Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-299

122 299. országos ülés 1903 Julius h-én, szombaton. Beöthy Ákos: Az sehol sincsen! Okolicsányi László : Sőt jelenleg ;még rosz­szabb a helyzet, mint a minő volt. És ha cso­dálkozik talán a t. miniszterelnök ur és keresi az okokat, meg vagyok róla győződve, hogy ezen okokat minden másnak fogja tulajdonítani, csak önmagának nem. Pedig hát csak egyedül ő benne látjuk mi azt az okot, a mely a kibon­takozást lehetetlenné tette. Vájjon a t. miniszter­elnök ur figyelembe vette-e azt, hogy kormány­alakításoknak minden időben, de különösen ilyen nehéz és válságos időkben, parlamentáris szem­pontból a bizalom az alapfeltétele, (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon) Nemcsak annak a párt­nak a bizalma, a mely a háta mögött ül, hanem egy bizonyos megnyugvás, nem politikai biza­lom, de mégis egy bizonyos neme a bizalomnak még az ellenzék részéről is szükséges, hogy meg­legyen ; szükséges, hogy tudjuk azt, vájjon ennek a férfiúnak a kijelentései mit jelentenek, (ElénJc helyeslés a szélsobalóldalon.) s az ő beszédét hogyan szabad értelmezni? Csak egy példát hozok fel; pl. a miniszter­elnök ur kijelenti ünnepélyesen, hogy ő liberá­lis, ő a szabadelvüségről egy igen szép himnuszt zengett és mi nem tudjuk, hogy mit jelent ez ő nála. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Azt tudjuk, hogy a t. miniszterelnök ur mint horvát bán szolgálta a magyar kormányoknak egész sorát. Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt, gróf Szapáry Gyula, "Wekerle Sándor, báró Bánffy Dezső és Széll Kálmán miniszter­elnöksége alatt működött, mint horvát bán. Hát kérem, ezek az urak mind szabadelvűek voltak és magukat azoknak nevezték, sőt a szabadelvű párt is őket szabadelvűeknek akczeptálta. De azt már csak mégis mindenki érzi és látja, hogy csak volt valami különbség a Tisza Kálmán és Széll Kálmán, vagy a gróf Szapáry Gyula, meg a Wekerle Sándor szabadelvüsége között. (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Hódossy Imre: Mi köze ahhoz Horvátor­szágnak ? Okolicsányi László: Semmi köze hozzá Hor­vátországnak, de van köze hozzá a mostam ma­gyar miniszterelnöknek, mert a miniszterelnök ur egyszerűen csak annyit mond, hogy ő sza­badelvű . . . Nessi Pál: A bánnak osztani kell a kor­mány politikáját! Okolicsányi László: De hogy ennek a sza­badelvüségnek milyen irányát, milyen nüanszát szándékozik követni, azzal azt hiszem, ezen az oldalon senki sincs tisztában. (Uqy van! bal­felöl.) Egy bizonyos fokú bizalomnak és megértés­nek kell lenni minden oldalon és az egész nem­zetben, hogy egy kormánynak működése nyugodt és áldásos legyen. Honnan merítsük mi ezt a bizalmat és megnyugvást a t. miniszterelnök úr­ral szemben? Múltja nem nyújt olyan mozza­natokat, a melyekre ezt a bizalmat alapítani lehetne, (Ugy van ! a szélsobalóldalon.) sem meg­jelenésének körülményei, sem pedig beköszöntő beszéde, a melyet itt a házban felolvasott. Múlt­jából tudjuk, hogy valami 19—20 évig kormá­nyozta mint bán Horvátországot, a mely kor­mányzás eredményeit a legutóbbi események tár­ják föl előttünk. Mindig elítélő bizonyítvány és lesújtó jelenség az egy kormányzatra nézve, hogyha másképen, 8 mint csendőrökkel és kato­nasággal nem tud egzisztálni. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Nem ismerem a t. miniszter­elnök urat annyira, hogy véleményt tudnék al­kotni egyéniségéről. Meglehet, hogy a leghaza­fiasabb szándékkal, a legnemesebb intenczióval csinált mindent, de hibásan csinálta és meggyő­ződésem szerint nem tett szolgálatot Magyar­országnak azáltal, hogy ugy kormányozta a társ­országokat, hogy azokban 19 évi kormányzás után a magyarok elleni gyűlölet és ellenszenv a legmagasabb, a leghevesebb lett. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) Nessi Pál: 20 évi kormányzás eredménye lázadás! Okolicsányi Lászlő: Mekkora lehet a t. mi­niszterelnök ur liberalizmusa, mikor azt látjuk, hogy Horvátországban sem a gyülekezési jogot, sem a szólásszabadságot, sem a sajtószabadságot nem respektálta, a választásoknál a legnagyobb erőszakosságot fejtette ki! Hódossy Imre: Honnan tudja? Okolicsányi László: A lapokból! Beöthy Ákos: Az mind igaz, a mi a lapok­ban van! (Ugy van! balfelöl.) Nessi Pál: Arról a tények beszélnek! Le­törte az ellenzéket! Tiznek engedte meg ott, hogy bejöjjön! Okolicsányi László: Közölték azokat a hí­reket az összes lapok és soha semmiféle félhiva­talos oldalról megczáfolva nem lettek. Ennek az erőszakos politikának a természetes következ­ménye gyanánt tűnik fel előttünk az a nagy elégedetlenség, tűnnek fel azok a heves kitöré­sek, a melyek legutóbbi időben bekövetkeztek. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobalóldalon) A miniszterelnök ur programmbeszédében van különösen két kijelentés, a mely némileg rokonszenvre is tart igényt. Az egyik, ugy lát­szik, a nemzetiségekkel szemben követendő poli­tikáját akarja jelezni, a hol t. i. a miniszter­elnök ur azt mondja, hogy a magyar állam czéljait ugy véli legjobban szolgálhatni, ha arra törekszik, hogy a magyarság, a mely az állam­nak történelmileg is mindig megadta bélyegét, megerősíttessék. Ez a kijelentés olyan, hogy ha ezt más mondaná, és nem a miniszterelnök ur, a legnagyobb megnyugvással lehetne fogadni, de attól a férfiutói, a ki mindig a legnagyobb erő­szakosságnak adta bizonyítékait, attól még ez a kijelentés is aggodalmat és félelmet kelt az iránt, hogy, a mint ellenségeinkké tette a hor­vátokat, ellenségeinkké teheti az erőszakosko­dása által a Magyarországon lakd nemzetisége-

Next

/
Oldalképek
Tartalom