Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-299

120 293. országos ülés 1903 Julius k-én, szombaton. mi 1867 óta ebben az országban történt — és nagyon sok történt és a közt sok jó is — mind a szabadelvű párt teremtette. Engedjen meg nekem, t. képviselőtársam, de ezt az állítását a képviselőház naplói és irományai a leghatározottabban inegczáfolják. Nem akarok apró részletekben böngészni, csak egynéhány nagyobb és a közelmúltból ismeretes olyan ujabb intézményre kivánok rámutatni, a mely igaz, hogy a szabadelvű párt által lett megszavazva, mert a szabadelvű párt képezte állandóan a többséget, de ezen intézményeket, melyeket a szabadelvű párt most magáénak vall és a melyeknek létesítésében magának érdemeket vindikál, éveken keresztül a szabadelvű párt ellenezte, igen sokszor, számtalanszor leszavazta és csak az ellenzéknek kitartó küzdelme és SZÍVÓS ragaszkodása után hagyta végre keresztülmenni. (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) Ott van az, a mit a szabadéivüség legfőbb vívmányának tartanak, a mi az u. n. egyházpolitikai reformok körébe tartozik. Én nem voltam hive ezeknek, én nem szavaztam meg ezeket a reformokat; sem érdemül nem vindikálom magamnak, sem hibául. Az egyházpolitikai reformokra vonatkozó határozati javaslatot Irányi Dániel terjesztette elő éveken keresztül, a háznak erről az oldaláról jöttek az inicziativák. Hányszor leszavazták azokat a határozati javaslatokat, mig azután végre a szabadelvű párt akezeptálta és most himet varr magának ebből. (Zaj a baloldalon.) Ott van a közigazgatási bíróság intézménye. Ez is az ellenzék követelése volt éveken keresztül; ott van a magyar tisztképzés intézménye. Nem a volt nemzeti párt követelése volt ez? Mennyire üldözték, hányszor befeketítették és félremagyarázták gróf Apponyi Albertnek ezt a programmját és törekvését ? Végre azután a szabadelvű párt ezt is akezeptálta és megszavazta. Ott van az uj választási törvény, a curiai bíráskodás intézménye. Nem az ellenzéknek évtizedeken át hangoztatott követelése volt ez is? Ezt is a szabadelvű párt léptette életbe. Azt kérdem én, hogy midőn mindezekből az intézményekből, a melyek közt, elismerem, van sok jó is, ha nem is mind az, a szabadelvű párt dicsőséget vindikál magának, mert ő csinálta az egyházpolitikát, a közigazgatási biróságot, a tisztképzést, a curiai bíráskodást, a katonai büntető törvénykönyvet, (Felkiáltások balfelöl: Ez még nincs!) — nincs, de be fog következni —• vesztett-e a szabadelvű párt azáltal valamit az ő presztízséből, hogy ellenzéki oldalról jövő ilyen indítványokat és határozati javaslatokat elfogadott? Az én meggyőződésem szerint semmit. Végre is a parlamentarizmus lényege az, hogy a vitatkozások közben a felek közt fenforgó differencziák kiegyenlittessenek, az emberek egymást meggyőzzék és igy jöjjenek létre a haza jövőjére, a nemzet boldogulására szükséges intézmények. (Helyeslés a baloldalon,) Egészen természetes állapot az, és tisztán a parlamentarizmus lényegéből következik, hogy az ellenzék feladata, kötelessége és hivatása., mint a bíráló és ellenőrző résznek, kifogásolni a létező állapotot, annak javítására, előbbre vitelére törekedni, s ép azért az ellenzék kötelessége az uj eszméket felvetni, azokat megérlelni, azok mellett kitartóan küzdeni és igy készíteni elő a talajt. (Helyeslés a baloldalon") Az, a mi most történik, semmi egyéb, mint ez ; de még ennyi sem, mert nem is uj követelésekről, nem is valami uj jogok kivívásáról van szó kizárólag, csak azon jogok életbeléptetéséről és érvényesitéséről, melyek a magyar nemzetet törvénynél fogva, ezredéves múltjánál fogva, alkotmányánál fogva, államiságánál fogva megilletik. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hieronymi t. képviselő ur igen erélyesen utasította vissza gróf Zichy János t, képviselőtársamnak azt a nyilatkozatát, hogy, ugy látszik, itten a parlamentarizmus csődje kövekezett be. Azt mondja Hieronymi t. képviselő ur, hogy ilyen felfogás, ilyen kijelentés ellen mindnyájunknak a leghatározottabban tiltakoznunk kell. Hát nagyon szívesen hozzájárulok a képviselő ur ezen kijelentéséhez és nagyon örülök annak, hogy Hieronymi képviselő úrral a parlamentarizmus tekintélyének megóvása terén találkozunk. Hanem, ha t. képviselőtársam a parlamentarizmust a csődtől meg akarja óvni, és ha a parlamentarizmust valóban megvédeni és föntartani akarja, akkor első sorban annak a parlamentarizmusnak igaznak, őszintének, a maga teljességében életben levőnek kell lennie. (Ugy van! Úgy van! a baloldalon.) Ott nem lehet valódi parlamentarizmus, t. képviselőház, a hol már a választásokban a különböző pártok között nincsenek meg a küzdelemnek egyenlő előfeltételei, a hol az egyik oldalon mindig a hatalom befolyása, a hatalomnak mindenféle eszközei törekszenek a hatalomnak szolgáló elemeket a parlamentbe juttatni, a másik oldalon pedig magukra hagyott egyének saját elveikért küzdve, minden egyéb védelem és támogatás nélkül, csupán csak elveikre és elvbarátaikra támaszkodva mérik össze fegyvereiket. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hát én örömmel üdvözlöm — a mint mondtam — Hieronymi képviselő urat, mint a parlamentarizmusnak bajnokát, és mint olyant, a ki annak védelmére kel, de azt kérdem a t. képviselő űrtől, vájjon van-e neki tudomása arról, hogy a parlamentarizmus elveivel szemben a miniszterelnök ur milyen álláspontot foglal el? Méltóztassék visszaemlékezni arra, hogy midőn négy évvel ezelőtt a, Széli-kabinet megalakult, Széll Kálmán milyen határozott, tiszta, félre nem érthető kijelentéseket tett a választási visszaélések megakadályozására. (Ugy van!