Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-299

299. országos ülés 1903 Julius í-én, szombaton. 121 Ugy van ! a baloldalon.) a választások tisztasá­gának biztosítására; s tette ezeket a kijelenté­seket, ezeket az Ígéreteket az a Széll Kálmán, a kinek múltját mindnyájan ismertük, a ki kö­zöttünk, ennek a parlamentnek légkörében élt, itt nőtt fel, (Ugy van! Ugy van! a balolda­lon.) a ki már első megjelenése alkalmával sok­kal több bizalmat bozott magával, mint a meny­nyit a jelenlegi miniszterelnök ur Isten tudja mikor várhat. (Egy hang a középen: Hátakkor mért buktatták meg ?) Nem mi buktattuk meg, t. képviselőház, Széll Kálmánt, hanem intrika, a mely saját háta mögött keletkezett (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. Mozgás jobbfelöl. Zaj. Mnök csenget.) és irányult ellene azok részéről, kik vele szemben barátságos és nyájas arczot mutattak. Ha annak idején mi ettől a Széll Kál­mántól ilyen határozott kijelentéseket, Ígéreteket és biztosítékokat követeltünk, mielőtt egyálta­lában ő a miniszterelnöki székben helyét elfog­lalhatta, mennyivel inkább meg kell azt köve­telnünk a miniszter úrtól, a ki ebben a légkörben mégis csak idegen ? (Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Én azt hiszem, hogy az a kifogás, vagy vád, — de hát mondjuk kifogásnak — a melyet talán a miniszterelnök ur ez alatt a néhány nap alatt, mióta székét elfoglalta, a leggyak­rabban hallott, hogy ebben a parlamentben neki gyökere nincs, itt talaja nincs, nem alaptalan, és nem is semmitmondó, hanem jelent valamit. Ez jelenti azt, hogy a kinek nincsen ebben a parlamentben gyökere, épen ugy mint a növény, a melynek gyökere nincs, nem képes fejlődni, levelet hajtani, virágot és gyümölcsöt hozni: épen ugy ő sem fog fejlődni, haladni, alkotni és a nemzet javára nem fog gyümölcsöket termel­hetni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós: Ki fog száradni, ki fog dőlni! Jó lesz most hazamenni; holnap úgyis vasárnap van! (Zaj és derültség jobbfelöl) Okolicsányi László: Jelenti azt, hogy a mi­niszterelnök ur azokban a küzdelmekben, a me­lyek itt a legközelebb elmúlt évtizedek alatt lefolytak, részt nem vett, nem volt abban az érintkezésben, abban a közvetlen összeköttetés­ben a közélet terén szereplő férfiakkal, a mely egymás között a kölcsönös megértést, a kölcsö­nös bizalmat, még az ellenfelekkel szemben is a kölcsönös megbecsülést lehetővé teszi és ered­ményezi. 0 távol állott mindezektől. A minisz­terelnök urnak ezekben a körökben megengedem, hogy ellenségei még nincsenek, de barátai sin­csenek, izoláltan áll. Ezt jelenti az, hogy nin­csen neki gyökere a mi parlamentünkben és a mi közéletünkben. Épen azért, mert ez igy van, tartom én igen merész vállalkozásnak azt, hogy olyan ne­héz, válságos időben, a mikor még a közöttünk élő és a közöttünk felnőtt férfiaknak is nagy gondot és nagy feladatot okozott volna a vál­ságnak megoldása, ő vállalkozott arra, hogy ide­KÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. XVII. KÖTET. jön és megoldja ezt a válságot. Már ennek a vállalkozásnak túlságos merészsége az, a mely okvetlenül kell, hogy bizalmatlanságot keltsen ellene. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mire tárnaszkodhatik a miniszterelnök ur ? Azt hitte, hogy mint egy varázsütéssel itt egé­szen más hangulatot, más állapotot fog terem­teni, hogy az ő megjelenéseért egyszerre mi itt a nemzet jogainak követeléséről lemondunk, ő neki a kormányzatnak minden eszközeit meg­adjuk ? Gabányi Miklós: Olyan nincs! Okolicsányi László: Olyan merész vállalko­zás ez, hogy gyakorlati politikusról egyáltalá­ban nem lehet feltételezni, hogy ilyenbe bele­menjen, ha csak nincsenek neki titkos és rejtett szándékai, előttünk őszintén fel nem tárt czél­jai és tervei. (Ugy van! Ugy van! a szélső­baloldalon.) Magában véve ez a merész vállalkozás arra is mutat, hogy a t. miniszterelnök urnak érzéke sincsen a parlamentarizmus iránt. Ezt bizonyí­tották az ő megjelenésének körülményei is, bi­zonyította az a szerencsétlen mód, a hogy ő a kormányalakításra vállalkozott, arra magát el­határozta. T. képviselőház! Megint arra emlé­keztetek, a mi ezelőtt négy évvel történt, a mi­kor Széll Kálmán vállalkozott arra, hogy a háznak különböző pártjai között fennálló kontro­verziákat kiegyenlítse, békés munkát teremtsen, a parlamentnek normális működését lehetővé tegye, ós ennek biztosítása mellett alakította meg kabinetjét. Nem egy 24 óra alatt csinálta meg azt, nem ugy jött ide, hogy nem Ígérek, nem mondok, nem adok semmit, nem kötelezem magam semmire, én csak tudni akarom, hogy mi a ti nézetetek és megalakítom a kabinete­met. Nem igy tette. Széll Kálmán pedig olyan ember volt, a ki ismerte a viszonyokat, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a ki tudta, hol rejlik a baj, a ki tudta, hogy mily érzékenységekkel kell neki számolni, és ő három héten át tárgyalt a kép­viselőház tagjaival. Ezek a tárgyalások nyilvá­nosak voltak, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Jegyzőkönyvet vezettek róla !•) mindennap kimen­tek a hirek a tárgyalások köréből, hogy ma milyen megbeszélések történtek, milyen kíván­ságok hangoztattak és fogadtattak el; a követ­kező napon újra megindultak a megbeszélések az egyes pártok tagjai között, a lapok ezeket a tárgyalásokat mind ismertették, közölték, hogy ma ez meg ez beszéltetett meg, és igy az egész közvélemény hczzájárulásával kialakult egy bi­zonyos helyzet, a mely tökéletesen akczeptábilis volt, a mely akkor megnyugtatott mindenkit, és a melynek alapján akkor egész biztosan és egész szilárdan meg lehetett alakítani a kabi­netet és lehetett vállalkozni nagy feladatok meg­oldására. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Most a t. miniszterelnök ur csak azt látja, hogy ő itt van, a kibontakozás pedig nincs meg! 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom