Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-298
108 298. országos ülés 1903 kell-e a sok bajon, a mely az országban van, azt fogják mondani, hogy tovább kell építeni azt, a mit a szabadelvű párt eddig tényleg megépített. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Gyönyörűen !) Zboray Miklós: Gyönyörűen, közgazdaságilag ! Hieronymi Károly: Mindazt, a mi 1867 óta ebben az országban történt — és nagyon sok történt, és a közt sok jó volt, — azt mind a szabadelvű párt teremtette. (Ellenmondás a balés a szélsobaloldalon.) Pap Zoltán: A szabadelvüség daczára történt . Zboray Miklós: Bankbukások! B. Feilitzsch Arthur : Ez talán másut sehol sem történt, csak Magyarországon? Zboray Miklós: De nem oly gyalázatosan, mint itt! A bűnösök nem ugrottak meg mindenütt ugy mint itt! (Zaj a jobboldalon.) B. Feilitzsch Arthur: IS T a na, ez az igazi hazafiság! Hát a prágai keresztény szövetkezet! Zboray Miklós: Házépítés! Hieronymi Károly: És addig, a míg a szabadelvű párt feladatát nem teljesítette, nem végezte be misszióját. Ennek az országnak szabadelvű intézményeit ki kell építeni; szervezni kell a közigazgatást; ezt az országot ki kell ragadni mai keserves gazdasági helyzetéből Holló Lajos: Súlyos katonai terhekkel! Hieronymi Károly: Erre kívánja az állam valamennyiünk becsületes, őszinte működését, társadalmi állás és felekezeti különbség nélkül, és én azt mondom: ezt a missziót a jövőre is csak a szabadelvű párt teljesítheti. (Ellenmondás a néppárton.) Rakovszky István: Ugy van, tökéletesen igaz ! (Zaj a néppárton.) Hieronymi Károly: Egyébként tudomásul veszem a miniszterelnök ur nyilatkozatát. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen. Tapsok a néppárton.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Endrey Gyula jegyző: Csávolszky Lajos! Csávolszky Lajos: T. ház! Azokat, a kik békét és nyugalmat kívánnak ennek a szegény országnak, a miniszterelnök úr tegnapelőtt tartott programmbeszéde nem fogja kielégíteni semmi tekintetben. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mig a kormányelnöki programmban benne nincsen az önálló magyar hadsereg minden föltételével, a mig benne nincsen közgazdasági életünk teljes függetlenítése, az általános választói jog az egyesülési és gyülekezési joggal egyetemben, addig Magyarországban a miniszterelnöki programm nem fog kielégíteni senkit. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Julius 3-án, pénteken. A miniszterelnök ur nem ismeri a magyar nemzet bajait, ha pedig ismeri és azzal a régi, ócska gyógyszerrel jött ide, a melylyel jött, akkor benne Magyarország súlyos bajainak orvoslására nem a lelkiismeretes és komoly orvost látjuk, hanem látunk egyszerűen egy könnyelmű, vakmerő vállalkozót, (Ügy van! a szélsobaloldalon.) a ki vállalkozik mindenre, próba, szerencse, gondolván, de nem gondolja meg azt, hogy ilyen vállalkozásokkal csak a nemzet és korona a vesztes fél mindig. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kínosan és leverőén hatott rám a miniszterelnök ur bevonulása és minisztertársának, Tomasics urnak tegnapelőtti vergődése. Azt látom én abból, hogy ismétlődik az, a mi oly sokszor szerencsétlenségbe vitte már ezt az országot és koronát, hogy avatatlan emberek, nem mérlegelve sem képességüket, sem a nemzet érzelmeit, melyet kormányozni akarnak, bizonyos úton-módon magukhoz ragadják a hatalmat. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Szegény király, szegény nemzet! Az egyik tele jóindulattal az alkotmányos élet békés fejlődése, a másik tele igaz, őszinte szeretettel koronás királya iránt és mégis örökös viszályban és harezban vannak egymással. Miért? Mert azok, a kik a kormányzatra vállalkoznak, legelső és legszentebb kötelességüknek nem azt ismerik, hogy azokat az akadályokat, a melyek a király és a nemzet között a kölcsönös megértés, a kölcsönös bizalom és szeretet megszilárdulását lehetetlenné teszik, elhárítsák. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Végzetes szerencsétlensége ez ennek a nemzetnek. Sohasem volna szabad, hogy az uralkodó érdeke ellentétbe jöjjön a nemzet érdekével, mivel csak igy lehetne_ nagy és hatalmas a nemzet is, a király is. Örök igazság ez, a mely nem fog megváltozni soha, a mig a népek és királyok sorsa össze lesz fűzve, (ügy van! a szélsobaloldalon.) A hatalom kezelői elhomályosítják ezt az igazságot, ezért az nem bir győzelemre jutni. A király nem teljesiti a nemzet kívánságait, mert ugy befolyásolják, hogy ne tartsa elkerülhetetlenül szükségesnek azok teljesítését, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) a nemzet pedig ezt érezve és látva, ellenségét véli a királyban. Pedig ez nincs így! Hiszen a volt honvédelmi miniszter rideg elbocsátása azt bizonyitja, hogy a királyt is, mint minden embert a világon, el lehet ámítani, félre lehet vezetni, de ha meggyőződött róla a király, hogy rosszul informáltak akár szűk eszüségből, akár ostoba hiperlojalitásból, elbocsájtja miniszterét, még ha a legkedvesebb embere volt is az azelőtt. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) De hát milyen tanácsot adott a miniszterelnök ur ő Felségének ? (Halljuk! Halljuk !) Ha a miniszterelnök ur hat hónap óta folytatott küzdelmünket figyelemmel kisérte, láthatta, hogy mi az, a mit mi a magyar nemzet sérelmei gyanánt itt felhozunk. A magyar
