Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-294
1Ü 29í. országos ülés 1903 június 25-én, csütörtökön. ejtem ki, a ház azokat komolyan meghallgassa. (Helyeslés jobbfelöl.) És ma sem tehetek egyebet, Barabás t. képviselő ur, a kinek hazafias érzületét és felfogását ismerem, méltánylom és nagyrabecsülöm és csak azt kifogásolom, hogy ezt túlságos temperamentummal, helytelen és a túlzásig vitt levonásokkal és következtetéssel és alkalmazással vallja és hirdeti,'be kell ismernie, hogy a kellő mértéket és határokat ritkán lépi túl, mit nem mondhatok el a túloldal sok tagjáról •— figyelmeztetett és hivatkozott a király esküjére. Legyen meggyőződve t. képviselőtársam, — és erről én ezen ünnepélyes perczben tanúságot teszek — hogy a király azt az esküt, a melyet tett, szivében hordja és elméjében őrzi. (Elénk tetszés.) Nem tekinti azt ő formaságnak, nem tekinti egyszerűen a törvénybe iktatott szózatnak, hanem lelke erejéből vallott, lelke szentélyében élő szent dolognak és meggyőződésének tartja és az ő erős, változhatlan elhatározásának tekinti megtartani minden időben, mint alkotmányos 'koronás királynak megtartani nemcsak kötelessége, de elve, hitvallása is, a mint azt 36 év óta folytonosan mutatott alkotmányos cselekedetei bizonyítják. Ebben kételkedni nem szabad és kételkedni nem is fog magyar ember, mert kételkedni nincs joga. (Általános élénk tetszés és helyeslés.) A legnagyobb szerencsétlenség lenne, kétségbe kellene esni ennek az országnak jövője fölött, ha kétely verhetne gyökeret ez iránt bárkiben és én kérek mindenkit ebben a házban és ezen a házon kivül, hogy ennek az állítás lehetőségének, — mert hiszen Barabás Béla t. barátom sem mondta, hogy ez az ő nézete, sőt épen az ellenkezőt mondta, a miért elismeréssel adózom neki — ne engedjen tért egy vonalra, egy hajszálnyira sem a maga elméjében és lelkében, cselekedeteiben és kijelentéseiben. (Tetszés és helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloldalon.) Magyarország monarchikus ország. Már csak ez is köti koronás királyához. Köti elválíiatlan kapcsokkal nemcsak a törvény betűje, közjogunk, alkotmányunk, alapszerződéseink, de ennél sokkal több. A mi felfogásunk, a magyar közjog felfogása a koronáról mindig egészen más volt, mint egy sablonszerű tétel, a minő más monarchikus államokban. A magyar korona a magyar nemzetnek egy része volt és a magyar nemzet egyik része a koronának. Ezt a kettőt egymástól elválasztani nem szabad érzéseinkben, törekvéseinkben és semmi tekintetben, semmi körülmények közt. (Igaz! Ugy van! jobb felöl és a középen.) És ha voltak ilyen idők, azok a dinasztiára és az országra egyaránt szerencsétlen idők voltak. Eötvös Károly: Hát a történelem, t. miniszterelnök ur? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Mondtam, hogy azok a szerencsétlen összeütközések mindkettőre katasztrófát jelentettek. Mi, t. képviselőház, dinasztia és Magyarország egymásra vagyunk utalva. Nemcsak törvényes alapszerződés köt felbonthatlanul össze. Az ország érdeke, üdve, boldogulása, a magyar állam jövője: a dinasztia érdeke, üdve, biztossága. Ez összeforraszt bennünket. A mi királyunkban, a ki a magyar alkotmány iránt szeretetének, Magyarország iránt való meleg gondoskodásának 36 éven keresztül szünetlenül jelét adta, I. Ferencz József ő Felségében, a kit egész Európa tisztel, bámul mint királyt, mint nagy királyt, rajongó elismeréssel és tisztelettel vesz körül mint nagy embert, mint emelkedett szellemet, mint fenkölt Mket; benne és abban, hogy esküjét szentül tartja, kétkedni bíín, vétek, szerencsétlenség volna ránk. (Tetszés és helyeslés jobbról és a középen. Mozgás a szélsöbaloldalon.! Ez az én utolsó szavam erről a helyről. Remélem, most már erre a kálváriautra nem kényszerítenek többé. Ma eljöttem, mert a kötelesség szólított. Arra kérem önöket, szívleljék meg ezt és ne felejtsék el sohasem. Hallja meg és szívlelje meg az ország. Ez most már igazán utolsó szavam erről a helyről. (Hosszantartó élénk tetszés, helyeslés és taps jobbról és a középen. Zaj a szélsöbalolaalon.) Elnök: G-r. Tisza István személyében megtámadtatván, e személyes megtámadásra válaszolni kivan. Gr. Tisza István : T. képviselőház ! (Hosszantartó zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Egyáltalában nincs szándékomban a mai eszmecserében részt venni és azt gondolom, hibás útra lépnék, ha épen a mai pillanatban, midőn, mondhatni, biztos kilátás van arra, hogy a parlament tárgyalásai nyugodt és békés mederbe folyhatnak vissza (Zaj a szélsöbaloldalon.) bárminő olyan thémát vegyítenék a diskusszióba, a mely a helyzetnek elmérgesitésére alkalmas. Kubik Béla: Olajat a tűzre! (Zaj a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbról.) Gr. Tisza István: Nem fogok olajat önteni a tűzre, hanem méltóztassanak nekem megengedni, hogy . . . Folytonos nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Gr. Tisza István: . . . hogy Barabás Béla t. képviselőtársamnak egy nyilatkozatára személyes kérdésben rögtön reflektáljak, a mely nyilatkozatot hallgatással mellőznöm, azt hiszem, egyenesen kötelességmulasztás volna. (Halljuk! Halljak!) A t. képviselő ur azt mondta, hogy idegen tanácsosok befolyása érvényesült abban, hogy az erőszak politikája, vagyis az én küldetésem bekövetkezett. Hát, t. képviselőház, miután az én megbízatásom eredményre nem vezetett, . ennek folytán . . . Rakovszky István: Az országnak romlása lett volna! (Zaj a baloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk! Halljuk!)
