Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-299
299. országos ülés 1903 Julius 4-én, szombaton. 123 ket is. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Határozott magyar politikát, a nemzetiségekkel szemben is a magyar államnak és a magyar nemzetnek és jogainak érvényesítését igenis megköveteljük minden kormánytól, de az erőszakoskodás terére lépni, sem ezekkel, sem más polgárokkal szemben nem szabad. Azokban a körülményekben, a melyek között a t. miniszterelnök ur megjelent, nemcsak, hogy olyan mozzanatok nem voltak, a melyek bizalomgerjesztőknek volnának nevezhetők, hanem épen olyanok voltak azok a körülmények, a melyek nagyon is fölkeltették az aggodalmat. Azok alatt a válságos napok alatt, mikor az előbbeni kormány leköszönt, az alatt az idő alatt, a mig az uj kormány megalakulhatott, igen sok olyan dologról rántották le a leplet, a melyeket azelőtt csak sejtettünk, talán szupponáltunk, de egész pozitivitással nem láttunk. A Széli-kormány lemondása alkalmával azonban teljesen belláttunk a kulisszák mögé; láttuk azokat az intrikákat, a melyeket az udvarnál folytatnak, láttuk azokat az illetéktelen beavatkozásokat, a melyek a koronát környezik és a melyek bizony nem a nemzet jogainak érdekében érvényesültek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azelőtt ezekről mindig csak mint föltevésekről beszélhettünk; most megláttuk, hogy csakugyan működnek azok a befolyások, működnek oly erősen, hogy egy kormányt is, a mely nekik nem tetszik, el tudnak innen söpörni. Megláttuk azokat az illetéktelen beavatkozókat és intrikusokat, megláttuk azt, hogy ezeknek a kiküldöttje a t. miniszterelnök ur. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon) Azoknak az akarata érvényesült,mikor a miniszterelnök urat ideküldötték. Vájjon miért? Azért-e, hogy a nemzet jogos kívánságait kielégitse, vagy pedig azért, hogv kielégítés helyett elnémítson bennünket? Állandó szerencsétlensége volt mindig a magyar nemzetnek az, hogy a nemzet és a korona közé illetéktelen tényezők furakodtak be és azok abból tartották fenn befolyásukat, hogy a bizalmat megrendíteni törekedtek a nemzet és a király között. Ezek az illetéktelen befolyások okozták Magyarországban a legtöbb szerencsétlenséget, a legnagyobb félreértéseket és ezek ellen volt kénytelen a nemzet mindig küzdeni és ezek miatt kell a nemzetnek a maga alkotmányos intézményei fölött annyira féltékenyen őrködni. Hódossy Imre: Azért nem kell az alkotmányos intézményeket tönkretenni. (Zaj és ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós: Önök, a mamelukok teszik tönkre! (Felkiáltások a jobboldalon: Frázis!) Molnár Jenő: A mameluk nem frázis, mert van egy csomó! (Zaj. Flnök csenget.) Gabányi Miklós: A miniszterelnök urnak pedig kik hízelegnek? Azok, a kik konczot várnak. (Zaj a jobboldalon.) Csak azok! (Zaj.) Elnök: Kérem Gabányi képviselő urat, legalább parlamentáris stílusban beszéljen. (Derültség.) Várady Károly: Még csak három miniszterséget sem viselünk, mint Khuen! Hallgat napi 180 forintért!_ (Zaj a jobboldalon.) B. Solymossy Ödön: Halljuk Okolicsányit! (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) Okolicsányi László : Azok az illetéktelen befolyások, a melyeknek kifolyásaként tekintjük a miniszterelnök urat, okozzák azt, hogy a miniszterelnök ur itt bizalommal és rokonszenvvel nem találkozik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert — engedelmet kérek, — hogy valaki idejöjjön és itt 24 óra alatt tökéletesen tájékozza magát az itteni helyzetről, s azután elhatározza magát arra, hogy ő kabinetet alakit: ez képtelenség; mert alapos meggyőződése ilyen körülmények közt arról, hogy a kormány alakításához és egy politikai programm megvalósításához megvan-e a kellő talaja, nincs, nem lehet neki, mert ha volna: akkor nem vállalkozott volna. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.), T. képviselőház! Ha azt a beköszöntő beszédet, a melyet a t. miniszterelnök ur itten felolvasott, (Derültség a szélsöbaloldalon.) figyelemmel átolvasom, megvallom, hogy abban tulajdonképen politikai programmot nem is találok. Meg vannak benne jelölve egyes teendők, a melyeket a t. miniszterelnök ur a legsürgősebben keresztülviendőknek tart. Ez tehát tulajdonképen csak munkaprogramra. Azt mondja ugyanis a miniszterelnök nr, hogy az ujonczjavaslat, a költségvetés, s az indemnity minél előbb szavaztassák meg. De azonkívül, t. képviselőház, ennek a beszédnek legnagyobb része nem világos, nem mond semmit. Ilyen pl. a beszédnek az a része is, a melyet a liberalizmusra az imént czitáltam. Nincsen benne semmi. Azután, t. képviselőház, vannak a miniszterelnök ur programmjában olyan dolgok, a melyek nem ujak: mint példának okáért a íizetésrendezésről szóló törvényjavaslat, az állami beruházásokról szóló törvényjavaslat, a telepítési törvények tárgyalása, a valuta véglegeä rendezése, a készfizetések felvétele. Hát ezek nem uj dolgok. A mi pedig uj a miniszterelnök ur programmjában, az rossz. Ilyen beszédének az a része, a mely az 1899: XXX. t.-cz. módosítására vonatkozik, a mely törvény már eddig is sok diskusszióra adott alkalmat, s a melyhez a t. miniszterelnök ur, — mint ismételten kijelentette, — hozzá akar nyúlni. Erről én nem akarok most bővebben beszélni; csak azt jelentem ki, hogy már magában véve az a körülmény, hogy a t. miniszterelnök ur e törvényczikk megbolygatására vállalkozott, azt mutatja, hogy e parlamentnek a szellemét nem ismeri; (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert én azt hiszem, hogy, ha tárgyalásra kerül a törvényjavaslat, illetőleg ha az itt megbeszélés tárgyává tétetik, annak a törvénynek a megbolygatása, megváltoztatása, ebben a parlamentié*
