Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-300
300. országos ülés Í90ä Julius 6-án, hétfőn. 157 eddig állottam, nem feleltem meg tulajdonképen azon feladatnak, a mely reám bízatott. És hivatkozik arra, hogy Horvátországban nyilt lázadás van a magyar törekvések ellen, hogy ott a gyűlölet olyan lábra kapott, mint talán soha. Ezek olyan állításai a t. képviselő urnak, a melyek még igen sok bizonyításra szorulnának. (Mlenmondások a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Hát minek kellettek a zsandárok ? Halljuk.! Halljuk!) Nem érzem magamat hivatva, hogy én mondjak erről birálatot, de annyit mégis kötelességem mondani, hogy egészen talán mégsem ugy áll a dolog, mint a hogy a t. képviselő ur azt előhozta. E pillanatban, illetőleg az utóbbi időben a Horvátországban észlelt jelenségek, nem mondom, hogy kedvező hatással lehettek mindazokra, a kik az országot közelről nem ismerik és csak távolról kapnak hirt az ott előfordult eseményekről. De az egész országnak hangulatáról beszélni akkor, a mikor tényleg — — én csak tényekre hivatkozom — ilyen forrongás, lázongás, vagy nem tudom minek nevezzem, Horvát-Szlavonországoknak hetven járása közül csak háromban jelentkezett, még sem lehet, i Igaz! Ugy van! a jobboldalon./ Mert az tény, hogy három járásban történtek igenis kihágások, rendellenességek, a melyek visszavezethetők eleintén igenis politikai motívumokra, a melyek azután más irányt vettek, de az országnak a többi része csendes volt. Hogy az ország fővárosában is történtek dolgok, a melyeket senki jóvá nem hagyhat, ezt eltagadni nem akarom. Barta Ödön : Pliverits növendékei! Tomasics növendékei! Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Hiszen kérem minden főváros többé-kevésbbé az országnak politikai góczpontja, a hol azután leginkább nyilvánulnak a legkülönbözőbb törekvések és azt hiszem, épen ellenzéki szempontból nem lehet azt kifogásolni, ha egy főváros kebelében az ellenzéki törekvések jobban jutnak érvényre, mint talán másutt. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) Ugron Gábor: Nem kell azért, hogy a szerbeket agyonverjék! Három napon keresztül verték és pusztították őket. (Halljuk••! Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Az igen t. képviselő ur azt veti a szememre, hogy az 1867: XII. t.-czikket én czélnak tekintem és ennnek a czélnak akarok szolgálni. Meg kell különböztetnünk élesen, a mikor ilyet állítunk, hogy micsoda szót is használ az ember, a mikor ilyen programmszerü dolgot mond. És itt figyelmeztetnem kell a t. képviselő urat, hogy sohasem mondtam azt, hogy ez czél. Én azt mondottam, hogy ez egy alap, a melyre igenis politikai hitvallásunkat építeni akarom, ezt szolgálni akarom, de ez egészen más, ha egy alapra helyezkedem, a mely megvan, vagy ha egy czélt tartok szem előtt, a melyet csak el akarok érni, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Én igenis megmaradok a mellett, hogy bár elismerem, hogy 1867 óta történtek olyanok is, történhettek és fordultak elő, a melyek talán nem voltak az országnak általános érdekében, — ez előfordul és természetszerű, az idők változnak jobbra és rosszabbra, de általában mégis ezen 35 éves periódust a nemzet életében olyannak kell tekintenünk, és tekinteni fogja mindenesetre a nem messze jövő, hogy ez egy igen nevezetes epochája volt a nemzetnek és hogy azok, a kik ezen az alapon állva vitték a nemzet ügyeit, nemhogy hátráltatták volna, hanem nagyon emelték a nemzet érdekeit minden tekintetben. (Helyeslés jobb felől.) Hiszen tudjuk, hogy akárhányszor a magyar parlamentben elhangzott szónak milyen súlya volt még az európai államok konczertjében is. Tudjuk azt is, hogy ma Magyarországnak, mint ilyennek, államhitele milyen rendületlenül áll. Ez mégis csak nagy haladásnak jele akkor, mikor ezelőtt 85 évvel bizony a zérusponton állt. (Igaz! Ugy van! jobbról és a középen.) A t. képviselő ur ezután, fejtegetve azt a kérdést, hogy van-e ok tulajdonképen feladni a harcznak azt a módját, a melyet az ellenzék az eddigi tárgyalások folyamán jónak tartott, azt állítja, hogy nincs rá igazi ok. Egy tételét abszolúte helyeslem és arra nagy súlyt is fektetek, hogy t. i. azt mondja egy helyen, hogy a magyar ember az adott szót megtartja. (Altalános helyeslés.) Ebben feltétlenül kell, hogy bizzam és bízom is természetszerűleg. Az igen t. képviselő ur azonban előadásában azt mondja, mintha az, a mit programmbeszédemben előadtam, nem felelne meg tökéletesen annak a mit beszélgetéseink közben felvetettem. E tekintetben nem lépek a vitatkozás terére, csak hivatkozom mindazokra, a kikkel ezen napokban érintkezni szerencsém volt és azt hiszem, akkor Barabás képviselő ur egyedül fog maradni nézetével. Kecskeméíhy Ferencz: Nem egészen! Rákosi Viktor: Polónyi a második. (Mozgás a szélsiibaloldalonJ) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Hiszen ha rátérek beszédére, majd erre is visszatérek. Az igen t. képviselő ur azt mondja, hogy azon kérdésekről, a melyek a jövőben lesznek megoldandók, programmbeszédemben nem nyilatkoztam. De hiszen megbeszélésünk alkalmával fel vettetett az a kérdés és az a momentum, hogy a jövőre egymást ne kössük meg, a jövő maradjon szabad mind az egyik, mind a másik féllel szemben és akkor foglaljunk csak állást, a mikor a kérdések előttünk fognak állani. Senki útját nem állhatja annak, hogy a képviselő urak az adott kérdésekkel szemben akkor azt az állást foglalják el, a melyet jónak látnak. (Helyeslés.) Ugy hiszem,
