldalképek
Tartalom