Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-300

300. országos ülés 190. Elnök: Csendet kérek. Ne méltóztassanak állandóan közbeszólni! Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Miután tehát június 30-án ez már nem volt tárgyalható, ennek következtében ugyanezen a napon tettem felterjesztést ő Felségének a dön­tés érdekében; e felterjesztés elsején ő Felsége által el is lett intézve és épen ezen körülménynél fogva, mert elsején történhetett a döntés, annak a publikálása csak 2-án történhetett, Nessi Pál: Az a döntés törvénytelen! (Halljuk•! Halljuk! a jobboldalon.) Kubik Béla: Ilyenekbe viszik bele a királyt tanácsadói! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: A mint a naplóból látom, Polónyi Géza kép­viselő' ur volt az, a ki azt a tételt állította fel, hogy: »az adott szónak szentsége a társadalmi és politikai téren egyaránt kötelező.« Várady Károly: A 68-as királyi rendeletet 35 év alatt nem hajtották végre! Ez az adott szó szentsége? (Egy hang a jobboldalon: Rendre! Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Várady képviselő urat kérem, ne méltóz­tassék folyton közbeszólani. Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Ezt csak azért rektifikálom, mert előbb olyképen hivatkoztam Barabás Béla képviselő úrra, mintha ezt az állítást ő fűzte volna beszédébe. Ugy látszik, mintha Polónyi Géza képviselő ur rossz néven vette volna azt, hogy Rakovszky képviselő urnak egy incidentaliter történt íöl­szólalása alkalmával azt mondottam, hogy mind őt, mind a t. házat vélem nyilatkozatommal megnyugtatni egy másik kérdésben, a mely akkor szőnyegen volt. Ezt Polónyi Géza kép­viselő ur ugy magyarázza, mintha én Rakovszky István képviselő urat tartanám azon orgánum­nak, — már hogy igy fejezzem ki magamat — a ki hivatva volna az összes pártok nevében nyilatkozni. Ez távol állott tőlem. Ennek én kifejezést nem adtam, mert én Rakovszky István képviselő urnak feleltem, de mondottam, hogy neki felelve, mindazokat is vélem megnyugtathatni, a kik ugyanazon kérdésben ugyanazon aggodal­maknak adtak kifejezést, mint a mily aggodal­maknak ő kifejezést adott. Miután azonban a képviselő ur ebben egy kis czélzást látott, nekem ezen az utón kellett rektifikálnom a dolgot és kijelentem, hogy nem kívántam mondanivalóimat olyképen összegezni, mint ha ő volna hivatott kifejezője a többi pártok nézetének is. (Helyeslés.) A t. képviselő ur arról is megemlékezik, hogy tárgyalásaink folyamán nem volt szó a ki­egyezés tárgyalásáról. (Halljuk! Halljuk!) Itt fel kell említenem, hogy erről igenis volt szó. Én beszélgetéseim folyamán felemlítet­tem mindazon tárgyakat, a melyek elsősorban volnának letárgyalandók és sorrendben hoztam 3 július 6-án, hétfőn. 159 fel itt az indemnitási törvényt, az ujonczjuta­lékról szóló törvényt, a budgetet és ezek után a kiegyezést említettem, mint olyant, a mely épen az ország közgazdasági érdekeinek meg­óvása szempontjából igen sürgős. Holló Lajos: Hát a tisztviselői fizetésről szóló törvény nem sürgős? (Mozgás.) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Ekkor más oldalról lettem figyelmeztetve arra, hogy miért nem vettem föl azon többi kérdé­seket, melyek szintén sürgősek, mint a minő a tisztviselői fizetések rendezése és a beruházási törvényjavaslat kérdése is, és én ekkor egyene­sen kinyilatkoztattam, hogy ez nem szándékosan történt; ezek csak azért maradtak ki, mert ezek nem képeznek elsőrangú országos érdeket; ezek igenis nagy. de nem elsőrendű érdekek ki­elégítésére szolgálnak. (Mozgás és felkiáltások a szélsöbaloldalon : He elsőrendű országos érdekek!) Csakhogy nem elsősorban elintézendő ügyek; ez a különbség! (Egy hang a szélsöbaloldalon: Nincs határidőhöz kötve!) És nincsenek határidő­höz kötve, (helyeslés a jobboldalon.) Csakis ezért mellőztem azokat. Azonban épen azért, hogy kifejezést adjak annak, hogy én is sürgős­nek tartom ezen utóbbi kérdéseket is,emiitettem fel azután programmbeszédemben, hogy ezen ügyeket is le kellene tárgyalni, (Ugy van! jobbfelöl.) és beszélgetéseim folyamán örömmel vettem észre azt, hogy mindenki ugyanazon nézeten volt, hogy tudniillik a kiegyezési törvények letárgya­lása nagyon sürgős, mert az országnak igen nagy közgazdasági érdekei fűződnek azokhoz. Bátor voltam figyelmeztetni arra is, hogy lehetnek olyan körülmények, a melyek minket arra utal­hatnak, hogy azon ügyeknek gyors letárgyalá­sát talán mégse siettessük; de ha ily körülmé­nyek be nem következnek, akkor én is ugy vélem a kormány álláspontja értelmében, hogy azokat mielőbb le kellene tárgyaltatni. (Helyeslés jobbfelöl.) Az igen t. képviselő ur azt is nehezteli, hogy bizonyos más kérdésekre jjrogrammbeszé­demben nem terjeszkedtem ki. Különösen felemiitette a házszabályok revízióját, azután pedig a képviselőház esetleges feloszlatását. Megbeszéléseink folyamán ezekre nézve felem­lítettem, hogy ezek nem aktuális kérdések. Miután pedig én nem törekszem másra, mint arra, hogy itt helyreállítsuk mielőbb az alkotmányos rendet, és miután azon akadály, a mely eddig fenforgott és út­ját állotta annak, hogy a rendes tárgyalások menete biztosítva legyen, megszűnt: ezt én elérhetőnek vélem minden más eszköz felhasználása nélkül is. (Helyeslés a jobboldalon.) A harcz pillanatá­ban a házszabályokat módosítani és reformálni akarni, nézetem szerint, egészen impraktikus felfogás is volna, mert nem hiszem, hogy ezt oly könnyen el lehetne érni, én pedig praktikus politikát szeretek csinálni és olyan dolgokkal nem foglalkozom, a melyekkel czélt nem érek. A másik kérdés a ház feloszlatásának kér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom