Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-299

124 299. országos ülés 1903 Julius 4-én, szombaton. ben keresztül menni nem fog. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a törvény annak idején az összes pár­tok között létrejött, megállapodásnak az ered­ménye. Hosszú és nehéz küzdelem után jött ez létre. E törvény alapján állott az eddigi kor­mány és az egész szabadelvű párt, a mely an­nak a kormánynak a háta mögött volt; ez a törvény volt az, a melyhez Széll Kálmán oly szívósan ragaszkodott mindig, a melyről szám­talanszor kijelentette, hogy abból nem tagit egy hajszálat sem, hogy azzal áll és azzal bukik. Ilyen fontos garancziális törvényt csak azért, hogy bizonyos ideiglenes kisegítés történjék, csupán nehézségeknek félretolása végett nem szabad megváltoztatni és megbolygatni. Ezen­kívül azonban még nagyon sok olyan fontos kérdés van közéletünkben, mely az elméket fog­lalkoztatja, mely a nemzetet érdekli és a mely­ről a t. miniszterelnök ur egyáltalában nem mondott semmit. Gabányi Miklós: Eogalma sincs róla. Okolicsányi Lászlő: Beszélt a t. miniszter­elnök ur a közigazgatási tisztviselők fizetésjavi­tásáról, de arról, hogy milyen álláspontot foglal el a közigazgatás reformjának a kérdésében, semmit sem engedett sejtetni. Hieronymi t. kép­viselő ur tegnapi felszólalásából azt látom, hogy Hieronymi képviselő ur a municzipalizmus hívé­nek vallja magát, mert hisz azt mondja szóról­szóra (olvassa): »hogy parlamenti szabad or­szágban az önkormányzat nemcsak magában, hanem, mint előiskolája a parlamenti életnek, múlhatatlan követelmény és el fog sorvadni a parlamenti élet, ha a vidéknek nem lesz önkor­mányzata.* Nem beszélek most arról, igaz-e ez, vagy nem, •— én magam hozzájárulok — de a miniszterelnök ur nem nyilatkozott erre nézve. Én nem tudom, hogy Hieronymi képviselő ur privátim tisztába jött-e e kérdésre vonatkozólag a miniszterelnök úrral, de az ország közvéle­ménye nincs felvilágosítva arra nézve, hogy a miniszterelnök ur azt az álláspontot foglalja-e el, a melyet a t. túloldalról eddig hirdettek, t. i. az állami közigazgatásnak a követelését, vagy pedig az önkormányzatnak teljes mértékben való fentartását óhajtja-e, a mint azt Hieronymi képviselő ur kifejezte. Nincsen még napirenden ez a kérdés, de azt hiszem, hogy előbb-utóbb ez a kérdés napirendre fog jönni és parla­mentáris fogalmak szerint a kormánynak akkor, mikor helyét elfoglalja, kötelessége tájékoztatni a közvéleményt ilyen fontos kérdésben. (Elénk helyeslés a bal- és a szásöbaloldalon.) Egyetlenegy szóval sem érinti a t. miniszterel­nök ur beszédében, hogy milyen álláspontot foglal el a katholikus autonómia kérdésében. Ez is olyan kérdés, a mely már régen van napiren­den. Nagyon fontos kérdés is, talán épen a li­beralizmus szempontjából, mert az igazi és tel­jes liberalizmus nem lesz megvalósítható, s a mint Hieronymi képviselő ur jelezte, nem lesz kiépíthető a nélkül, hogy Magyarországnak óriási nagy számot tevő katholikusai az ő egyházi ön­kormányzatukat megvalósítsák. Beöthy Ákos: Szabad egyház a szabad államban! Okolicsányi László: A miniszterelnök ur tehát ebben a programmbeszédben nemcsak fon­tos politikai kérdésekre nem njujtott nekünk tájékozást, mert hiszen sok ilyen kérdést említ­hetnék még fel, de nem akarom fárasztani a t. házat. (Halljuk! Halljuk ÍJ ... . Molnár Jenő: Például az általános választói jog kérdéséről hallgatott. Okolicsányi László: . . . hanem nagyon sok olyan kijelentés foglaltatik beszédében, a mely, mint mondám, üres, semmitmondó frázisnál nem egyéb, vagy a mely így is, amúgy is ma­gyarázható. Ebből a körülményből már most a következtetést le kell vonni és ez a következte­tés az én nézetem szerint nem lehet más, mint az, hogy a miniszterelnök ur azzal a feladattal jött ide, (Halljuk! Halljuk! a szásöbaloldalon.) hogy itt egy »egyelőre« való megnyugtatást, egy »egyelőre« való kibontakozást létesítsen, arról pedig nem szól, — talán ő maga sincsen tisztában magával ez iránt — hogy azután mi fog történni, (ügy van! a szásöbaloldalon.) Én kijelentem, t. ház, és azt hiszem, hogy ezen az oldalon mindnyájunk nevében kijelenthetem, hogy egy ilyen ideiglenes kibúvóra — mert ez nem megoldás volna, hanem kibúvó — (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalion.) mi kapha­tók nem vagyunk, (ügy van! ügy van!a szá­söbaloldalon.) Egészen őszinte, nyílt kormányzati programmot kérünk a t. miniszterelnök úrtól. Ennek megadására ő annál is inkább kötelezve van, mert az ő múltja őt nem köti mihozzánk; ő nem köztünk élt, és nem velünk műkö­dött, (ügy van! ügy van! a szásöbaloldalon.) Hódossy Imre: A horvát bán magyar zász­lós ur, magyar felsőházi tag! (Fölkiáltások a szásöbaloldalon: Ott semmit sem csinált! Ott nem tanulhatott magyarságot!) Molnár Jenő: A legnagyobb zavart hagyta hátra a miniszterelnök ur! Okolicsányi László: Egészen nyilt és hatá­rozott kijelentést kívánunk a miniszterelnök úr­tól, különösen arra nézve, hogy azzal a kérdés­sel szemben, a mely a jelenlegi állapotokat fel­idézte, milyen álláspontot foglal el? (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hajlandó-e ennek a nemzetnek megadni és életbeléptetni azon jo­gait, a melyek a magyarságot a hadseregben az állam szuverenitásánál fogva megilletik? (ügy van! ügy van! a szásöbaloldalon.) Tisztában akarunk lenni azzal, hogy állam vagyunk-e mi vagy nem? (ügy van! ügy van! a szélsőbal­oldalon.) Beöthy Ákos: Vagy tartomány! Okolicsányi László: Hogy nemzet vagyunk-e mi, vagy nem? (ügy van! ügy van! a szásö­baloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom