Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-300
158 300. országos ülés 1903 Julius 6-án, hétfőn. hogy épen a túloldali képviselő urak álláspontjáról véve a dolgot, sokkal helyesebb ez az álláspont, a melyet e tekintetben elfoglaltam. De mondhatom, hogy beszélgetéseink folyamán ez oldalról is nyertem tökéletes jóváhagyását ezen felfogásomnak, mert ezen oldalról Í3 ugyanaz az álláspont foglaltatott el. Az igen t. képviselő ur azt mondja, hogy ezen tárgyalások alkalmával felvetettem egy olyan kérdést is, a melyet csak a nagyobb körben való tárgyalás alkalmával hoztam fel, a midőn azonban az egyes képviselő urakkal beszéltem, még nem emiitettem és ez az, a mit a póttartalékosokra vonatkozólag előadtam. Én jól emlékszem, hogy Justh Gyula képviselő úrral szemben nem emiitettem meg a dolgot, hanem ha jól tudom, Kossuth Ferencz képviselő úrral szemben igenis, és nagyobb körben, a mint ezt különben Barabás Béla képviselő ur is felemlíti, mindenesetre felemlítettem. De emlékezni fognak az igen t. képviselő urak arra, hogy micsoda formában adtam azt elő. Nem ugy, mintha ez a hadsereg vezetőségének elengedhetetlen kívánalma volna, hanem ugy, hogy az tisztán csak kívánatos volna a hadsereg szempontjából, (Zaj a szélsőbaloldalon.) holott a 6000 főnyi ujonczfelemelést indokoltam abból a szempontból, hogy az a taraczkok ellátására szükséges és csak miután azzal az ellenvetéssel találkoztam, hogy annak a szükségessége még nem állott be ós én meggyőződtem arról, hogy ettől egy időre el is lehet állni, akkor ejtettem el. Ugron Gábor: Nincsen taraczk, minek a legénység? (Felkiáltások a jobboldalon: Azért ejtette el!) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Akkor el is ejtettem ezt és ez képezte azon megegyezésnek az alapját, a melyen én számíthattam arra, hogy a vitatkozásnak az a módja, a mely eddig tartott, abban fog hagyatni és a rendes parlamenti tárgyalás megkezdhető lesz. Az igen t. képviselő ur ezzel nincsen megelégedve most, hanem azt kívánta volna, hogy a dolgokat beláthatatlan időkre rendezzük, En erre nem vállalkoztam. Hiszen egyenesen megmondottam akkor is, Barabás képviselő ur jelenlétében, hogy én most szeretném az országnak a nyugalmat megadni és arra vállalkoztam, hogy . . . Ugron Gábor: Adják meg a nemzeti nyelvet, meglesz a nyugalom! (Zaj a. szélsöbaloldalon. Ralijuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: , . . hogy a legszükségesebb teendőket megtegyük, de nem vállalkoztam arra, a mint nem is vállalkozhattam és gondolom, senki sem vállalkozhatnék, hogy örök békét kössünk. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Hiszen ez egyenesen meg volt mondva beszélgetéseink alkalmával. És azért nem fogadhatom el a t. képviselő urnak azt az érvelését, mintha nem feleltem volna meg annak, a mi beszélgetéseink során alapját és tárgyát képezte a rend helyreállítását czélzó törekvéseimnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza képviselő ur azt veti szememre beszédének elején, hogy én nem is vagyok képes nyilatkozni, mielőtt nem tanácskoztam volna minisztertársaimmal. Én ezt a szemrehányást, el nem fogadhatom. Mert hiszen, ha minisztertársaimmal tanácskozom, ezzel csak annak adok kifejezést, hogy velük szolidárisán akarok eljárni és minden kérdésben csakis az ő hozzájárulásukkal kívánok nyilatkozni. (Helyeslés jobbról.) Ez — azt hiszem — sohasem lehet hiba, sőt ellenkezőleg, ez mutatja és adja jelét annak, hogy a kormány szolidáris. (Zaj a szélsübaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek! Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Az igen t. képviselő urnak azért sincsen bizalma irántam, mert — mondja többek között — a quóta körüli eljárásban ténykedésem nem felelt meg a törvénynek. . . Kubik Béla: Ez már csak biztos! (Derültség jobbfelöl.) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: . . . mert nem adtam alkalmat arra, hogy e kérdés a képviselőházban tárgyaltassék. Erről már volt szó incidentaliter, most tehát csak arra hivatkozom, hogy semmi czélzat nem volt abban, hogy az eljárás olyan volt, a milyen volt, hanem az csak az adott körülményeknek szükségszerű folyománya. (Ugg van! jobbfelöl.) A mint méltóztatnak tudni, a mikor a quótabizottság befejezte munkálkodását és a mikor jelentése, valamint az azzal kapcsolatos törvényjavaslat benyújtható lett volna a képviselőháznak, akkor nem állott felelős kormány a képviselőház előtt, minélfogva lehetetlenség volt azt akkor benyújtani. Kubik Béla: Ez már derék! Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Annak benyújtására az első pillanat akkor kínálkozott, a mikor ez a felelős kormány lépett a képviselőház elé és ez azt ugyanaz nap meg is tette. Ha akár egy, akár tiz nappal előbb léphetett volna a képviselőház elé, akkor tette volna meg. De miután ez fizikailag lehetetlen volt, abban a perczben tette, a mikor megtette. Hogy azonban ennek következtében nem volt többé tárgyalható a bizottság jelentése és a törvényjavaslat, az magától értetődik, mert a törvény értelmében másnap kellett azután a királyi döntésnek bekövetkezni, mivel lejárt a quóta rendezésére törvényben kijelölt idő. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: A törvény nem ezt mondja! Kubik Béla: A törvény megtartására van itt szükség! (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.)
